Az új adatok az ugandai Kibale Nemzeti Parkban élő kanyawarai csimpánzközösség 14 éven át tartó megfigyeléséből származnak. Richard Wrangham (Harvard Egyetem) és munkatársa Sonya Kahlenberg (Bates College) azt tapasztalták, hogy a csimpánzok alapvetően négyféleképpen hasznosítják a botokat. Üregek megvizsgálására, hogy van-e bennük víz vagy méz, támasztékként vagy fegyverként az agresszív találkozásokkor, magányos vagy társas játékoknál és az úgynevezett bothordozáskor.
A Current Biology folyóiratban megjelent cikkükben a kutatók leírják, hogy az évek folyamán látott bothordozások alapos elemzésekor kiderült, a nőstények gyakrabban viszik magukkal a botokat, mint a hímek.
"Úgy gondoltuk, hogy ha a botot babaként kezelik az állatok, akkor a nőstények gyakrabban hordoznak fadarabokat, mint a hímek, és az első saját kölyök megszületésekor abbahagyják ezt a viselkedést" - mondja Wrangham. A kutatók szerint a megfigyelések alátámasztották ezt a feltételezést.
A fiatal nőstények néha beviszik magukkal a botjukat a nappali fészkükbe, ahol pihennek. Itt néha úgy játszanak a botokkal, mintha babáznának.
Egyelőre még nem világos, hogy ez a játékforma általában elterjedt-e a csimpánzoknál, vagy csak a kanyawarai csimpánzokra jellemző. Mivel a csimpánzok eszközhasználatát elég kiterjedten tanulmányozták már a kutatók, Wrangham úgy véli, hogy ez a viselkedés csak az általuk vizsgált csimpánzközösségben alakult ki, és él tovább szociális hagyományként.
Ha valóban kiderül, hogy a bothordozás kizárólag a kanyawarai csimpánzoknál fordul elő, akkor ez lesz az első esete a fiatal állatok közt fennmaradó hagyományoknak, mint amilyenek például a mondókák és egyes játékok az embergyerekeknél.