Egyre jobban inog a földönkívüli vörös esőről szóló elmélet

2010.09.18. 8:23

A legújabb eredmények még inkább összekuszálták a szálakat egy közel tíz éve megfigyelt érdekes természeti jelenség, az indiai vörös eső körül. Egyes kutatók az újonnan kimutatott DNS-tartalom ellenére is ragaszkodnak ahhoz, hogy az esőcseppekben Földön kívüli létformák voltak, a tudományos közösség azonban továbbra is szkeptikus, és az eredmények egyelőre egyetlen szaklapban sem tudtak megjelenni.

2001 őszén különös jelenségre lettek figyelmesek a dél-indiai Kerala tartományban. Vörös eső hullott az égből. A helyi lakosok elmondása szerint egy nagyjából kéthónapos időtartam alatt többször is tapasztaltak vörös, esetleg sárga, barna vagy fekete csapadékot. Godfrey Louis helyi fizikus akkor mintát vett a különleges csapadékból, és mikroszkópos vizsgálatok után apró, a vízcseppekben élő vörös lények felfedezését jelentette be.

Szenzációsan hangzó eredmények

Godfrey 2006-ban közölt eredményei szerint (amelyek egy úgynevezett preprint-szerveren, azaz nem egy szaklapban jelentek meg) a vörös esőben sejtek találhatók, amelyek vastag, ellenálló burokkal és egy meghatározott belső struktúrával rendelkeznek, ránézésre hasonlóak földi egysejtűekhez, vagy a vízben úszó zsír-, esetleg olajcseppekhez. A beszámolóból kiderült: a minták összetételüket tekintve 49% szénből, 45% oxigénből és számos egyéb elemből álltak (mint például nátrium, alumínium, szilícium, klór és vas), és nem tartalmaztak DNS-t, szobahőmérsékleten pedig inaktívak voltak. Bár a hivatalos közleményben végül nem szerepelt, Godfrey állítása szerint a sejtek jóval 100 °C felett szaporodni kezdtek, és akár 300 °C-on is hatékonyan reprodukálódtak. Ezen tulajdonságaik alapján teljesen különböznek a földi élőlényektől, Godfrey ezért valószínűsítette, hogy a sejtek valójában egy a légkörben szétrobbanó meteorból származnak, mely idegen életet hozott bolygónkra egy másik világból.

Jelenlegi tudásunk szerint a földi élőlények többsége 10-45°C közt aktív, kivéve egyes úgynevezett termofil élőlényeket, melyek 70°C-ig is életképesek maradnak. Mindannyiukat túlszárnyalják azonban az eddigi rekorder hipertermofilek, melyek mélytengeri füstölgők környékén akár 121°C-on is tenyésznek, és ezzel a legforróbb környezetet elviselő ismert élőlények. Ha azonban a vörös eső lényei 300°C-os hőmérsékleten is szaporodnak, azzal jelentősen felülmúlnák az eddigi csúcstartókat. Továbbá ez azt is jelentené, hogy egy olyan környezethez szoktak, ahol a hőmérséklet tartósan 100°C fölött van.

A fizikus szerint a Földön kívüli eredet mellett szól a DNS hiánya is. Az eddig megismert földi élőlényeknek ugyanis közös tulajdonsága, hogy sejtjeik DNS-sel rendelkeznek, ez az örökítőanyaguk, enélkül életképtelenek. (Egyes vírusok örökítőanyaga RNS, de a vírusokat nem tekintjük önálló élőlényeknek.)

Lények a Vörös Téglalap-ködből?

A közelmúltban a Cardiffi Egyetemen kutató, szintén indiai Chandra Wickramasinghe jelentetett meg újabb tanulmányt (szintén nem egy szaklapban) a vörös eső további elemzéséről Godfrey bevonásával, ami ismét a figyelem középpontjába állította a jelenséget.

Wickramasinghe ismert név a Földön kívüli élet utáni kutatások területén: ő az egyik megalkotója az úgynevezett pánspermia elméletnek, mely szerint az élet csírái más bolygókról érkeztek Földünkre, meteoritok becsapódásaival. Elméletét arra alapozza, hogy számítások szerint egy meteor belsejében nem emelkedik 50°C fölé a hőmérséklet még a légkörbe lépés során sem, a kőzet porózus belseje ugyanakkor a barátságtalan űrbéli körülményektől is megvédheti az esetleg benne utazó mikróbákat.

Wickramasinghe és Godfrey a 2010-es kutatásokról megjelent beszámolójukban megerősítik, hogy a vörös eső sejtjei 121°C-on szaporodnak, és mikroszkópos vizsgálatokkal állítólag azt is megfigyelték, miként osztódnak a mikróbák. A közlemény azonban ennél jóval tovább megy. A kutatók ugyanis a minta úgynevezett fluoreszcencia spektrumát is vizsgálták, és egyezést véltek felfedezni a vörös eső színképe (spektruma) és az Egyszarvú (Monoceros) csillagkép közelében található Vörös Téglalap-köd spektruma között.

Földönkívüli lények helyett inkább algaspórák

Godfrey és Wickramasinghe állításai nagyon izgalmasan hangzanak, eredményeik azonban erősen megkérdőjelezhetőek.

A Vörös Téglalap-köd különleges, sokat vizsgált, úgynevezett protoplanetáris köd a Naptól mintegy 2300 fényévre, amelyben nemrég sikerült egy összetett szerves molekulát, az antracént kimutatni. A szerves molekulák jelenléte azonban nem jelenti azt, hogy ott élőlényeknek is kell lenniük. Szénalapú, hosszú molekulák sok helyen létrejönnek a Világegyetembern, abiogén (tehát az élettől független) folyamatok révén. Ezt a csillagközi felhők megfigyelése mellett laboratóriumi kísérletekkel is alátámasztották.

Forrás: NASA
A Vörös Téglalap-köd

A színes eső meglepően gyakori a Földön, és eredete általában könnyen megmagyarázható: gyakran vulkánkitöréseket követően sötét az esővíz, amit a levegőbe kerülő vulkáni hamu okoz. Máskor, például Dél-Európában, sokszor a Szaharából felkavart homok hatására hullik vörös csapadék. Azonban ezen esetek még nem magyaráznák az indiai vörös esőt, hiszen abban port vagy homokot nem találtak.

Ugyanakkor ismertek olyan esők is, melyek során kisebb-nagyobb élőlények, akár békák vagy halak hullottak az égből. Az intenzív feláramlás alkalmanként apróbb testeket is a levegőbe emel, és a szelek messzire szállíthatják azokat, hogy később csapadékkal újra a felszínre hulljanak.

Az indiai vörös esőre is léteznek földhözragadtabb magyarázatok. A jelenséget az indiai kormány Tudomány és Technika intézetének földtudományi központja (CESS) is vizsgálta, majd a szintén állami Trópusi Botanikus Kert és Kutatóintézetet (TBGRI) is bevonták a vizsgálatba.

Forrás: WikimediaA 2001 novemberében közösen kiadott jelentésükben a fenti intézetek szakemberei leszögezik, hogy "az eső színéért egy a Trentepohlia genusba tartozó zuzmóalkotó alga spórájának elszaporodása a felelős. Terepi megfigyelések szerint a terület nagyszámú ilyen vörös zuzmót tartalmaz. A Changanacherry régióban gyűjtött zuzmók laborkörülmények között ugyanazon algák megjelenését eredményezték. Mindkét minta (mind az esővíz, mind a fákról gyűjtött zuzmó) ugyanazokat az algákat tartalmazta, utalva arra, hogy az esővízben megjelenő spórák valószínüleg helyi forrásokból származnak."

A vizsgálat emellett nem talált meteorikus anyagra, vulkáni hamura vagy sivatagi porra utaló jelet, és azt is kizárta, hogy a színváltozást valamilyen vízben oldódott gáz vagy szennyezőanyag okozta.

A területet bejárva a tudósok megfigyelték, hogy a vörös zuzmó vastagon borította a fák kérgét (jobbra), köveket, tetőket, de még a lámpaoszlopokat is. Az esemény előtti heves esőzések a régióban pedig lehetővé tették, hogy az algák nagyszámú spórát hozzanak létre, ami megfelelne az esőkben becsült mennyiségnek. A vizsgálat azonban nem talált magyarázatot arra, hogy miként kerültek a spórák ilyen nagy sűrűségben az esőfelhőkbe, sem arra, hogy hogyan lehettek képesek az algák ilyen szinkronizáltan osztódni. Ahogy a jelentés fogalmaz: "Míg az eső elszíneződésének oka világossá vált, ezen kérdések megválaszolása további kihívásokat jelent."

Egymásnak ellentmondő kijelentések

A fenti jelentés egyes részeit később az a Milton Wainwright is támogatta, aki Wickramasinghével együtt az új, 2010-es írást is szerezte. Wainwright már 2006-ban elismerte, hogy a vörös eső egyes összetevői algaspórákra hasonlítanak, ám ennek ellenére részt vett az újabb vizsgálatban.

További furcsaságok is akadnak. A Cardiffi Egyetem honlapján egy közleményben az is megjelent Wickramasinghe nevével, hogy későbbi vizsgálataik mégis DNS-re utaló nyomokat mutattak ki a mintából. Ez tovább erősíti az algaspórák jelenlétét a vörös esőben. Ezt az eredményt azonban nem említik új cikkükben, amely ugyan már nyilvános, de egyelőre egyetlen szaklapban sem sikerült közölniük (lásd alábbi keretes írásunkat).

Godfrey nemrég egy San Diegóban megrendezett asztrobiológiai konferencián is bemuttatta eredményeit. A szűk körű, szakértő közönség - amelynek a Collegium Budapest képviseletében tagja volt Világűr rovatunk vezetője, Kereszturi Ákos is - értetlenül állt a magyarázat előtt. Többen hangot adtak a véleményüknek, mely szerint ha egy folyadékcsepp magas hőmérsékleten kettéválik, az ettől még nem tekinthető élőlénynek. Ennek ellenére Godfrey és kollégái egy sajtóbejelentés révén ismét a média fókuszába állították elméletüket, amelyet szakmai körök továbbra is kétkedéssel fogadnak. Utóbbi fő oka nem is maga az állítás, hogy Földön kívüli életformára akadtak, hanem egy egzakt vizsgálat dokumentációjának hiánya, és az alkalmanként egymásnak ellentmondő kijelentések.

Almár Iván űrkutató-csillagász a 2010 elején Londonban bemutatott új skáláján - amely az első kísérlet arra, hogy objektíven, egy skálán értékeljünk olyan bejelentéseket, amelyek valamiféle Földön kívüli élet felfedezésére vonatkoznak - a legalacsonyabb értéket adta az indiai vörös esőnek. A kis érték oka éppen az, hogy bár a jelenség érdekes, a megfigyelések megbízhatósága nagyon gyenge. Almár skáláján egyébként a végeredmény egy 0-10 közötti szám lehet, amely számszerűen is megmutatja, mennyire jelentős egy-egy felfedezés. A 0-s értéket akkor kaphatja meg egy bejelentés, ha utólag kiderül róla, hogy téves vagy szándékosan félrevezető volt. A 10-es érték akkor adható, ha egy komplex (nem egysejtű), a földitől alapvetően eltérő (tehát például nem DNS-t használó), életben lévő organizmust földi laboratóriumban sikerül megvizsgálni, és megerősíteni, hogy ez egy Földön kívüli életforma. A vörös eső esetében egyre nagyobb az esély a 0-s értékre.

Egyelőre nincs szakirodalom

A tudósok véleménye gyakran megoszlik egy-egy jelenség megfigyelése kapcsán. Ilyen viták eldöntésére általában a felek kísérleteket végeznek, melyek eredményeit erre szakosodott lapokban közlik. Ezen szaklapok valamennyi cikkét egy több szakértőből álló, független bírálóbizottság ellenőrzi, és csak akkor engedi közlésre, ha a leírt kísérletek eleget tesznek a tudományos módszer követelményeinek. Az egyes szaklapokat az úgynevezett impakt faktor szerint rangsorolják, amely egy matematikai számítás segítségével jellemzi egy-egy szaklap megbízhatóságát. Wickramasinghe 2010-es vizsgálati eredményeit a vörös esőről még egyetlen szaklap sem fogadta el közlésre, azonban az annak ellentmondó 2001-es indiai kormányjelentés nem szaklap számára íródott, így jelenleg nincs olyan tudományos publikáció, amely kimerítően beszámolna a jelenség hátteréről. Ennek ellenére azért foglalkoztunk a jelenséggel, mert az új bejelentés nyomán számos téves információ is megjelent a hazai sajtóban is.



Összeállította: Ravasz Máté, Kereszturi Ákos, Simon Tamás

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK