Mit tehetünk tömegpánik esetén?

Minden attól függ, milyen gyorsan alakul ki a pánikhelyzet, vannak-e információk a szituációról és mekkora a tömeg mozgástere.

Tömegpánik a legkönnyebben olyankor alakul ki, amikor az emberek nem jutnak megfelelő információhoz a helyzetükkel kapcsolatban, és nem világos számukra, hogy mi történik. Ekkor előfordulhat, hogy egymást eltaposva próbálnak menekülni, nem törődve azzal, hogy mi történik a többiekkel. Ez történhetett szombat éjjel a West-Balkánban is, ahol tisztázatlan okok miatt pánik tört ki, a tömeg hirtelen megindult lefelé a lépcsőkön, és három fiatal lány megfulladt.

Tavaly is több alkalommal hallhattunk tragédiával végződő tömegpánikról: Kambodzsában legalább 347-en vesztették életüket egy fesztiválon, míg a duisburgi Love Parade-en 21-en haltak meg a tömegben. Jeff Wise tudományos újságíró a félelemmel kapcsolatos kutatásokat összefoglaló Extreme Fear: The Science of Your Mind in Danger című könyv szerzője blogjában azt írja, hogy az 1980-as években 24 hasonló tragédia történt világszerte, szemben az utóbbi tíz évvel, amikor száznál is több ilyen esetről tudni. Wise szerint ez részben a fejlődő kommunikációval és a javuló közlekedési lehetőségekkel magyarázható, ami megkönnyíti a nagyobb tömegek kialakulását.

Hogyan alakul ki a pánik?

Ha már elég nagy a tömeg, és elölről, hátulról és oldalról is nyomják egymást az emberek, akkor elég egy apróság a riadalom kialakulásához. Ilyen, ha valami hirtelen megzavarja az embereket úgy, hogy például akadályt képez vagy épp mozgásra késztet egy nyugodt, álló tömeget. A kiváltó tényező gyakran egy pletyka (a West-Balkán esetében létezik egy olyan verzió, hogy egy állítólagos késelésről beszéltek a tömegben) vagy egy erős zaj - a már eleve feszült tömeg ilyenkor könnyen elkezdhet lökdösődni és "pánikolni".

Halálos balesetek pánik nélkül is bekövetkezhetnek: az is elegendő, ha egy már túlzsúfolt helyre tovább áramlik a tömeg. Sokan ugyanis nem a földön fekve vesztik életüket, hanem állva fulladnak meg, mert a körülöttük állók annyira összenyomják a mellkasukat, hogy nem kapnak levegőt, írja blogjában Wise. Az emiatt bekövetkező tragédiák már könnyen riadalmat váltanak ki, fokozva a tülekedést és újabb haláleseteket idézve elő.

Tehetünk-e valamit tömegpánik esetén?

Ha már a tömeg kellős közepén vagyunk, nincs sok lehetőségünk a vészhelyzetben. Korábbi esetekből ismertek olyan túlélők, akik azt mondják, azért maradtak életben, mert nem a tömeg haladásának irányába fordultak, hanem oldalra. Így nem a mellkasukat, hanem a vállukat nyomták, és tudtak levegőt venni. Az egyetlen dolog azonban, ami biztosan segíthet, ha megpróbálunk higgadtak maradni: ha úgy érzékeljük, hogy kezd veszélyessé válni a helyzet, akkor inkább próbáljunk meg kikerülni a tömegből, és keressük a kijáratot.

A menekülő tömeg még nem egyenlő a tömegpánikkal

Ha nem hirtelen vészhelyzetről van szó, akkor nem minden esetben alakulnak ki tragédiába torkolló pánikhelyzetek. A Scientific American Mind 2010. november-decemberi számában írt cikkükben John Drury és Stephen D. Reicher többek között a Katrina hurrikán pusztítása utáni helyzetet mutatja be. Drury és Reicher szerint az emberek kollektív túlélő viselkedést mutattak. Előfordult persze fosztogatás is, a többség azonban a családjának és szomszédjainak vitt élelmet akkor, amikor a mentőcsapatok még sehol sem voltak. Az emberek hivatalos segítség nélkül is meglepően jó önszerveződő képességet mutattak - írják a kutatók.

A menekülő tömeg sem feltétlenül bepánikolt emberek összessége. Drury és munkatársai a 2005-ös londoni metrórobbantásokat követően 140 túlélővel készítettek interjút, akik közül 90-en a metrókocsikban tartózkodtak a robbantások idején. A beszámolók alapján azt próbálták meg felmérni, hogy a segítőkész viselkedés mennyire jelenik meg ezekben a helyzetekben. Kiderült, hogy a segítőkészség - mint például az, hogy érzelmileg támogatunk másokat - sokkal gyakoribb volt, mint az önző viselkedés (figyelmen kívül hagyni mások segítségkérését vagy ellökni az embereket az utunkból, hogy mi magunk megmeneküljünk). Ez abból derült ki, hogy az interjúalanyok többsége elsősorban a közösség érzéséről számolt be, és nem azokról a kényelmetlenségekről, amelyek általában egy tömött metrón történő utazással járnak. A szóhasználat is ezt mutatta: igen gyakori volt az "egység", a "csoportérzet", a "melegség" és az "empátia" szavak használata.

A kutatók - számos további katasztrófa- és vészhelyzet elemzésére támaszkodva - úgy vélik, hogy az emberek olyan helyzetekben, amikor van idő átgondolni, hogy mi történt, kevésbé hajlamosak ész nélkül, ösztönösen cselekedni. A tömeg viselkedésének modelljeibe ezért szerintük olyan változókat is be kellene építeni a jövőben, amelyek az emberek csoportérzetét (annak tudatát, hogy nincsenek egyedül, hanem egy nagyobb csoport részei) is számításba veszik. (Erre egy példa a mélyben rekedt chilei bányászok esete, ahol a 33 bányász nagyfokú együttműködési készségről tett bizonyságot).