Svédországban elhiszik, ha összeesik valaki a mobiltól

A mai embert elektromágneses sugárözön veszi körül, de többségünknek ez nem jelent problémát. Svédországban azonban a lakosság három százaléka, 250 000 ember állítja magáról, hogy érzékeny az elektromágneses sugarakra. Az orvosok jelenleg csak az érintettek szubjektív beszámolóira hagyatkoznak a diagnózis felállításakor, így nehéz megítélni, hogy mennyire komoly problémáról van szó. Egy svéd távközlési vállalat volt alkalmazottja ennek ellenére nem látott más megoldást, minthogy végleg elvonuljon az emberek és mobiltelefonjaik elől.

Per Segerbäck egy Stockholmtól 110 kilométerre északra elterülő természetvédelmi övezetben él, háza környékén mindennaposak a farkasok, barnamedvék és szarvasok. Az 55 éves férfi alig tart kapcsolatot emberekkel, de nem azért, mert annyira magának való: egész egyszerűen megbetegszik a legújabb technikai vívmányoktól. Tavaly nyáron egy szomszédjával beszélgetett, amikor megszólalt annak mobilja, és Segerbäck rögtön émelyegni kezdett, majd összeesett. A férfi elektromágneses túlérzékenységben (EHS) szenved, és agya rendkívül érzékeny az elektromos készülékek - számítógépek, televíziók, mobiltelefonok - által gerjesztett elektromágneses hullámokra.

Emiatt olyan tünetek léphetnek fel nála, mint az égő érzés a bőr felületén, szédülés, hányinger, fejfájás, alvási rendellenesség és emlékezetkiesés. Súlyosabb esetben légzési problémák, szívdobogás és eszméletvesztés is bekövetkezhet. A tünetek főleg akkor jelentkeznek, ha valaki mobiltelefont használ a közvetlen közelében.

Az elektromágneses túlérzékenység azonban jelenleg nem elfogadott diagnózis. Ennek oka, hogy egyelőre nincs más elismert kutatási kritériuma, mint a páciensek saját beszámolói a tüneteikről. Az orvosok számára nincs betegség-meghatározási vagy klinikai gyakorlati útmutató. Nem létezik olyan specifikus vizsgálat, amellyel fölismerhetők lennének az EHS-ben szenvedők. A bőrrendellenességek kivételével a többi tünet általában szubjektív vagy nem specifikus. Ráadásul az elektromágneses túlérzékenységre panaszkodók jó részénél valamilyen szervi vagy pszichés megbetegedés húzódik meg a háttérben, amelyet ki kellene zárni, mielőtt felállíthatnák az EHS diagnózisát.

Svédország a világ egyetlen országa, amely funkcionális károsodásként (azaz nem betegségként) elfogadja az elektromágneses túlérzékenységet. A statisztikák szerint a lakosság 3 százaléka, mintegy 250 ezer ember állítja, hogy ettől a problémától a szenved. A svédeknél ugyanolyan jogok és szociális ellátások illetik meg ezeket az embereket, mint a siketeket vagy a vakokat. A helyi önkormányzatok például támogatást nyújtanak ahhoz, hogy az ilyen emberek otthona védett legyen az elektromágneses hullámoktól, például oly módon, hogy fémpajzzsal veszik körül a házakat.

Munkahelyi ártalom?

Az elektromágneses hullámok a mindennapok kikerülhetetlen velejárói: szinte minden háztartási gépnek, elektromos vezetékeknek, rádió- és televízióadónak, mobilátjátszó toronynak van sugárzása. Sőt még az emberi szervezetnek is van egy gyenge elektromágneses mezője, főleg az agy és a szív működéséből fakadóan.

Segerbäck több mint 20 éven keresztül a svéd távközlési óriás, az Ericsson egyik részlegénél dolgozott. Ő vezette azt a mérnöki csoportot, amely a távközlési rendszerek prototípusaihoz integrált áramköröket fejlesztett. Munkájukhoz mindig a legújabb, legfejlettebb számítógépeket, távközlési berendezéseket vehették igénybe, azokat, amelyekhez csak az Ericsson személyzetének és a svéd hadseregnek volt hozzáférése. A férfit folyamatos elektromágneses sugárzás érte a számítógépek, a fluoreszkáló fények, valamint az ablaka közelében lévő távközlési antennák révén.

Az első tüneteket - szédülés, hányás, égő érzés a bőrön - az 1980-as évek végén észlelte, akkor már egy évtizede tevékenykedett távközlési kutatómérnökként. Húszfős csoportjának tagjai - kettő kivételével - hasonló tünetekre panaszkodtak. Segerbäck állapota egyre rosszabbodott, és ma már egy alacsonyan szálló repülőgép radarja is előidézheti nála az említett problémákat. A férfi meg van győződve róla, hogy az irodájában kialakult elektromágneses mező idézte elő betegségét. "A cég orvosai nem tudták megmagyarázni, mi történik velem" - idézte a mérnököt a Popular Science amerikai ismeretterjesztő folyóirat honlapja.

A kórház végzetes lehet

Az Ericsson új irodát épített a leginkább érintett alkalmazottak számára, mintegy fél tucatnyian dolgozhattak a védett helyen. Voltak, akiket más számítógépekhez ültettek át, a többieknek pedig kevesebb időt kellett számítógépek előtt tölteniük. A cég mindent elkövetett, hogy Segerbäcket, fejlesztőcsapatának kulcsfiguráját is megtartsa. A kilencvenes évek elején fémpajzzsal vették körül otthoni dolgozószobáját és hálószobáját, hogy sugárzásmentes környezetben dolgozhasson és alhasson. Hogy kimehessen a szabadba, elektromágneses sugárzástól védő ruhával látták el, olyannal, amilyet a nagyfeszültségű elektromos hálózatokon dolgozók is viselnek. Még Volvóját is átalakították, hogy teljes biztonságban utazhasson munkahelyére.

Mégis fel kellett hagynia az ingázással, amikor gombamód szaporodni kezdtek a mobiltelefonokat kiszolgáló átjátszó tornyok Stockholm körzetében. Ekkor költözött ki a természetbe.

Az Ericsson 1993-ban jelentést tett közzé arról, hogy mi történt Segerbäck laboratóriumában. "Egy új probléma, a túlérzékenység jelent meg a munkahelyen. Amikor hagyományos munkahelyi balesetekről beszélünk, általában meg lehet állapítani az ok-okozati összefüggést. Nem úgy a túlérzékenység esetében" - írták.

Egy évvel később a cég bezárta a fejlesztői laboratóriumot, 1999-ben pedig elbocsátották a férfit. "Nem tudta elvégezni azt a munkát, amelyre felvettük" - mondta a vállalat szóvivője.

Segerbäck elvesztette a munkaügyi pert is, mivel képtelen volt bizonyítani, hogy mi idézte elő az állapotát. "Senki nem tudja megmondani, hogy mi betegített meg. Egészségügyi intézményekben sem tudok gyógyírt keresni a bajomra, mivel ha felkeresnék egy kórházat, amely tele van elektromos berendezésekkel, az valószínűleg végzetes lenne számomra" - mondta.

Egyetlen megoldás: menekülés a sugárforrásoktól

Ulrika Aber egy EHS-re specializálódott svéd orvos, aki eddig több mint 800 túlérzékeny beteget kezelt és Segerbäckkel is foglalkozott. A gyengébb tünetektől szenvedőknek azt tanácsolja, hogy dobjanak ki minden vezeték nélküli elektromos tárgyat - mobilt, wifit - otthonukból. A mások által használt vezeték nélküli eszközök azonban még így is hatással lehetnek rájuk. Az orvos közlése szerint vannak olyan EHS-menekültek Svédországban, akik állandóan változtatni kényszerülnek lakhelyüket - például úgy, hogy lakókocsikban élnek -, hogy elkerüljék a sugárzás hatását. Az EHS egyik fő előidézője a mobiltelefon, a készülék antennájáról kibocsátott jelek sugárzása.

Az elektromágneses sugárzás egészségügyi hatásait már az 1950-es években, a radarok és a különböző orvosi berendezések elterjedésével vizsgálni kezdték. Az 1960-as években a mikrohullámú sütő mind szélesebb körű használata, majd később a számítógép megjelenése és végül az 1980-as években a mobiltelefonok felbukkanása miatt kiterjesztették a kutatásokat.

Az eddig vizsgálatok nem találtak egyértelmű bizonyítékot a mobiltelefonok egészségkárosító hatására - viszont valamennyi megállapította, hogy további kutatásra van szükség ahhoz, hogy teljes bizonyossággal lehessen eldönteni a kérdést.

A londoni Imperial College nemrég jelentette be, hogy az eddigi legnagyobb léptékű felmérésbe vágnak bele a témában. Öt ország - Nagy-Britannia, Finnország, Hollandia, Svédország és Dánia - több mint negyedmillió lakosa vesz részt a több mint harminc évre tervezett kutatásban.

A vizsgálat három részből áll. A szakemberek remélik, hogy öt év elteltével információt szerezhetnek a mobiltelefonok olyan fiziológiai hatásairól, mint például a fejfájás, a depresszió és az általános életminőség. Tíz év múltán betekintést szeretnének nyerni abba, hogy milyen szerepe van a mobilnak a rák gyakoribb típusainak kialakulásában. Végül tizenöt év elteltével a ritkább rákfajtáknak és az agy megbetegedéseinek - mint a szklerózis multiplex és az Alzheimer-kór - felbukkanási gyakoriságát tervezik megfigyelni.