A vezeklés jutalma: elkúsztunk az ország legnagyobb barlangi tavaihoz

Magyarország legnagyobb barlangi tavait fedezték fel a tapolcai Berger Károly-barlangban, barlangi tó, Tapolcai Plecotus Barlangkutató Csoport
Vágólapra másolva!
Barlangászként kihívás, laikusként igazi vezeklés eljutni a két különleges barlangi tóhoz, amelyeket Tapolca alatt fedeztek fel novemberben. Az [origo] két munkatársa az elsők között ereszkedhetett abba a tizenkét méter mély aknába, amely után háromszáz méter gyötrelmes kúszás következett, de megérte. Képes-filmes beszámoló a nagy kalandról és a gyönyörű barlangról.
Vágólapra másolva!

A tapolcai barlangászok előre figyelmeztettek minket, hogy a tavakhoz nem lesz egyszerű eljutni, mert a 350 méteres út nagy részét szűk járatokban kúszva kell megtenni. A túrára végül két kollégánk vállalkozott: Fotórovatunk képszerkesztője, Ostyáni János, aki rutinos barlangász, és Ballai Vince a Hírek rovattól, aki korábban csak egyszer barlangászott. Bátor munkatársaink délután 1 órakor ereszkedtek a föld alá a barlang felfedezőivel, Mészárosné Hardi Ágnessel, Horváth Sándorral és Szilaj Rezsővel, a Tapolcai Plecotus Barlangkutató Csoport tagjaival. Következzen Vince beszámolója, képek és filmek kíséretében.

A jobb oldalamon fekszem. A kezem alám szorult, de nem tudom kiszabadítani. Ahhoz fel kellene emelnem a felsőtestemet, de az izmaim nem engedelmeskednek. De még ha engedelmeskednének is, nincs hova felemelnem magam: fölöttem összeszűkül az egymásra dőlt sziklák közötti rés. Oldalra sem tudom kimozdítani: mellkasom és hátam is szikláknak szorul. Bal kézzel felfelé próbálok fogást találni a keskeny résben, mindhiába, csak nedves agyagdarabkák hullanak a fülembe, szemembe, ahogy kaparászok. A lábam tehetetlenül kalimpál valahol mögöttem. A sisakom kövekhez koccan, ahogy megadóan leengedem a fejemet a sáros földre. Ellazulok, pihegek. Beszorultam? Itt a vége? Hogyan fognak innen kihúzni? De ciki - fut át az agyamon.

Pedig jó ötletnek tűnt munka gyanánt ellátogatni a november végén Tapolca alatt felfedezett két új barlangi tóhoz, jóllehet, voltak gyanús jelek. "Kizáró okok: szívbetegség, epilepszia, klausztrofóbia, friss műtéti hegek, 90 kg feletti testsúly... 300 m-t kell nagyrészt kúszva megtenni az első tóig... A négy órás oda-vissza út inkább a némi barlangászgyakorlattal rendelkezőkre vonatkozik, de hat óra alatt biztosan meg lehet járni, ha mindenki bírja fizikailag és lelkileg" - írta Szilaj Rezső az út előtt.


Jöjjön velünk a nagy kalandra! Film a barlangi expedícióról

Fotó: Ostyáni János [origo]
Az út jelentős részét ilyen szűk járatokban kellett megtenni. Az eddigi próbálkozók között voltak olyan profi barlangászok, akik már a lejárót megpillantva meggondolták magukat (kattintson a képre a galériáért!)

Fészkelődöm, de a kezem csak nem akar mozdulni. Lábbal rúgok egy-kettőt, de nem jutok előrébb. Azt hiszem, itt a holtpont. A könyökömet és a térdemet rongyosra szaggatták a járatok alját borító borsó- és egyéb kövek. Nyakizmaim, vállizmaim remegnek a kimerültségtől. Az oldalam zúzódásoktól sajog. Gumicsizmámban agyagos víz szortyog, ahogy mozgatom benne a lábujjaimat, hogy odébb mozgassam a talpamat nyomó kisebb köveket. A ruhám derékig elázott, feljebb izzadtságtól csatakos, zsebei leszakadtak. A homlokomat kidörzsölték a sisak szíja alá szorult homokszemcsék, a hátam viszket a ruhámba hullott agyagos homoktól. A visszaúton vagyunk, valahol a táv kétharmadánál, már láttuk küzdelmünk jutalmát, a tavakat, a két nagy fedett medencét jó húsz méterrel a földfelszín alatt. Kristálytiszta vizük csalókán csillogott a lámpák fényében.

Fotó: Ostyáni János [origo]
A 30 méteres tó jelenleg Magyarország legnagyobb barlangi tava (kattintson a képre a galériáért!)

"A vállon mászás tipikus esete" - hallom tompán a lábam felől az egyik barlangász kísérő, Ági szavait. Megemberelem magam, fújtatok, és hernyómozgással farolok 25-30 centimétert. Kiszabadítom alul lévő kezem, felkönyöklök sajgó könyökömre, remegő izmokkal húzom magam előre: túljutok a szűkületen, de még hátravan három-négy ilyen, nagyon szűk rés, köztük egy függőleges kürtő felfelé.

Barlangészként kihívás, laikusként igazi vezeklés eljutni a két egyedülálló barlangi tóhoz. Le kell ereszkedni egy 12 méter mély kútba, aztán átmászni néhány szűk résen, tovább ereszkedni lefelé egy 4-6 méteres kürtőn, majd még jó pár, szűk folyosók által összekötött rés jön, némelyik alja homokos, mások kövesek. Ferdén fekvő sziklák tövében futó folyosókon, beomlott mennyezetű termeken, lapjával araszolva, kúszva, csúszva, négykézláb térdepelve kell átküzdenie magát annak, aki a tavakhoz tart. Félút után már vékony cseppkövekben, borsókőoszlopokban és apró hófehér növénykének tűnő képződményekben is gyönyörködhet a bátor vállalkozó. Egy fordulónál hangos csobogás hallatszik, ezután jön az első tó. A másodikhoz át kell gázolni az első tó peremén, egy helyen majdnem csípőig ereszkedve a vízbe. Aztán egy széles és hosszú, de alig több mint fél méter magas terem után jön a második tó. Víztükrébe erkélyszerű párkányról lehet letekinteni, szigorúan éles köveken hasalva. Itt érdemes rápihenni a visszaútra.

Nehéz megközelíthetősége miatt nem valószínű, hogy a két tó egyhamar turistalátványossággá válik, élőben látni őket jó darabig biztosan csak a beavatottak és a rendkívül szerencsés laikusok kiváltsága marad.

Fotó: Molnár Orsolya [origo]
Vince elcsigázva jön felfelé. Kollégáink végül nyakig sárosan, csuromvizesen, elcsigázottan, de boldogan másztak ki a lyukból. A "felfedezés" öröme és a látvány mindenért kárpótolta őket

A barlangi tavakra 2010. november 26-án bukkantak rá a tapolcai barlangászok: a cikkből megismert Mészárosné Hardi Ágnes, Horváth Sándor és Szilaj Rezső. A felfedezésnél ott volt Piri Attila barlangász is. A 2002 óta kutatott Berger Károly-barlangban felfedezett tavak átmérője 23 és 30 méter, így jelenleg ezek Magyarország legnagyobb felületű barlangi tavai. A Tapolcai Plecotus Barlangkutató Csoport 2002-ben kezdte el a 13,7 millió éves, egykori sekély tengerben lerakódott szarmata mészkőben kialakult barlang feltárását. Az üregrendszert Berger Károly idegenvezető-banktisztviselőről nevezték el, aki oly sokat tett a tapolcai barlangok felméréséért, hasznosításáért a 20. század első felében.