A rajzot két évvel ezelőtt fedezték fel, ám az archeológusoknak csak két héttel ezelőtt sikerült eljutniuk az Észak-Ausztráliában található Arnhem Land síkságra. A kutatók korábban azt hitték, a rajz emukat ábrázol, ám a helyszínen látottak alapján azt állítják, hogy a képen a 40 ezer évvel ezelőtt kipusztult Genyornis newtoni nevű madár két példánya látható.
A kutatást Ben Gunn, az Australian Rock Art Research Association alapítója vezeti, aki korábban a szintén Észak-Ausztráliában található Niwarla Gabarnmung nevű hely több száz sziklarajzának feltárásában is részt vett. Gunn elmondása szerint az állat egyáltalán nem hasonlít az emura, sokkal inkább a Genyornis nevű madárra, amelynek rövid lába és nagy, vastag ujjai voltak.
A rajz részletessége alapján a kutatók feltételezik, hogy a rajzoló nagyon jól, személyesen is ismerte a fajt, így kizárták annak a lehetőségét, hogy esetleg történetek útján hallott volna róla. A Genyornis az archeológusok mai adatai szerint 40 ezer évvel ezelőtt pusztult ki, s ezek alapján a rajz legalább ennyi idős lehet, de az is előfordulhat, hogy a madár sokkal tovább élt, mint azt gondolták. A felfedezés azért is jelentős, mert ha valóban negyvenezer éves a rajz, akkor ez az eddig ismert legidősebb ilyen jellegű alkotás. A francia Lascaux-barlang rajzai például 15-17 ezer évesek.
Az emberiség legrégebbi falrajza lehet
A pleisztocénben élt Genyornis egy hatalmas, röpképtelen madár volt. Nagyon erős lábai és pici szárnyai voltak, és nagyobb volt az emunál és a struccnál is. Egyaránt fogyasztott gyümölcsöket és kisebb állatokat is, legközelebbi ma élő rokonai a ludak és a récék. A fennmaradt fosszíliák elhelyezkedése alapján valószínűleg csapatokban élt. Elképzelhető, hogy kihalásában az ember is közrejátszott, ugyanis egyes helyeken emberektől származó tárgyi leletek mellett is találtak Genyornis maradványokat.