Megehetjük-e a klónozott állatokat?

Klónozott szarvasmarha utódainak húsa került brit élelmiszerboltok polcaira a közelmúltban. Van-e okunk bármilyen aggodalomra, ha klónozott állatok húsából fogyasztunk? Egyáltalán miért klónoznak állatokat? Dinnyés András biológus, a Szent István Egyetem szakértője szerint az igazi probléma a klónozási eljárásnak az állati jólétre gyakorolt negatív hatása.

Nagy a kavarodás a genetikailag módosított (negatív felhanggal "génmanipulált") és a klónozott élőlények körül, sokaknak nem világos, pontosan mi a különbség, illetve mi az összefüggés a két csoport között. A legtöbben csak annyit érzékelnek, hogy mindkét esetben a "természetbe való belepiszkálásról van szó", ezért elutasítják e kutatások minden vonatkozását. Az egyik legérzékenyebb pont az élelmiszerbiztonság: a tengerentúlon már nagy mennyiségben fogyasztanak genetikailag módosított növényekből készült élelmiszert, míg Európában nagy az ellenállás ezzel szemben. Mi a helyzet a klónozott élőlényekkel ebből a szempontból?

Mi a klón?

A klón egy élőlény másolata. Leglényegesebb tulajdonsága, hogy genetikai szempontból megegyezik azzal a szervezettel, amelyről ő maga "készült". Ez úgy lehetséges, hogy a klón csak ettől az egy élőlénytől örökli a génjeit, és hagyományos értelemben nincs "apja és anyja". Kialakulása során nem történik ivaros folyamat, vagyis nem egyesül egy petesejt és egy hímivarsejt. Emiatt elmarad a gének ilyenkor szokásos "átkeverődése", nem jönnek létre új génkombinációk, vagyis az utódban nem bukkannak fel új vonások.

Klónok természetes módon is állandóan létrejönnek. Számtalan alacsonyabb szerveződési szinten álló élőlény, például baktériumok, egysejtű növények és állatok, gombák főként osztódással szaporodnak. Az osztódás ivartalan folyamat, tehát a sejtek egymás klónjai. Ivartalan folyamat a növények vegetatív szervekkel - gumókkal, indákkal, gyöktörzzsel - való szaporodása, vagy egy medúza bimbózása is. Természetes klónokat még az emberek között is találunk: ők az egypetéjű ikrek. Esetükben az embrionális fejlődés során bekövetkező rendellenesség miatt két külön szervezet indul fejlődésnek. Napjainkban a kutatók nem csupán sejteket, de teljes többsejtű élőlényeket, köztük emlősöket is képesek létrehozni mesterséges klónozással.

Hogyan klónoznak?

A klónozás alapvető módszere az úgynevezett nukleáris transzfer ("maganyag-átviteli") technológia. Egy petesejtet megfosztanak a saját sejtmagjától, ezáltal a sejtből eltávolítják a genetikai állományt (kivéve a mitokondrium nevű sejtalkotók génjeit). Ezután a kiüresített petesejtet egy általában másik élőlényből származó testi sejttel - például egy bőrsejttel, hámsejttel -, vagy csak annak sejtmagjával egyesítik. Az egészben ez a trükk, ugyanis a testi sejt magjában már eleve egy teljes genetikai állomány van, amelynek fele anyai, fele apai eredetű. Az egyesülés során így olyan állapotok jönnek létre, mintha a petesejt saját genetikai állományához csatlakozott volna egy hímivarsejt genetikai állománya. A kiüresített petesejt ezt valamilyen módon érzékeli, és - ma még nem teljesen tisztázott módon - "lenullázza" a testi sejt genetikai óráját. Ez azt jelenti, hogy a sejt génjei "elfelejtik" korábbi feladatukat, és elölről indulhat egy teljes organizmus, egy új embrió fejlődése.

Az emlősök esetében először embriókból nyert testi sejtekkel klónoztak állatokat, majd megtörtént az igazi áttörés: 1996. július 5-én megszületett a Dolly nevű bárány, a világ első olyan emlősállata (lásd a felső képen), amelyet egy felnőtt állat testi sejtjéből klónoztak a skóciai Roslin Intézetben. Ez a nagyszerű eredmény az egész biológiai gondolkodást átalakította - kiderült, hogy egy kifejlett, már teljesen "beprogramozott" testi sejt is képes elölről kezdeni a fejlődést. Dolly születése óta több száz klónozott állatot hoztak létre világszerte: birkákat, szarvasmarhákat, lovakat, egereket, patkányokat, sertéseket, kecskéket, nyulakat, sőt macskákat és kutyákat is.

Mire jó az állatok klónozása?

Az állatok klónozásának több fontos célja is van. Az egyik legfőbb cél az, hogy minél hatékonyabban állítsanak elő olyan egyedeket, amelyek tejükben nagy mennyiségben termelnek emberek gyógyítására alkalmas anyagokat. Az ilyen különleges állatokat hosszú és nehéz kísérletezés során, genetikai módosítással hozzák létre, és sokkal célszerűbb klónozással szaporítani őket, mint elölről kezdeni a kísérletezést. Ugyancsak gyógyászati célokat szolgál olyan klónozott állatok előállítása, amelyeket mesterséges úton alkalmassá tettek arra, hogy szerveiket emberekbe ültessék be a kilökődés veszélye nélkül. Ezen a téren főképp sertésekkel kísérleteznek.

A klónozás hozzájárulhat a veszélyeztetett fajok megmentéséhez is. Afrikai vadmacskák, szarvasok, muflonok és ázsiai vadon élő marhák születtek már klónozás után. A mezőgazdaságban is használható a klónozás, mivel a klónozott, de genetikailag nem módosított állatok teje, húsa összetételében nem tér el a "kiindulási" állatétól. Hamarosan várható klónozott, nagytermelésű tehenek és sertések piacra kerülése - elsőként az USA-ban és Ázsiában.

Megehetjük-e a klónozott állatokat?

Az utóbbi céllal kapcsolatos egyik legfőbb aggodalom, hogy a fogyasztókra nézve van-e élelmiszer-biztonsági veszélye az ilyen termékeknek. "Ilyen veszély nincs, legalábbis eddig nem létezik a világon olyan vizsgálati eredmény, amely ezt mutatná. A klónozott állatok, illetve utódaik húsában és tejében nem találtak kimutatható eltérést a megszokotthoz képest. Az előfordulhat, hogy egy klónozott, első generációs állat valamilyen betegséggel küzd, de ez olyasmi, amit egy szokásos állatorvosi vizsgálat képes kimutatni, tehát az élelmiszer-biztonsági kockázatát is kivédi" - mondja Dinnyés András biotechnológus, a Szent István Egyetem professzora, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) munkacsoportjának tagja. Dinnyés a hazai klónozási kísérletek egyik fellegvárában, a gödöllői Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont Állatbiológiai Intézetében irányítja a Mikromanipulációs és Genetikai Újraprogramozási Csoportot.

Egy klónozott állat utódja hány nemzedéken keresztül számít így megkülönböztetett állatnak?
Dinnyés András: Nehéz eldönteni, meddig számít megkülönböztetett utódnak, hiszen például az Egyesült Államok élelmiszer- és gyógyszerminősítő hatósága, az FDA pár éve az összes rendelkezésére álló adatot elemezve arra a megállapításra jutott, hogy mivel nincs extra kockázat, a klónozott állatok és utódaik húsa és teje egyaránt megkülönböztetés nélkül forgalomba hozható. Japánban is hasonlóan döntöttek. Az azonban nagyon fontos, hogy a fogyasztók mit szeretnének. Az emberek sem az Egyesült Államokban, sem Európában nem nagyon szeretnének ilyen állati termékeket enni, mivel nincs élelmiszerhiány, és különösebb szükség sincs rá.

Milyen szabályok érvényesek az Európai Unióban a klónozott állatok húsának, tejének forgalomba hozatalára?
Benne vagyok az EFSA munkacsoportjában, amely szakmai szempontból elemezte a rendelkezésre álló adatokat. Mi is arra jutottunk, hogy élelmiszerbiztonsági szempontból nem veszélyesek ezek a termékek, és a környezetre sem kockázatos az előállításuk, hiszen ez alapvetően reprodukciós technológia, nem genetikai módosítás. Amit viszont felvetettünk, az a klónozási folyamatnak az állati jólétre gyakorolt negatív hatása. A technológia még tökéletesítésre szorul, mivel egészségügyi problémák jelentkezhetnek az elsőgenerációs állatoknál, és azok korábban pusztulhatnak el. A tudomány és az új technológiák etikájával foglalkozó európai csoport, a European Group on Ethics (EGE) állásfoglalása alapján azonban nem etikus a klónozási technológiát élelmiszertermelési célokra igénybe venni, következésképpen a módszert erre nem lehet használni az Európai Unióban. Az EFSA időközönként, így például az idei év végéig felülvizsgálja a nemzetközi adatokat, és jelentést tesz az Európai Bizottságnak.

Hogyan lehet ellenőrizni, hogy nem hoznak be az unióba ilyen termékeket?
Ez izgalmas kérdés, mert ha nem is magát a terméket hozzák be, hanem például tenyésztési célokra a klónozott bika spermiumát küldik el, az jelenleg nem különböztethető meg, ahogyan az ebből született utódok sem. A genetikailag módosított állatoknál van olyan gén, amelynek eltérését ki lehet mutatni az utódokban, a klónozott állatoknál azonban ilyen nincs. Léteznek olyan vélemények, hogy ha mégis forgalomba kerülnek hasonló termékek, azokat meg kell jelölni, mert a fogyasztónak joga van tudni, mit eszik. Én is egyetértek azzal, hogy a fogyasztónak joga van az információhoz, ám technikailag ezt szinte lehetetlen monitorozni. Kérdés, van-e értelme megkülönböztetni, ellenőrizni ott, ahol nincs fizikai, kémiai eltérés? Az unióban tehát jelenleg nem lehet forgalomba hozni klónozott állat húsát, de ez ellenőrizhetetlen.

Mi a véleménye a kérdés etikai részéről?
Azt, hogy valami etikus-e, biotechnológus tudósként nem elemezném, mert az nem tudományos definíció kérdése, hanem társadalmi konszenzust tükröz. Az biztos, hogy az állati jólétre a technológia nincs jó hatással. Ugyanakkor számos hagyományos eljárásnál is felmerül hasonló kérdés, például a csirkék csőrcsonkításánál, a libatömésnél vagy annak a belga kék-fehér szarvasmarhának a tenyésztésénél, amely csak császármetszéssel képes a világra hozni utódját. Ezekről szintén etikai, állatjóléti vagy politikai döntések születnek, amelyek nem a fogyasztók élelmiszerbiztonságáról szólnak.

Milyen genetikai eltérés lehet mégis a klónozott állatnál?
Hangsúlyozom, hogy a klónozás reprodukciós eljárás, nem genetikai módosítás. Maga a folyamat azonban okozhat kisebb-nagyobb genetikai eltéréseket, mert a testi sejt újraprogramozása nem mindig tökéletes, így génműködésbeli, úgynevezett epigenetikai különbségek lehetnek. Ilyen változások embernél is lezajlanak a magzati fejlődés során, például a lombikbébi eljárásnál, de természetes terhességnél is. Például a várandós nő táplálkozása, életmódja ily módon befolyással van a születendő utód későbbi, felnőttkori egészségére is. A DNS ilyenkor változatlan, ám működése módosul kissé.

Milyen célokra tartja előnyösnek a klónozási technológiát?
Hústermelésre nem hatékony, nagy értékű állatok, például versenylovak tenyésztésére viszont alkalmas. Önmagában a klónozás szerintem a veszélyeztetett állatfajták megmentésére és elszaporítására lehet igazán hasznos. Genetikai módosítással kombinálva hatásos lehet az eljárás különböző betegségeknek ellenálló állatok létrehozására. Például szivacsos agyvelőgyulladásnak ellenálló szarvasmarhát vagy influenzavírusoknak ellenálló baromfit produkálhatnak így. Ennek állat- és humán-egészségügyi előnye is lehet. Orvosi célokra modellállatok, például Alzheimer-kutatáshoz sertések vagy például gyógyászati fehérjét, emberi ellenanyagokat termelő állatok is létrehozhatók a módszerrel. Sertések állíthatók elő emberi szív-, vese- és májdonornak. Távlatilag olyan különleges élelmiszerek gyártására is alkalmas az eljárás, mint a tejallergiát nem kiváltó tejtermékek vagy gyógyhatású élelmiszerek... De az ilyen táplálkozási célú felhasználásokig még hosszú az út, és társadalmi elfogadás is kell hozzá.