Le akar szokni? Változtasson a környezetén!

Lehetséges-e, hogy egy másik városba költözve egyszer csak átálljunk az alkoholról a kakaóra? Lejöhet-e az anyagról csak úgy magától egy heroinista? Függőségeink kialakulásában és megszilárdulásában a biológiai tényezőknél többnyire fontosabb szerepet játszanak megoldatlan vagy megoldhatatlan konfliktusok, így nem is annyira meglepő, ha valaki egyik napról a másikra le tud mondani valamiről, amire pedig nagyon rá volt szokva.

"Te dohányzol?" "Nem, nem dohányzom" - mondja Alíz, cigarettával a kezében. Furcsának tűnhet, hogy valaki nem dohányzik, amikor fél órán belül a második cigarettát gyújtja meg, de Alíz hajthatatlan. "Tényleg nem dohányzom, csak amikor itthon vagyok. Berlinben se alkohol, se cigaretta" - mondja a lány. "Ha kint vagyok, eszembe sem jut rágyújtani - Berlinben jól érzem magam, míg Budapesten nem találom a helyem. Odakint állandóan kakaót vagy gyógyteákat iszom" - mondja nevetve.

Persze aztán kiderül, hogy nem is Budapesttel van baj, hanem hogy itt vannak a szülők, be kellene fejezni az egyetemet, ráadásul, amíg nincsen diploma, addig munkalehetőség sincs. Berlinben viszont távol vannak ezek a problémák, és átmenetileg a babysitter állás is megteszi. Nyomasztó terhek nélkül pedig nem hiányzik sem a cigaretta, sem a sör, sem a tömény. Helyette ott van a kakaó és a gyömbértea, amik finomak, egészségesek, és berúgni sem lehet tőlük.

Egy New York-i heroinista más, mint egy londoni

Alíz helyzete felveti a kérdést, hogy valójában mennyire van kiszolgáltatva az alkoholnak vagy a nikotinnak, hiszen Budapesten szüksége van ezekre a szerekre, Berlinben viszont nincsen. Valódi függőség ez, vagy csak egy olyan viselkedésforma, amely a szorongás kezelésére szolgál, és ha nincsen szorongás, akkor az oldására sincs szükség? Mennyiben befolyásolják a környezeti tényezők a függő viselkedést?

A függőség - szakszóval a dependencia - több tünet együttes mintázata, köztük egy anyag használatának kényszere és a használat kontrolljának képtelensége. Jellemzője a tolerancia és az elvonási tünetek kialakulása, a kóros érdeklődés a függést kiváltó anyag iránt, továbbá az ártalmas következmények ellenére fennmaradó folyamatos használat. Megkülönböztetnek testi és lelki függőséget is, ezek kizárólagos elkülönítése azonban nem teljesen ésszerű: a dependenciánál a sóvárgás és a függőség pszichológiai tünetei a mérvadók.

"A függőség és a környezet viszonya kulcskérdés: ezt elsőként egy Norman Zinberg nevű amerikai kutató írta le. Zinberg 1984-es könyvében számolt be egy érdekes megfigyeléséről - a könyv Függőség és kontroll címmel magyarul is megjelent. Zinberg figyelt fel először arra, hogy a heroinisták egészen máshogy néznek ki és másképp viselkednek New Yorkban, mint Londonban. A farmakológiai szemlélet alapján azt várnánk, hogy a heroin mindenkinél ugyanúgy hat majd, ez azonban nincs így. Az, hogy a szerhasználat milyen környezetben és milyen társas, fizikai és jogi kontextusban történik, alapvetően meg fogja határozni magát a függőséget" - mondta az [origo]-nak dr. Demetrovics Zsolt pszichológus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem adjunktusa.

A környezet alapvető befolyását két másik példa is jól szemlélteti: a Vietnámból hazatérő heroinista katonáknál szintén Zinberg írta le, hogy nagy részük azonnal leszokott a drogról, amint kikerült a háborús környezetből. Holott a heroint az egyik legaddiktívabb kábítószerként tartják számon, hasonlóan a nikotinhoz: az utóbbira is igaz azonban, hogy akinél nem a személyiségből fakadó belső szükségletek, hanem a környezeti tényezők váltják ki és tartják fent a szerhasználatot, annál a leszokás a környezeti feltételek megváltozásával spontán bekövetkezhet. Amíg még kötelező volt a katonaság, ez gyakran elő is fordult: sokan, akik a laktanyában napi egy dobozzal is elszívtak, a civil életbe visszatérve szinte azonnal felhagytak a dohányzással - mondta Demetrovics.

Adrenalinlovagok és vallási fanatikusok

Peti esete némileg más, mint Alízé: a harmincas éveiben járó fiatalember rendszeresen fogyaszt marihuánát, néha azonban úgy dönt, hogy felhagy ezzel a szokásával. Ilyenkor azonban szinte azonnal átvált az alkoholra: nemcsak egy-két sör a barátokkal, hanem whisky vagy vodka, néha már napközben is. Peti saját bevallása szerint függő. "A kábítószerek nálam identitásképzők: sajnos vagy nem sajnos, de ez van. Az ember legfeljebb absztinens lesz, de attól még ugyanúgy dohányos, alkoholista, drogfüggő marad. De ugyanez igaz a kényszeres vásárlókra, a szerencsejáték-, az internet- vagy a netes pornófüggőkre, az adrenalinlovagokra vagy a vallási fanatikusokra" - mondta az [origo]-nak Peti.

Peti újabban szintén kakaóval próbálja helyettesíteni a marihuánát és az alkoholt, mert mint mondja, a szerotonintermelésben bízik. Ennek van is némi alapja, hiszen a kakaó a koffein mellett azáltal is javíthatja kedélyállapotunkat, hogy hozzájárul az idegsejtek közötti szerotonináramlás fokozódásához. De igaz-e, hogy egy már kialakult függőséget csak egy másikkal lehet helyettesíteni?

"A dependenciák közötti váltás egy jellegzetes és gyakori jelenség. A függőségek hátterében szinte mindig valamilyen működési vagy megküzdési probléma húzódik meg. A függő személyek valamilyen okból nem képesek hatékonyan megküzdeni a problémáikkal, a konfliktusaikkal, az érzelmek és az indulatok kezelésével, s így a mindennapi élet kihívásaival sem. Általában ilyenkor lép be valamilyen drog, alkohol vagy egyéb dependens viselkedésforma. Ha pedig nem sikerül megszüntetni a kiváltó okot, a szerek közötti váltás adja magát. Ugyanígy a szerhasználat és a viselkedési függőségek felcserélődése is előfordulhat" - mondta Demetrovics.

Betegség-e a függőség?

"Bármilyen függőségnek akkor lesz vége, amikor az ember abbahagyja. A függőség nem betegség, hanem azért eszünk túl sokat, azért iszunk túl sokat, mert nem bánjuk. Abban a pillanatban, amikor bánjuk, amikor valóban fontos, hogy másként cselekedjünk, abbahagyhatjuk azt, amitől függők vagyunk" - mondta az [origo] Vendégszobájában korábban Feldmár András pszichológus.

Az addiktológus szakemberek nem osztják az ismert pszichoterapeuta véleményét - ez már az alkoholizmus másik elnevezéséből (alkoholbetegség) is egyértelműen kiderül. "Lehet ebből filozófiai kérdést csinálni, de ha a függőség már említett definícióját nézzük, akkor egy függő ember élete igen problematikus; olyan életvezetési és egyéb nehézségekkel néz szembe, amelyek megoldásához nem elégségesek a belső kapacitásai, szakemberi segítségre szorul. Orvosi, pszichológiai szempontból ezt betegségnek hívjuk. Az, hogy ezzel filozófiai szempontból mit kezdünk, a gyakorlatban nem sokat segít" - mondta Demetrovics.

Kokainista patkányok

Bár a környezet jobban befolyásolja a függő viselkedést, mint az önmagukban vett neurobiológiai tényezők, az utóbbiakat is igen intenzíven kutatják. Legutóbb a Science-ben jelent meg egy ezzel foglalkozó tanulmány: a szerzők arra voltak kíváncsiak, hogy egyes emberek miért képesek uralni a droghasználatot, míg mások hamar függőségbe csúsznak.

A Fernando Kasanetz vezette francia kutatócsoport azt találta, hogy a kokaintól függővé vált patkányok agya kevésbé rugalmas, mint azoké az állatoké, amelyek nem váltak a szer rabjaivá. A szakemberek azt vizsgálták, hogy a kokainfogyasztás miként befolyásolja az idegsejtek közötti kapcsolatok erősségét az agy nucleus accumbens nevű területén.

A neuronok közötti összeköttetések egyes esetekben meggyengülnek, és részben ez az, ami az agy számára lehetővé teszi az állandóan változó környezethez történő alkalmazkodást. Kiderült, hogy miután az állatok a padlóba vájt lyukon keresztül kokaint szippantottak fel, az idegsejtek elvesztették szokásos rugalmasságukat, így "merevebbé" vált az agy. Ez minden állatnál megfigyelhető volt, azoknál azonban, amelyek idővel függővé váltak, később is fennmaradt ez az agyi rugalmatlanság. A függőséget kikerülő patkányoknál ezzel szemben újra visszatért az eredeti flexibilitás, annak ellenére, hogy ez a csoport is rendszeresen fogyasztott kokaint - írja a Science beszámolója.

A kutatócsoport szerint az idegsejtek plaszticitásának hiánya megnehezítheti, hogy leszokjunk egy adott kábítószerről. Ha sikerülne azonosítani az agyi rugalmasságért felelős molekuláris kölcsönhatásokat, akkor a leszokáshoz is újfajta, a mostaninál talán hatékonyabb szereket lehetne kifejleszteni.