Miért csak utólag nézték meg a kolontári gátat az űrből?

A világűrből készült nagyon pontos radarmérések alapján kiderült, hogy a kolontári vörösiszap-tározó gátja évek óta mozgott. A vizsgálatot végző szakember szerint Magyarországon még nincsenek ilyen, megelőző jellegű megfigyelések, de a felszínen érzékelni kellett volna a gát mozgását, sok éve rutineljárásnak számító módszerekkel.

Mint arról hétfőn beszámoltunk, az űrből készült radarmérések alapján kimutatható, hogy évek óta süllyedt és deformálódott a kolontári vörösiszap-tározó átszakadt gátjának területe. Az Űrvilág.hu űrkutatási hírportál hétfő délutáni információi szerint a gát egyes részei jobban, más részei kevésbé süllyedtek, folyamatos mechanikai feszültséget okozva a gát szerkezetében. A kis területen lejátszódó nagy mozgáskülönbség okozhatta a végzetes törést és a gátszakadást.

"Ha évek óta lehetett látni, akkor miért kellett megvárni, hogy bekövetkezzen a szörnyűség? - kérdi esmarti a tegnap közölt cikkünkre érkezett kommentekben, hasonló kérdések társaságában. A kérdést feltettük dr. Grenerczy Gyulának (Földmérési és Távérzékelési Intézet, Kozmikus Geodéziai Obszervatórium), aki a vizsgálatot végezte.

"Ez a radaros mozgásvizsgálat az egész világon egy nagyon fiatal, néhány éves technológia, egy élvonalbeli tudományos módszer. Magyarországon sincs komoly technológiai előzménye, a kolontári gát vizsgálata az egyik első ilyen program. A saját szakállamra kezdtem el, mint tudományos kutatást. Az Európai Űrügynökségtől kapott adatok kiértékelése egy hónapig tartott" - mondja Grenerczy Gyula, a műholdas mozgásvizsgálatok szakértője.

"Évi másfél centiméteres elmozdulás megállapítása a világűrből, még akkor is, ha ez a töltés tömbjére vonatkozik, komolytalan megállapítás!" - írja Pata a kommentekben, de nincs igaza. A radaros mozgásvizsgálat ma már valóban tudja ezt, de drága módszerről van szó: az Európai Űrügynökségtől - most díjmentesen - kapott adatok értéke körülbelül 15 millió forint. Egyelőre a rendszeresen katasztrófa-megelőzési céllal végzett alkalmazással csak elvétve lehet találkozni, de a jövőben ez változni fog.

A kolontári radarméréseket is az Európai Űrügynökség busz méretű műholdja, az ENVISAT végezte

"Olaszország, Anglia, Hollandia esetében a teljes ország fel van már térképezve műholdradaros mérésekkel, ezek a térképek idén készültek el. Tudjuk, hogy ezek az adatbázisok lehetővé teszik a veszélyes területek, építmények mozgástörténetének azonnali kikeresését, és a technológia a jövőbeni monitorozásra is alkalmas. Olaszországnak erre a célra alkalmazható 3-4 saját műholdja van" - mondja Grenerczy.

Kérdés, hogy Magyarországon is megvizsgálják-e a veszélyes építményeket, például a Paksi Atomerőmű környékét, vagy a többi kolontári tározót. "Mi lenne, ha a múlt helyett inkább a jelent fürkésznénk, és megkérdeznénk tőle, hogy a IX. és a többi tározó alatti talaj vajon mennyire stabil, és ott mikor számíthatunk újabb gátszakadásra? Az ott élőknek ugyanis ( a légszennyezettség mellett) ez lenne a legégetőbb kérdés, ami alapján a jövőjükről döntenének" - kérdezi Borsóka a kommentekben, ám ez már egészen más problémát vet fel.

"Tudományos tény, hogy sok éve rutinszerűen alkalmazott földi módszerekkel, szintezéssel és szélső pontosságú GPS-szel ilyen mértékű elmozdulásokat fél év alatt ki lehetett volna mutatni" - mondja Grenerczy. Ez szerepel a vizsgálatról kiadott beszámolóban is: "A vizsgálat eredményeiből következik, hogy a gátak stabilitásának monitorozásával a mozgások évekkel ezelőtt kimutathatók lettek volna. A nagymértékű és térben változatos differenciális mozgás egyértelműen jelezte volna, hogy csak idő kérdése a szerkezet törése, átszakadása. Így annak stabilizálásáról gondoskodni lehetett és kellett volna."

Még hétfőn megkérdeztük erről levélben az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságot, ahonnan kedden egy szakértőhöz irányítottak bennünket. Őt egyelőre nem sikerült elérnünk, de amint ez megtörténik, cikkünket frissítjük.

A vizsgált területen összesen több mint 15 ezer pontban sikerült a kutatóknak meghatározni a sebességet és a mozgástörténetet az adatok alapján. A vizsgálatok kimutatták, hogy a tározó gátrendszere évek óta nagy sebességgel süllyed. Ezek a süllyedések nem csupán intenzívek (mértékük évente az 1 cm-t is meghaladta), hanem egyenetlenek is a gát mentén. A gát egyes részei jobban, más részei kevésbé süllyedtek, folyamatos mechanikai feszültséget okozva a gát szerkezetében. A kis területen lejátszódó nagy mozgáskülönbség okozhatta a végzetes törést és a gátszakadást. A gát a kimutatott maximális süllyedés és a legnagyobb differenciális mozgás helyén szakadt ki. A szakadás helyétől 120 méterre a nyugati gát szinte stabil volt, míg annak déli része szintén jelentősen süllyedt - írja az Űrvilág.hu.

Az ajkai vörösiszap-tározó X. kazettájának és közvetlen környezetének mozgástörténete 2003 és 2010 között (FÖMI KGO / Grenerczy, Wegmüller)