Nem az oroszlánok, hanem az apró termeszek a szavanna urai

Az afrikai szavanna fenséges állatai - a vad oroszlánok, a hatalmas elefántok, a tornyosuló zsiráfok - viszonylag kis szerepet játszanak, amikor az ökoszisztéma alakításáról van szó. Az ökológusok szerint a szavanna igazi királyai a termeszek.

Termeszkatona

Robert M. Pringle, a Harvard Egyetem kutatója munkatársaival eredetileg a kenyai törpe gekkókat tanulmányozta. E vizsgálatok közben irányult figyelme a füves termeszvárak, azaz inkább termeszdombok különleges szerepére. Ezek a dombok Kenya vizsgált vidékén nagyjából 10 méteres átmérőjűek és 60-100 méterre helyezkednek el egymástól. Mindegyik várban hemzsegnek a termeszek (Odontotermes spp.), amelyek évszázadokon át építgetik dombjaikat.

Miután a vártnál jóval több gyíkot figyeltek meg a dombok közelében, Pringle és munkatársai elkezdték meghatározni a dombsűrűséghez viszonyított ökológiai produktivitást (azaz a biomassza mennyiségét). Azt tapasztalták, hogy valamennyi termeszvár sűrű növény- és állatcsoportosulásokat tart el. A növények annál gyorsabban nőttek, minél közelebb éltek a dombokhoz, és az állatpopulációk létszáma és szaporodási rátája pedig észrevehetően csökkent a termeszváraktól távolodva.

A termeszdombok elhelyezkedése műholdról nézve. A vörös foltok a termeszvárakon burjánzó növényeket jelzik

A földön megfigyelt jelenségek még szembetűnőbbek a műholdas felvételeken. A kenyai füves pusztán viszonylag jelentéktelennek tűnő dombok mindegyike a növényi produktivitás robbanásszerű kiteljesedésének egy-egy központjában áll. Még fontosabb, hogy ezek a "burjánzások" rendkívül szabályosan helyezkednek el egymáshoz képest, egyenletesen elosztva, akár a sakktábla négyzetei. Ennek eredménye a termeszdombok rendezett eloszlásához szorosan kapcsolódó növényi és állati "output" optimalizált hálózata.

A termeszek által létrehozott termékeny dombok rendkívül szabályos térbeli mintázata valójában az egész ökoszisztéma produkciós szintjét növeli, mondja Todd M. Palmer, a PLoS Biology nyílt hozzáférésű, online folyóirat jövő heti számában megjelenő cikk társszerzője. A termeszek ökoszisztémára gyakorolt hatásának mechanizmusa igen összetett. Pringle és Palmer azt gyanítja, hogy a termeszek durva részecskéket szállítanak a dombjaikat körülvevő, egyébként finom talajba. Ezek a durvább részecskék megkönnyítik a víz talajba szívódását, és fékezik a szárazság, illetve a csapadék miatt a talaj felső rétegében bekövetkező zsugorodás és duzzadás romboló hatását. A domboknál a tápanyagmennyiség (például foszfor és nitrogén) növekedése is kimutatható. A talajra közvetlenül vagy közvetve gyakorolt jótékony hatások a domboktól jóval távolabb is megfigyelhetők.

Gepárdok egy termeszdombon

A termeszeket általában kártevőknek tartják, amelyek fenyegetik a növénytermesztést és az állattenyésztést, mondja Pringle. A mostani eredmények azonban rámutatnak arra, hogy mind a természetes, mind az ember uralta vidékek produktivitása sokkal bonyolultabban kötődik a nagyobb természeti tájak mintázatokat létrehozó élőlényeihez, mint azt eddigi ismereteink alapján feltételeztük.

Forrás: PloS Biology

* * *

Rovatunk mostantól Facebookon és Twitteren keresztül is elérhető, ahol extra tartalmakat is kínálunk.