Egy bizonyos mennyiségű stressznek mindannyian ki vagyunk téve, és az sem biztos, hogy ez rossz dolog. A stresszhatások adott esetben segíthetik is a megváltozott körülményekhez történő alkalmazkodásunkat, amennyiben képesek vagyunk mozgósítani belső erőforrásainkat. Ezáltal válunk képessé arra, hogy megfeleljünk a minket érő kihívásoknak, és elérjük céljainkat. A "jó" stresszt az ismert magyar kutató, Selye János eustressznek nevezte.
Káros stresszről akkor beszélünk, ha a szervezetünk már nem képes a helyzetnek megfelelően reagálni az őt érő érzelmi vagy fizikai jellegű veszélyekre (ezt nevezte Selye distressznek). Mentális és fizikai egészségünk szempontjából a hosszan tartó, krónikus stresszhelyzetek jelentik az igazi problémát: ezek hatására egyaránt növekedhet a daganatos betegségek, a szív- és érrendszeri betegségek, valamint az agyi keringési zavarok kockázata (lásd például korábbi cikkünket: Kiderült, hogyan okozhat rákot a stressz).
Gideon Koren és Stan Van Uum vizsgálatukban a krónikus stressz mértékét szerették volna pontosan megmérni, hiszen erre eddig nem létezett igazán jó módszer (megbízható biológiai jelzőanyag vagy szakszóval biomarker). A kortizol nevű stresszhormon szintjét ugyan eddig is meg lehetett mérni a vérszérumban, a vizeletben vagy a nyálban, ezek az értékek azonban csak a mérés pillanatában utalnak arra, hogy mennyire vagyunk stresszesek. A kutatók ezért a hajszálakban mérték a kortizolszintet.
"A haj havonta átlagosan egy centimétert növekszik, így ha egy hat centis hajszálat veszünk, abból az előző hat hónapra visszamenőleg meghatározható a stressz szintje egy adott személynél" - mondta Koren. A vizsgálatban 56 felnőtt férfitől vettek 3 centis hajszálakat - ezeket a férfiakat mind az izraeli Kfar-Saba-i Meir gyógyászati központban kezelték, szívinfarktust követően. A kontrollcsoportban szintén 56-an voltak, de őket nem szívinfarktus miatt, hanem más okokból kezelték a kórházban.
Az eredmények azt mutatták, hogy akik szívinfarktuson estek át, azoknál az előző három hónapot véve jelentősen magasabb volt a kortizolszint, mint a szívinfarktuson át nem esett kontrollcsoport tagjainak. A két csoport között nem volt jelentős különbség a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a dohányzás vagy a szívkoszorúér-betegség korábbi családi előfordulását tekintve. Miután figyelembe vették a szívinfarktus imént említett kockázati tényezőit, azt követően is a hajban mért kortizolszint maradt a későbbi infarktust legmegbízhatóbban előrejelző tényező - írja az egyetem sajtóközleménye.
"A stressz a modern élet velejárója, és mivel sokaknál válik krónikussá, mindenképpen figyelembe kell vennünk - már ha meg akarjuk őrizni az egészségünket. Kutatásunk a pszichoterápiás kezelések fontosságát is aláhúzza, hiszen ezekkel a módszerekkel bizonyítottan csökkenthető a krónikus stressz szintje" - mondta a kutatás vezetője.
A kutatók eredményeikről a Stress című folyóiratban számoltak be.