Gyönyörű naplementék jönnek a következő hetekben

A csütörtöki műholdképeken már markánsan kirajzolódik az az Európa felé haladó sötét hamusáv, amelyet az Eyjafjöll izlandi tűzhányó újabb kitörése lövellt a légkörbe. A kidobott anyag egy része Magyarországot is elérheti. Látványos, vörös naplementékben gyönyörködhetünk a következő hetekben, végül is az Atlanti-óceán tágulásának köszönhetően.

Ismét kitört az Eyjafjallajökull (rövidebb nevén Eyjafjöll) tűzhányó Izland déli részén. A vulkán közel két évszázados szunnyadás után idén március 21-én aktivizálódott. Míg az akkori kitörés kevés füstöt és látványos tűzfüggönyt produkált (lásd a cikkben lévő első videón), addig az április 14-i aktivitás rengeteg vulkáni hamut lövellt a légkörbe. Emiatt jelentős korlátozásokat vezettek be a légiforgalomban, a hamufelhő pedig Magyarországig is elérhet.

A Terra műhold április 15-én, magyar idő szerint délután egy óra után készült felvételén (lent) már markánsan kirajzolódik a szerdai kitörés során légkörbe került hamufelhő. Látható, ahogy a felhőknél lényegesen sötétebb, barmás árnyalatú felhő kelet-délkelet felé halad, érintve a Feröer- és a Shetland-szigeteket, majd keletnek fordulva eléri Skandinávia partjait.

Timár Gábor, az ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszékének vezetője az [origo]-nak elmondta: a képen csak a hamufelhő legsűrűbb részeit látjuk. Ezt tényleg úgy kell elképzelnünk, mint például az avar égetésekor a kertből felszálló füstöt, sőt annál is sűrűbb. A ritkább részek kiterjedése jóval nagyobb, és a hamu egy része már a légkör második rétegének, a körülbelül 10 kilométer magasan kezdődő sztratoszférának az aljára is feljutott. Azt még nem lehet megmondani, hogy pontosan hogyan terjed tovább a felhő, de ha a szél olyan lesz, Magyarországig is eljuthat. Timár szerint az már biztos, hogy hazánkból is nagyon szép, szokatlanul vöröses naplementéket láthatunk a következő hetekben.

Az Izland déli részéről induló hamufelhő. Terra műhold MODIS-rendszerének felvétele 2010. április 15-én, magyar idő szerint délután egy óra után készült. A kép nagyobb változata

Korlátozások a légiforgalomban

A vulkáni hamu apróbb, alig látható részecskéi a képen is követhető csóvánál messzebb is eljutva felbukkantak Skóciában és Skandinávia keletebbi vidékein is. A légiközlededés történetében már okozott hajtóműleállást a turbinába jutó és azt részben eltömő forró vulkáni hamu, ezért a biztonság ilyenkor megkívánja az érintett térség repülőforgalmának felfüggesztését. Mint arról a Hírek rovat korábban beszámolt, teljesen lezárták a légi forgalmat Nagy-Britanniában, a frankfurti repülőtéren is töröltek járatokat, és fontolóra vették a német légtér lezárását is. A lezárások több budapesti járatot is érintenek.

A hamufelhő a felhőréteg felett

Az izlandi vulkánok a történelem során sokszor produkáltak a mostaninál is sűrűbb és messzebb jutó hamufelhőt. 1783-ban például a Laki vulkán kitörési felhőjét még Budán is észlelték, és ezt a kitörést tartják a 1783-84-es szokatlanul kemény tél okozójának. A vulkáni por- és hamurészecskék ugyanis akadályozzák a napsugárzás felszínre jutását, így az időjárás átmeneti hűlését okozzák.

Nagyobb kitörések is lehetnek

Egyelőre nem lehet tudni, hogyan folytatódik a vulkáni aktivitás Dél-Izlandon. A korábbi feljegyzések alapján az Eyjafallajokull aktivizálódását egy nagyobb vulkán, a Katla kitörése szokta követni. Ez már komolyabb következményekkel járna: sok jég olvadna el, ami áradásokat okozna.

Egy nagyobb izlandi vulkán tevékenysége egész Nyugat-Európára kihathat. A már említett Laki vulkán 1783-ban nagy mennyiségű gázt bocsátott a légkörbe, ami aztán füstködöt alkotott. A szmogot a nagy sebességű légköri futóáramlások (az ún. jet streamek) szétterítették, több európai országban változtatva meg az időjárás alakulását. Egy nagyobb kitörés akár 1 fokkal is lehűtheti a következő év globális klímáját. A Brit-szigeteken sokakat mérgeztek meg a vulkanikus eredetű gázok. A terméshozamok  egész Nyugat-Európában visszaestek, éhínségek törtek ki - egyes történészek ennek okán a francia forradalommal is összekapcsolják a kitörést. A 18. századi festők tüzes naplementéket örökítettek meg.

Szerdán reggel nyolcszáz embert telepítettek ki a környékről

Izland: a jég és a tűz otthona

Izlandot nem véletlenül nevezik a jég és a tűz otthonának: területének jelentős részét jégtakaró borítja, ugyanakkor sok aktív tűzhányója van. A vulkáni tevékenység intenzitása változó a szigeten, de tulajdonképpen folyamatosnak tekinthető. Izland ugyanis az Eurázsiai- és az Észak-Amerikai-kőzetlemez határán fekszik, területe az Atlanti-hátság víz fölé emelkedő része. A kőzetburok nagy darabjai itt távolodnak egymástól, és a földköpeny felső részéből izzó kőzetolvadék, magma emelkedik a felszín felé. A folyamat során a hátság két oldalán lévő területek távolodnak egymástól, azaz az Atlanti-óceán tágul (évente kb. 10 centimétert).

Az Eyjafjöll vulkán egy jégtakaróval fedett területen lévő, bazaltos-andezites anyagú, 1,6 kilométer magas rétegvulkán. Tetején egy 2,5 kilométer átmérőjű kaldera tanúskodik arról, hogy a tűzhányó korábban is produkált már heves aktivitást. Utolsó kitöréseit 1821-ben és 1823-ban jegyezték fel. Jelenleg főleg keleti és nyugati lejtőjén figyeltek meg lávafolyásokat.

A tűzhányó általában nyugodt, lávaömléses kitöréseket produkál - azonban ahol a felszíni jégből és hóból származó olvadék a kőzetek repedéseiben a mélybe szivárog, az izzó magmával találkozik. A forró kőzetanyagtól nagy nyomású vízgőz keletkezik, amely gyorsan kitágul - és a felszínen robbanásos kitörés figyelhető meg. Utóbbiak során porfelhő és törmelék emelkedik a magasba, a szelek révén pedig nagy távolságra jut.

 

 

Filmfelvétel a március 21-i kitörésről

 

 

 

Filmfelvétel az április 14-ei kitörésről

Sokkal nagyobb kitörések és fajkihalások

Az ilyen vulkáni felhők összetett módon befolyásolják az éghajlatot. Egyrészt kondenzációs magvakként működhetnek, segítve a csapadékhullást. Még általánosabb következmény, hogy csökkentik a felszínre jutó napsugárzás mennyiségét, tehát gyengítik a felszín felmelegedését. Érdekes elgondolni, hogy mekkora változást okozhattak a földtörténet nagyobb, a mostaninál nagyságrendekkel energikusabb kitörései, amikor sokszorta több por jutott az atmoszférába. Ha a finom törmelék a heves feláramlás nyomán a felsőlégkörbe kerül, onnan viszonylag lassan ülepszik ki, ezért hosszú időn keresztül okozhat lehűlést.

Az izlandihoz hasonló, de sokkal nagyobb kitörés történt Észak-Amerikában 1980. május 18-án. Ekkor a Mount St. Helens nevű vulkán egy része robbant fel, amelynek eredményeként a hegy közel 400 métert veszített magasságából. A légkörbe jutott közel 1 köbkilométernyi por  pedig 25 kilométeres magasságot ért el, látványos vörös és bíborszínű naplementéket okozva.

Még nagyobb volt a Luzon-szigeten lévő Pinatubo 1991-es kitörése, hatalmas porfelhőt lövellve az atmoszférába. Ekkor közel 10 köbkilométer por jutott a légkörbe, a fentinél is erősebb hatásokat kiváltva. A becslések alapján bolygónk globális átlaghőmérséklete egy időre közel fél fokkal esett emiatt, és a légköri ózonkoncentráció is kimutathatóan csökkent.

* * *

Rovatunk mostantól Facebookon és Twitteren keresztül is elérhető, ahol extra tartalmakat is kínálunk.