Mágnessel lebegtetéssel buknak le az élelmiszerhamisítók

A nagy sebességű vonatoknál alkalmazott futurisztikus technológia, a mágneses lebegtetés vagy maglev (mágneses levitáció) betört az élelmiszeriparba is. Amerikai kutatók kifejlesztettek egy maglev eszközt, amellyel rendkívül olcsón, pontosan és gyorsan lehet vizsgálni az élelmiszerek, a víz és más italok minőségét.

Az összetevők sűrűségének mérése fontos szerepet játszik az élelmiszeriparban, az egészségügyben és sok más területen, mivel a sűrűségadatok kulcsfontosságú információt szolgáltatnak az anyagok kémiai összetételéről. Sűrűségméréssel meg lehet határozni például az üdítőitalok cukortartalmát, a bor alkoholtartalmát vagy a víz sótartalmát (aminek öntözéskor lehet jelentősége). Az ilyen mérésekre jelenleg használt eszközök messze nem ideálisak, és nagy igény lenne egyszerűbb, olcsóbb és könnyen használható módszer kifejlesztésére.

Ezt az igényt ismerték föl a Harvard Egyetem kutatói George Whitesides vezetésével. A kutatók a mágneses lebegtetés (maglev) felhasználásával fejlesztettek ki egy különleges érzékelőt, amellyel meg lehet határozni a folyadékban eloszlatott szilárd vagy folyékony anyagok sűrűségét. A nagyjából jégkocka méretű szenzor fő része egy paramágneses folyadékkal teli tartály, két végén egy-egy mágnessel. (A paramágneses anyagok részecskéi mágneses tér hatására egy irányba rendeződnek. és felerősítik a mágneses teret.) A különböző mintákat a tartályba helyezik. A minták különböző magasságig vándorolnak a mágneses térnek kitett tartályban. A sűrűségüket az adja meg, hol állnak meg a csőben.

A maglev sűrűségmérő vázlatos felépítése

A kutatók kimutatták, hogy az eszközzel gyorsan meg lehet becsülni például a különböző vízminták sótartalmát, és a különféle tejek, sajtok és más tejtermékek relatív zsírtartalmát. A maglev alkalmazási lehetőségei közé tartozhat még az ivóvíz, illetve az öntözésre használt víz minőségének meghatározása, az élelmiszerek és italok zsírtartalmának mérése, valamint a magvak feldolgozásának ellenőrzése, írják a szerzők a Journal of Agricultural and Food Chemistry folyóiratban megjelent cikkükben.

* * *

Rovatunk mostantól Facebookon és Twitteren keresztül is elérhető, ahol extra tartalmakat is kínálunk.