Tengeri káoszt okoz a klímaváltozás

A tengeri ökoszisztéma központi jelentőségű bolygónk biológiája szempontjából, ennek ellenére az emberi eredetű klímaváltozásnak az óceánok életére gyakorolt hatása még mindig kevéssé ismert. A Science folyóirat legújabb számában megjelent két tanulmány szerzői azt állítják, hogy az üvegházhatású gázok gyorsan növekvő koncentrációja évmilliók óta nem létező körülmények felé taszítják az óceáni rendszereket, és ez alapvető és visszafordíthatatlan ökológiai átalakulásokhoz vezethet.

Adelie-pingvinek

A Föld felszínének 71 százalékát, közel 362 millió négyzetkilométert tengervíz borít. Az óceánok, tengerek 1,3 milliárd köbkilométernyi vizet tárolnak, a világtenger területének több mint a fele 3000 méternél mélyebb. Bolygónk életterének nagy részét tengerek és óceánok adják - itt található a földi élet, a bioszféra túlnyomó része. A tengeri környezetre azonban számos, az emberi tevékenységekből származó terhelés nehezedik. Az emberiség hatása a világtenger nem kevesebb, mint 41 százalékát fokozottan terheli, s mindössze 4 százalékára mondhatjuk, hogy többé-kevésbé érintetlen maradt.

Az óceánok veszik föl és tárolják a Föld felszínére érkező napsugárzás energiájának a zömét, ha nem így lenne, akkor az ebből származó hőtől elolvadna a szárazföldi jégtakaró, és felmelegedne a légkör. A világóceán nyeli el az emberek által levegőbe juttatott szén-dioxid nagyjából egyharmadát is. A fennmaradó részt a szárazföldi növények és a talaj veszi fel, vagy a légkörben marad, ezzel növelve az üvegházhatást.

Fokozódó hő- és szén-dioxid-terhelés

Ove Hoegh-Guldberg és John F. Bruno, az ausztrál Queenslandi Egyetem két tengerbiológusa azt állítja, most már egyértelmű bizonyíték van arra, hogy az emberi tevékenység olyan gyors változásokat idéz elő, mint amilyeneket azok a múltbeli vulkáni tevékenységek vagy meteoritbecsapódások okoztak, amelyek miatt összeomlottak az ökoszisztémák, és bekövetkeztek a nagy fajkihalások.

Az óceánok hőmérsékletében, savasságában és karbonátion-koncentrációjában bekövetkezett változások. (A) A felszíni hőmérséklet eltérése 2010 januárjában az 1951-1980 közötti átlaghoz képest. (B) Ugyanezek az adatok a szélességi fokokra vetítve. (C) A felszíni pH és (D) karbonátion-koncentráció becsült változása az ipari forradalom előtt (1700-as évek) valószínűsíthető értékekhez képest

Mivel az óceánoknak egyre több hőt és szén-dioxidot kellett elnyelniük az elmúlt három évtizedben, a hőmérsékletük és savasságuk is növekedett (évtizedenként mintegy 0,2 Celsius-fokkal és 0,02 pH-értékkel). Emiatt egyes helyeken az óceáni áramlatok is lelassultak. E hatások viszont befolyásolták a táplálékhálózatok dinamikáját, az élőhely-kialakító élőlények bőségét, a fajok elterjedését és a betegségek előfordulását is.

Csökkenő élőhely-összetettség

Az éghajlatváltozásnak az egyik legegyértelműbb és legjelentősebb hatása a világ óceánjaira, amit az élőhelyformáló fajokra - korallokra, tengeri füvekre, mangrove és sós mocsári növényzetre, valamint az osztrigákra - kifejt. Ezek az élőlények sok ezer más faj számára szolgálnak élőhelyként, és többségüknek nélkülözhetetlenek a fennmaradáshoz. Így például a korallok kifehéredése és pusztulása az emelkedő hőmérséklet miatt már most csökkentette a korallszirti halak és más élőlények sokféleségét (biodiverzitását) és egyedszámát.

A tengeri jégtakaró - akárcsak másutt a korallzátonyok és a hínárerdők - meghatározó a sarkvidéki óceánok biodiverzitásának kialakításában. A tavaszi olvadás befolyásolja a fitoplankton-virágzás idejét, és ily módon befolyásolja a sarkvidéki tengeri táplálékhálózatok dinamikáját.

A Weddell-fókák (Leptonychotes weddellii) is a veszélyeztetett fajok közé tartoznak

A tenger jege sokféle madár és emlős életében is fontos szerepet játszik. Időleges vagy állandó felszínt képez, helyet biztosítva a táplálékszerzéshez, a szaporodásoz vagy a vándorláshoz. Sok sarkvidéki emlősre jelentős létszámcsökkenés vár. A jegesmedvék 2100-ra elveszítik jelenleg 1 millió négyzetkilométeres tavaszi élőhelyük 70 százalékát. A jégtől függő antarktiszi élőlények, így a pingvinek és a fókák egyedszáma is csökken, sőt a fokozott antarktiszi felmelegedés miatt egyes fajokra a kipusztulás várhat.

Meg lehet-e menteni az óceáni ökoszisztémákat?

A szerzők úgy vélik, hogy a helyzet kritikus, de nem teljesen reménytelen. Az emberek közvetlenül védhetnek egyes fajokat. Visszaszoríthatják a túlhalászást, és megóvhatják a mangrove mocsarakat azzal, hogy csökkentik az irtásukat, és nem töltik fel a helyüket. A szerzők szerint azonban az óceáni élővilág megvédésének legfontosabb eszköze, ha drasztikusan csökkentik a levegőbe kibocsátott üvegházhatású gázok mennyiségét. Ha ez nem történik meg hamarosan, akkor a változások visszafordíthatatlanokká válhatnak, és a múltban többször lejátszódókhoz hasonló nagy fajkihalási hullám söpörhet végig a Földön.

Forrás: Science/AAAS

* * *

Rovatunk mostantól Facebookon és Twitteren keresztül is elérhető, ahol extra tartalmakat is kínálunk.