Gépek lehetnek majd az elsőként megtalált földönkívüliek

Az amerikai Seth Shostak a Földön kívüli intelligencia utáni kutatásokat összefogó SETI Intézet vezető csillagásza, a SETI népszerűsítésénék egyik legaktívabb alakja. Egyik legújabb cikkében, amely az Acta Astronautica című űrhajózási szaklapban jelent meg, újraértelmezi a Földön kívüli intelligencia utáni kutatások célpontjait.

A cikk szabadon hozzáférhető kivonatában Shostak megállapítja: a Földön kívüli intelligencia utáni kutatásoknál abból indulunk ki, hogy a "lakható égitesteken" van a legnagyobb esélyünk a sikeres felfedezésre. Ezek olyan bolygók és holdak lehetnek, ahol van folyékony víz és megfelelő légkör. Feltételezzük továbbá, hogy a más világokon lévő élőlények legalább részben hozzánk hasonló biokémiával rendelkeznek.

Bár valóban ez a legjobb stratégia ahhoz, hogy biológiát, azaz élőlényeket találjunk, a Földön kívüli intelligencia utáni keresésében félrevezető lehet - írja Shostak. A kutató szerint röviddel azután, hogy egy civilizáció eljut a rádiókommunikációig, mesterséges intelligenciát fejleszt ki. Az emberiség ezt akár ebben az évszázadban elérheti. A mesterséges intelligenciának aztán saját evolúciója indulhat el, és benépesíthet olyan világokat, amelyek biológiai lények számára nem lakhatóak - sőt valószínű, hogy több az ilyen világ. Shostak szerint a mesterséges intelligenciát olyan helyen kellene keresni, ahol anyagból és energiából is bőven van utánpótlás, ezért a SETI teleszkópjaival a forró, fiatal csillagok környezetét is érdemes lenne vizsgálni.

Ezzel nagyon megnőhet a potenciális célpontok száma. Csak a saját Galaxisunkban, a Tejútrendszerben több mint százmilliárd csillag ragyog (amelyekből az egyiket Napnak nevezzük), és legalább százmilliárd galaxis van az Univerzumban. Az utóbbi években az is kiderült, hogy a Naprendszeren kívüli bolygók (az úgynevezett exobolygók) igen gyakoriak: 1995 óta több mint négyszázat fedeztek fel, sokat a Naphoz hasonló, közeli csillagok körül. A bolygók száma a csillagokénak akár tízszerese is lehet, és ez a szám (10²³) összevethető a Föld összes strandján lévő homokszemek becsült számával - írta Shostak korábban egy népszerűsítő cikkében. Ugyancsak az elmúlt évek során vált egyértelművé (egyelőre csak földi példákból), hogy az általunk ismert élet igen szívós "valami", amely szélsőséges környezeti feltételeket is elvisel, így könnyen és gyorsan gyökeret verhet bárhol, ahol legalább időnként van folyékony víz. Ezek után tényleg nehéz elképzelni, hogy csak az egyik homokszem érdekes, nehéz elképzelni, hogy egyedül lennénk.