Csak hímeket találtak a tapadókorongos denevérből

Egyetlen egy nőstényt sem találtak még a Madagaszkáron élő szívókorongos denevérből, melynek jellegzetessége, hogy tapadókorongok segítségével tapad meg a növények levelén. A faj ökológiájáról a mai napig nagyon keveset tudni, és a legújabb eredmények közül a legszembetűnőbb, hogy a kutatóknak csak hímeket sikerült befogni.

Szívókorongos denevér

A szívókorongos denevér (Myzopoda aurita) nevét a végtagjai végén elhelyezkedő tapadókorongszerű képződményekről kapta. Elsősorban bogarakkal és éjjeli lepkékkel táplálkozik, a nappalt az utazók pálmája (Ravenala madagascariensis) nevű növény részben kibontatlan leveleiben tölti. A tapadókorongok a levelek felületén való rögzülést segítik.

Paul Racey, az Aberdeeni Egyetem professzora madagaszkári kollégáival évek óta hálóz szívókorongos denevéreket Madagaszkár délkeleti részén, Kianjavato falu körül. Az általa újonnan felfedezett populáció révén a fajt a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Könyvében a sebezhető kategóriából a nem veszélyeztetettbe sorolták át. A szívókorongos denevér azon kevés bennszülött madagaszkári emlősök közé tartozik, melyek zavart növényfoltokban élnek, így az erdőirtás kevésbé veszélyezteti őket.

Racey csapata évente négy alkalommal számos helyszínen hálózza az állatokat, és az eddig befogott 138 példány között egyetlen egy nőstény sem volt. A nőstények tehát minden bizonnyal máshol élnek - mondta a professzor a BBC-nek. Száz kilométerrel arrébb egy másik populációra is bukkantak, de azok is mind hímek voltak. A kutatók eredményeiket a Journal of Zoology című folyóiratban tették közé.

Szerzetesi életformájuk ellenére a hím szívókorongos denevérek megtalálják a nőstényeket, hiszen évente kétszer fiatal hímek jelennek meg Kianjavato környékén. Mivel a fiatalok még nem képesek nagy távolságok megtételére, valahol a közelben kell születniük.

A nőstények feltehetően azért élnek elkülönülve, mert jobb minőségű élőhelyekre tartanak igényt. Egy másik denevérfaj, a hazánkban is előforduló vízi denevér (Myotis daubentonii) nőstényei szintén külön élnek a hímektől a folyók alsóbb, táplálékban bővebb szakaszain. Lehetséges, hogy a rejtélyes módon hiányzó nőstény szívókorongosok is hasonlóképp viselkednek.

Érdekesség még, hogy eddig egyetlen egyed testén sem találtak élősködőt. Ez igencsak ritka, hiszen szinte az összes vadon élő állaton található úgynevezett ektoparazita (külső élősködő), például bolha vagy kullancs. A jelenség magyarázata hálóhelyük, az utazók pálmájának levele lehet, annak sima felületén ugyanis nem képes megkapaszkodni semmilyen ízeltlábú.