A készülék egy csőszerű, középen fénymentes lézersugarat bocsát apró üvegszemcsékre. Felmelegíti a környezetüket, de hidegen hagyja a szemcséket, melyek sodródni kezdenek. A foglyul ejett fényelnyelő szemcsék egy "optikai csőben" mozognak fel és le. A szemcsék sebessége és mozgásuk iránya a lézernyaláb fényerejének beállításával szabályozható. A fejlesztők szerint ezzel a módszerrel 10 méteres magasságba is felemelhetők a részecskék.
"Amikor a kis részecskék csapdába esnek a nyaláb hideg magjában, nagyon érdekes dolgok történnek" - mondta Rode professzor. "Ahogy a gravitáció, a légáramlatok, a levegő molekuláinak véletlen mozgása kilöki ezeket a középső részről, az egyik oldalukat megvilágítja a lézerfény, a másik oldaluk sötétben marad. Ekkor az úgynevezett fotoforetikus erő visszalöki a részecskéket a sötét részre. A különböző erők együttesen végigvezetik a részecskét a lézercső mentén."
Bár a lézernyaláb nem működik vákuumban (vagyis a Millennium Falcont nagyobb teljesítményű változatával sem lehetne elkapni az űrben), ez mégis áttörés a mikroszerkezetek és az elektronikus alkatrészek összeszerelésének területén. Ezzel a módszerrel hatékonyan lehet majd mintát venni légköri aeroszolokból, füstből, ködből, valamint veszélyes mikrobákat szállítani kis mennyiségben.