Nagyobbak voltak a dinoszauruszok, mint ahogy eddig gondolták

Amerikai kutatók szerint a dinoszauruszok egy része a nem fosszilizálódó porcos részek miatt jóval nagyobb lehetett, mint eddig gondolták. A porc mennyisége befolyásolhatta a testtartást és az állatok sebességét is.

Nyilvánvaló, hogy a dinoszauruszok lábcsontjai a csípőhöz kapcsolódtak, az viszont már nehezen állapítható meg a fosszilis csontokból, hogy mi volt a kettő között. A Missouri az Ohio Egyetem kutatói azt találták, hogy a dinoszauruszoknak vastag porcos réteg lehetett az izületeinél, és emiatt jelentősen nagyobb lehetett a testhosszuk, mint amit pusztán a csontok alapján rekonstruáltak. Vizsgálataik eredményei a PLoS ONE (Public Library of Science) folyóiratban jelentek meg.

A kutatók a dinoszauruszok ma élő rokonai közül a struccoknak és a krokodiloknak vizsgálták meg a végtagcsontjait. Ezután összehasonlításokat végeztek különböző dinoszauruszok (Tyrannosaurus, Allosaurus, Brachiosaurus, Triceratops) fosszilizálódott csontjaival. A dinoszauruszok hosszúkás lábcsontjai (combcsont, sípcsont) lekerekített végekkel rendelkeznek, amelyeknél hiányoznak az ízesülést segítő csontos nyúlványok. Ez arra utal, hogy nagyon vastag porcréteg segítette a kapcsolódást, ami viszont jelentősen befolyásolta az állatok testhosszát.

Megállapításaik szerint a mai alligátoroknál és struccoknál a végtag hosszának 6-10%-a a porcréteg vastagságából adódik. Ezt a "porckorrekciós tényezőt" figyelembe véve kiszámolták, hogy míg sok Theropoda dinoszaurusz esetében csak mérsékelt volt a méretváltozás, addig az Ornithischia és Sauropoda dinoszauruszoknál (pl. Triceratops vagy Brachiosaurus), akár 10%-os is lehetett a hossznövekedés.

A dinoszauruszok mozgásának rekonstruálásához nem csupán a csontokra van szükség, hanem azt is tudni kell, hogyan helyezkedtek el a csontok a testen belül. A múzeumokban felállított dinoszauruszcsontvázak nem mindig mutatják pontosan a csontok illeszkedését, mivel a porcos anyag a fosszilizáció során a lágy szövetekkel együtt megsemmisül. A porcmennyiség becslése elősegíti a pontosabb rekonstrukciót, és így jobban megérthetjük, hogyan éltek és mozogtak a hatalmas ősállatok.

Az emlősöknél, így az embernél is a végtagcsontok végén lévő apró csontnyúlványok a puzzle darabjaihoz hasonló módon segítik elő a csatlakozást, és a viszonylag vékony porcrétegnek főleg helykitöltő szerepe van. Ez a vékony réteg viszont gyorsabban elkopik, ami fájdalmas izületi betegségekhez vezet. A dinoszauruszok minden bizonnyal nem szenvedtek ilyen betegségektől.

KAPCSOLÓDÓ CIKK