Kiderült, miért kicsi a kenguru mellső lába

Amerikai kutatók rájöttek, miért olyan aprók a kenguruk mellső lábai a hátsókhoz képest: közvetlenül születésük után hosszú utat kell megtenniük anyjuk erszényéig, melyhez elengedhetetlenek a különleges formájú mellső végtagok.

A méhlepényes emlősökhöz képest az erszényesek, így a kenguruk is a magzati fejlődés korai szakaszában jönnek világra. Korukhoz képest szokatlanul jól fejlett mellső lábaik segítségével másznak el anyjuk erszényébe, hogy ott folytassák fejlődésüket.

Jól működő mellső végtagokra tehát már születésükkor szükségük van, hogy az erszénybe másszanak, ám emiatt annak alakja már nem változik későbbi életük során. Ez az elmélet nem számít újnak, hiszen először az 1970-es években merült fel. Bizonyítani azonban azóta sem sikerült.

A kutyatók a legkülönbözőbb emlősök csontvázát hasonlították össze tudományos és múzeumi gyűjtemények segítségével. Az Australian Journal of Zoology című szaklapban publikált eredmények igazolták a feltevést, miszerint az erszényesek mellső végtagjának evolúciója tényleg visszamaradt a méhlepényesekéhez képest.

Amennyiben az újszülött kenguruk nem képesek elmászni anyjuk erszényéig, elpusztulnak, tehát sokkal fontosabb, hogy a mellső végtagok alkalmasak legyenek mászásra, minthogy a későbbiek folyamán jól lehessen velük futni. A vizsgálatok során kiderült az is, hogy a kenguruk hátsó lába azért olyan hosszú, mert annak evolúciója nem maradt le a méhlepényesekétől. Az erőteljes ugrólábak így kompenzálják a futásra alkalmatlan elülső lábakat.

A most bizonyított elmélet arra is magyarázatot ad, miért nem fejlődtek ki az evolúció során repülő vagy úszó erszényesek. Mellső végtagjaik nem változhattak át szárnyakká vagy uszonyokká.