A világűrből érzékelhető volt a kolontári gát mozgása

Az űrből készült mérések alapján kimutatható, hogy évek óta süllyedt és deformálódott a kolontári vörösiszap-tározó átszakadt gátjának területe.

Megjelentek az első eredményei annak a vizsgálatnak, melyet egy magyar vezetésű űrkutató csoport végez, hogy megismerjük az ajkai vörösiszap-tározó múltbeli stabilitását, mozgástörténetét. Az egyéni kutatói kezdeményezésre indult vizsgálatot dr. Grenerczy Gyula (Földmérési és Távérzékelési Intézet, Kozmikus Geodéziai Obszervatórium) és dr. Urs Wegmüller (Gamma Remote Sensing, Svájc) végezték az Európai Űrügynökség (ESA) és a Kepler Space közreműködésével. A kutatómunkában az egyik legújabb, legkorszerűbb, igen komplex űrgeodéziai módszert alkalmazták - írja az Űrvilág.hu űrkutatási híportál.

A módszer lényege, hogy műholdak radarjelekkel pásztázzák a Földet, a visszavert jeleket detektálják, az adatokat pedig elraktározzák. Minden áthaladáskor a visszavert radarjelekből a műhold képet alkot a tájról, s így a különböző időpontokban végzett műholdas mérések segítségével, azok megfelelő tudományos módszerrel való összehasonításával egyes objektumok mozgása nagy pontossággal meghatározható. (A technikáról magyar nyelven részletesen itt olvashatnak.)

A vizsgálati módszernek több különlegessége is van. Ez az egyetlen létező mozgásvizsgálati technika, ami a múltba lát, s így utólagosan is kimutathatók vele a mozgások. Akkor is, ha senki soha ott nem végzett korábban semmilyen mérést. Minden más technikánál mérési pontokat kell telepíteni, helyszínen kell a méréseket elvégezni, s várni, hogy idővel az elmozdulások kimutathatóvá váljanak. Ez esetben viszont a helyszíni ponttelepítés és mérések helyett a műholdak már évekkel (akár közel két évtizeddel) ezelőtt elvégeztek minden szükséges mérést. Így a mozgástörténet helyszíni munka és mérések nélkül is a múltba visszamenően vizsgálható. További előnye, hogy nem kell engedélyt kérni, az adott területre belépni. Amit az űrből a műhold lát, annak a mozgása vizsgálható. A módszerrel akár 18 évre visszamenően, 1992-ig meg lehet ismerni a mozgástörténetet illetve stabilitást - írja az Űrvilág.hu.

A vizsgált területen összesen több mint 15 ezer pontban sikerült a kutatóknak meghatározni a sebességet és a mozgástörténetet az adatok alapján. A vizsgálatok kimutatták, hogy a tározó gátrendszere évek óta nagy sebességgel süllyed. Ezek a süllyedések nem csupán intenzívek (mértékük évente az 1 cm-t is meghaladta), hanem egyenetlenek is a gát mentén. A gát egyes részei jobban, más részei kevésbé süllyedtek, folyamatos mechanikai feszültséget okozva a gát szerkezetében. A kis területen lejátszódó nagy mozgáskülönbség okozhatta a végzetes törést és a gátszakadást. A gát a kimutatott maximális süllyedés és a legnagyobb differenciális mozgás helyén szakadt ki. A szakadás helyétől 120 méterre a nyugati gát szinte stabil volt, míg annak déli része szintén jelentősen süllyedt - írja az Űrvilág.hu.

Az ajkai vörösiszap-tározó X. kazettájának és közvetlen környezetének mozgástörténete 2003 és 2010 között (FÖMI KGO / Grenerczy, Wegmüller)

A mostani eredmény függetlenül, önálló kutatói kezdeményezésre született. Az egyébként meglehetősen drága (kb. 15 millió forint értékű) űrfelvételeket az Európai Űrügynökség kivételes eljárásban - a katasztrófára való tekintettel - ingyenesen és gyorsan rendelkezésre bocsátotta. A történtek egyúttal arra is rámutatnak, hogy mennyire fontos lenne a műholdradaros vizsgálatok lehetőségeinek hazai fejlesztése. A fenti kutatás részletes eredményei az Űrvilag.hu hírportálon olvashatók.