Ugráló génekkel a kenguruk nyomában

Az összes ma élő ausztrál erszényes Dél-Amerikából, egy közös őstől származik, állítja egy most megjelent tanulmány. Az átfogó genetikai vizsgálat eredményei egy évtizedek óta dúló vita végére tehetnek pontot, biológusok ugyanis mostanáig sikertelenül próbálták az erszényesek teljes törzsfáját felállítani.

Korábbi elméletek feltételezték, hogy a mai kenguruk és oposszumok elődei a Gondwana szuperkontinensen fejlődtek ki, majd ennek 80 millió évvel ezelőtti szétválásakor egyes csoportok Ausztráliában, mások Dél-Amerikában terjedtek el. A kutatóknak azonban nem sikerült teljesen meghatározniuk, hogy mely csoportok közeli rokonai egymásnak, vagy hogy mely vonalak váltak le a többiektől elsőként. A rendelkezésre álló csekély mennyiségű fosszilis lelet és az eddig kudarcot vallott genetikai vizsgálatok szintén nem tudtak kielégítő magyarázattal szolgálni.

A Münsteri Egyetemen dolgozó Maria Nilsson, Jürgen Schmitz és kollégáik azonban új oldalról közelítették meg a kérdést, és az úgynevezett "ugráló gének" egy típusát, a retropozonokat vizsgálták a ma élő erszényesekben. Az ugráló gének képesek bizonyos körülmények között megváltoztatni a helyüket a genomban, és átugrani egyik pontról a másikra. Ez a folyamat azonban csak ritkán következik be, a retropozonok helyének különféle állatcsoportokban való meghatározásával ezért megállapítható, hogy mely csoportok közelebbi rokonai egymásnak.

A kutatók a Dél-Amerikában honos fiahordó oposszum mellett az ausztrál törpekengurut, az erszényes vakondot, a vombatot, a hegyi óriáskengurut és még közel húsz további erszényes fajt vontak be a kísérletsorozatba, és mindegyikük DNS-éből elkészítették a retropozonok eloszlási mintázatát. Eredményeik szerint valamennyi Ausztráliában honos erszényes egyetlen közös ősre vezethető vissza, amely dél-amerikai rokonaitól vált le, hogy meghódítsa a kontinensnyi országot.

Ezek alapján elméletileg lehetséges, hogy egyetlen kivándorolt állatcsoport felelős valamennyi mai ausztrál erszényesfaj kialakulásáért, a kenguruktól az egérszerű bandikutokon át a tazmán ördögig. A tudósok számára azonban továbbra is rejtély, hogy miként különülhetett el ez az egy csoport a többitől ilyen tisztán, és erre a jövőbeli vizsgálatok deríthetnek majd fényt.

Forrás: PLoS Biology

Ravasz Máté