Világelső magyar kutatás kisbabáknál

2011.01.06. 16:27

A világon először zajlott olyan pszichológiai vizsgálatsorozat, amely héthónapos babáknál figyelte, hogy a gyerekek hogyan következtetnek mások mentális folyamataira. Korábban csak a négyéveseknél, újabban pedig a kétéveseknél mutattak ki hasonlót, ilyen fiatal babáknál azonban még sosem. A magyar kutatócsoport szemmozgáskövető gépeket és agyi képalkotó eljárásokat is használ a jelenség mögött álló gondolkodásbeli folyamatok jobb megértéséhez.

Képes-e rá egy héthónapos baba, hogy elképzeléseket, szándékokat és vágyakat tulajdonítson másoknak? A pszichológiában elmeteóriának vagy tudatelméletnek nevezik ezt a képességet, és egészen az elmúlt évekig úgy gondolták, hogy mindez csak négyéves kor után fejlődik ki teljesen. Azóta többféle módszerrel is megvizsgálták, hogy a háromévesnél fiatalabbak mit értenek meg mások szándékaiból, és úgy tűnik, hogy sokkal többet, mint azt eddig feltételezték.

A legutóbbi eredmény magyar kutatóktól és munkatársaiktól származik: dr. Kovács Ágnes Melinda, dr. Téglás Ernő és dr. Ansgar Endress első alkalommal találtak arra utaló bizonyítékot, hogy a héthónapos gyerekek valóban sejtik, hogy mi járhat a többiek fejében.

El tudja-e képzelni a baba, hogy mit gondol a rajzfilmfigura?

A Közép-európai Egyetem (CEU) Kognitív Fejlődéstani Kutatóközpontjának munkatársai 56 héthónapos babának játszottak le kétféle rajzfilmet. Mindkettőben egy törpe látható, aki a film kezdetén egy sárga labdát gurít el egy asztalon, amelyen egy zöld téglalap is fel van állítva. A labda először begurul a téglalap mögé, kicsit később kigurul onnan, ismét visszagurul, végül a téglalap előredől. A labda így a baba és a törpe számára is egyaránt láthatóvá válik. A jelenetben semmi meglepő nincs, hiszen a labda ott volt, ahol lennie kellett: begurult a téglalap mögé, és később a baba és a törpe is látta, hogy a labda a helyén maradt.

 



Az animációs film második változatában azonban két helyen is megváltoztatták a forgatókönyvet. A törpe ebben a jelenetben elhagyja a helyszínt azt követően, hogy a labda begurult a téglalap mögé. Emiatt már nem látja, amikor a labda kigurul onnan, visszagurul, majd az előző jelenettel ellentétben ismét kigurul a téglalap mögül, majd végleg eltűnik a képernyőről. A törpe ezután visszajön, a téglalap pedig előredől, de nincs mögötte semmi. A rajzfilmfigura - miután nem látta elgurulni a labdát - azt várja, hogy az még mindig a téglalap mögött lesz, és végül nem érti a helyzetet.

A kutatók kérdése az volt, tudja-e értelmezni a baba, hogy mit gondol a törpe a labda helyzetéről? Erre abból lehet következtetni, hogy a babák mennyi ideig néztek egy-egy jelenetet.

A váratlan eseményeket tovább nézik a kisbabák

A világ egyik legrangosabb tudományos folyóiratában, a Science-ben megjelent tanulmány szerzői azt mérték, hogy a babák milyen hosszan nézik az utolsó képsorokat. Ez az időtartam az összes babánál hosszabb volt a második esetben, vagyis amikor a törpe nem értette, hogy hová tűnt a labda a téglalap mögül.

Forrás: Science/AAAS
A törpe egy időre elsétál, a labda pedig ezalatt gurul ki a zöld téglalap mögül - a rajzfilmfigura végül nem érti a helyzetet, hiszen nem látta elgurulni a labdát. A gyerekek tovább nézték ezt a jelenetsort, mint azt, amelyikben a labda a végén a téglalap mögött maradt.

Ismert, hogy a gyermekek hosszabb ideig figyelik a váratlanul bekövetkező eseményeket és a meglepő szituációkat. A nézési időben mutatkozó eltérés emiatt fontos: mindez arra utal a kutatók szerint, hogy a babák valóban képesek rá, hogy értelmezzék a rajzfilmfigura helyzetét. Bár ők maguk látták, ahogy a labda végül elgurul a képernyőről, azt is megértették, hogy a törpe csodálkozik ezen. Vagyis már nemcsak a saját nézőpontjukból értelmezték a látott eseménysort, hanem a rajzfilmfigura szempontjából is.

A nézési időtartam mérése általánosan bevett módszer a hasonló pszichológiai kísérletekben. Néhányan azonban úgy vélik, hogy mindez nem jelent elég bizonyítékot, azt ugyanis nehéz megmondani, hogy a babák valóban az adott jelenetsort nézik-e. "Mivel nem tudjuk biztosan, hová néz a baba, érdemes lenne a szemmozgás követésével is alátámasztani a most közölt eredményeket" - mondta a Nature hírportáljának Allison Gopnik, a Berkeley-i Kalifornia Egyetem fejlődéspszichológusa.

Mit nevezünk elmeteóriának?

Az elmeteória vagy tudatelmélet - angolul Theory of Mind - azt a képességet jelenti, hogy más embereknek önálló mentális állapotokat és tartalmakat tulajdonítunk. Ez a képességünk fontos szerepet tölt be társas életünkben: amellett, hogy megkönnyíti a társakkal való együttműködést, azt is lehetővé teszi, hogy manipuláljuk őket saját céljaink elérése érdekében.

Az elmeteória vizsgálata gyakran az úgynevezett hamis vélekedés tesztekkel történik (ezt használták a mostani kutatásban is). Ennek egyik ismert példája, amikor két gyermeknek egy cukrosdobozt mutatnak. Miután az egyik gyerek kiment a szobából, kiveszik belőle a cukrokat és helyette ceruzákat tesznek bele. A szobában maradt gyerektől ezután megkérdezik, hogy mit fog hinni a másik gyerek, miután visszajött. Ha a válasz a "cukor", akkor már teljes mértékben kialakult az elmeteória képessége, hiszen a gyermeknek helyes elképzelései vannak a másik gyermek téves tudásáról.

A szemmozgás-követéses vizsgálatok már folyamatban vannak

Az elmeteória kialakulásával kapcsolatos, hasonló vizsgálat héthónaposokkal még nem zajlott, bár a kutatás nem teljesen előzmény nélküli. "Korábban úgy gondolták, hogy ez a képesség egy lassan kibontakozó fejlődési folyamat eredménye, és főleg arra találtak bizonyítékot, hogy még a hároméves gyerekeknek is problémáik vannak a hasonló feladatok verbális változataival. A kutatók azonban az utóbbi pár évben arra mutattak rá, hogy ez a képesség már korábban, a második életévben megjelenik. A mi vizsgálatunkban viszont olyan babák szerepeltek, akik még nem töltötték be az első életévüket, és még nem mondták ki az első szavaikat" - mondta az [origo]-nak Kovács.

"Az ilyen pici babáknál az egyik leggyakrabban használt módszer, hogy mennyi ideig figyelnek a képernyőre az egyik vizsgálati helyzetben, egy másik helyzethez képest. Az alapfeltételezés az, hogy ha a baba valami olyat tapasztal, ami megfelel az elvárásainak, akkor rövidebb nézési idővel reagál ahhoz a helyzethez képest, mint amikor valami ellenkezik az elvárásaival. Az utóbbi eset analóg azzal, ahogyan a felnőttek is meglepődnek a váratlan helyzetekben. Például, ha egy egyirányú utcában várjuk a buszt, és az nem a várt irányból jön, akkor meglepődünk és elgondolkodunk azon, hogy mi is történik. A csecsemők fenntartott figyelme elárulja, hogy melyek azok a helyzetek, amik ellentmondanak elvárásaiknak. Mi azt találtuk, hogy a csecsemők nézési ideje jól differenciált a bemutatott eseménysorozatok között, ami arra utal, hogy a kicsik is figyelembe vették mások tudását" - mondta Kovács.

A kutatócsoport további vizsgálatokat is tervez, amelyek közül néhány már jelenleg is folyamatban van. "Aktuális vizsgálatainkban újabb technológiákat is használunk, például a Gopnik által is említett szemmozgás-követő gépeket. Ezek főleg azokban a vizsgálatokban fontosak, ahol a babák például olyan animációkat néznek, amelyekben több rajzfilmfigura van jelen. Ezzel a módszerrel feltárható, hogy hány rajzfilmfigura tudását képesek a babák egyidejűleg követni" - mondta szakember.

Forrás: Kovács Ágnes MelindaDr. Kovács Ágnes Melinda, az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének és a CEU Babakutató Laborjának munkatársa. Az utóbbi intézet 2008 szeptemberében alakult azzal a céllal, hogy a korai gyermekkor fejlődési folyamatait vizsgálják. A kutatások egyaránt kiterjednek a gyerekek gondolkodására, érzelmeire, a szülő-gyermek kapcsolatra, valamint a gyermeki tudat fejlődésére és a tanulási képességek alakulására. A szakemberek azt próbálják megérteni ezeken az alapkutatásokon keresztül, hogy a születésnél még esetlenül mozgó és beszélni sem tudó csecsemőből, hogyan lesz viszonylag rövid időn belül érzésekkel és gondolatokkal teli, beszélni és kommunikálni tudó lény. Ezeket a folyamatokat játékos megfigyeléses vizsgálatokban tanulmányozzák a labor munkatársai.

Kovács Ágnes már nem először publikált a Science-ben, legutóbbi, a kétnyelvűség előnyeit vizsgáló kutatásáról rovatunkban is olvashattak. Kovács olaszországi kollégáival közösen vizsgálta, hogy a többnyelvű környezetben felnőtt gyermekek valóban lekörözik-e a többieket. A tanulmányban negyven héthónapos babát vizsgáltak, akik egynyelvűek vagy kétnyelvűek voltak. Kiderült, hogy azok a kicsik, akik már születésüktől kezdve két különböző nyelvet hallhattak maguk körül, gyorsabban felülírják a korábban tanultakat, mint az egynyelvű gyerekek.


KAPCSOLÓDÓ CIKKEK