A világ legidősebb garnélarákja került elő

Rendkívül jó állapotban fosszilizálódott garnélarákot találtak az Egyesült Államokban, az állatnak még az izmai is megőrződtek. A maradvány 360 millió éves, amivel a lelet nemcsak a garnélák, hanem a tízlábú rákok egyik eddig ismert legidősebb képviselője is.

Amerika egyik kedvenc tengeri tápláléka a garnélarák. Az öntudatos amerikaiak ezentúl még büszkébben fogyaszthatják a finom csemegét, ha megtudják, hogy az eddig ismert legkorábbi garnéla Oklahomában került elő. Rodney Feldmann és Carrie Schweitzer, a Kent Állami Egyetem kutatói a Journal of Crustacean Biology című lapban ismertették a 360 millió éves ritka leletet.

Az eddigi legrégebbi ismert maradvány Madagaszkár területéről származott, és 245 millió éves volt. A 7-8 centiméter hosszúságú oklahomai példány így 125 millió évvel hosszabbította meg a garnélarákok földtörténeti elterjedését. A rákmaradványt Royal Mapes, az Ohio Egyetem tanára fedezte fel hallgatóival, amiért cserébe az ő nevét viseli az újonnan leírt faj (Aciculopoda mapesi).

A most előkerült példány nemcsak a kora miatt jelentős, hanem megtartási állapota miatt is. A farki rész izmai ugyanis nagyon jó állapotban őrződtek meg az azóta eltelt több száz millió év alatt. Ennek oka, hogy a vizsgált garnéla a viszonylag mélyebb tengervízben élt: itt nem voltak elég erősek az áramlatok ahhoz, hogy az elpusztult állat tetemét széttördeljék. A gyors betemetődés révén a kissé savas tengervíz és az alacsony oxigéntartalom tette lehetővé az izmok fosszilizációját.

A fosszilizálódott izmok, összehasonlítva egy jelenkori példány izmaival

A lelet ráadásul nemcsak a garnélák, hanem a tízlábú rákok (Decapoda) egyik legidősebb ismert képviselője is egyben. A garnélák mellett a Decapodák közé tartoznak például a tarisznyarákok és a homárok. Az egyetlen másik hasonló korú Decapoda a Palaeopalaemon newberryi, amely szintén Észak-Amerikában került elő (Ohio és Iowa államok területén).

Mindezek miatt ez egy nagyon fontos lelet, de természetesen még további maradványok is szükségesek a Decapodák evolúciójának pontosabb tisztázásához. A két faj közös ősének előbukkanása azokban a kőzetekben várható, amelyek az egykori Laurentia kontinensen rakódtak le. Manapság ezek a kőzetek főleg Észak-Amerikában és Grönlandon fordulnak elő. A két kutató abban bízik, hogy előbb-utóbb szerencséje lesz egy amatőr gyűjtőnek, aki aztán nagyvonalúan lehetővé teszi leletének tudományos vizsgálatát és publikálását.