Tojása mellett fosszilizálódott Mrs. T

Vágólapra másolva!
Egy Kínában előkerült és a lerakott tojásával együtt fosszilizálódott példány az első olyan repülő őshüllő, amelyről egyértelműen sikerült bizonyítani, hogy nőstény volt. A maradvány jellegzetes tulajdonságai más fajoknál is segíthetnek majd a nem megállapításában.
Vágólapra másolva!

A repülő őshüllők vagy pteroszauruszok a dinoszauruszok kortársai voltak, és 220-65 millió évvel ezelőtt uralták a levegőt. A Jurassic Park és egyéb filmek is előszeretettel szerepeltették őket hatalmas és veszedelmes repülő állatokként ábrázolva. Sok pteroszaurusz a fején tarajt viselt, ami a leglátványosabb esetekben akár ötször magasabb is lehetett, mint maga a koponya. A kutatók már régóta feltételezték, hogy a tarajok jelenléte a hím példányokra korlátozódott. A közvetlen bizonyítékok azonban hiányoztak a repülő őshüllők nemének megállapításához, így ez az elmélet spekulatív feltételezés maradt, és a tarajos, valamint taraj nélküli hasonló formákat gyakran egymástól teljesen eltérő fajokba sorolták.

A Mrs. Pterodactylusnak, rövidítve Mrs. T.-nek elnevezett ősmaradvány felfedezése most első ízben tette lehetővé a csoporton belül a nem egyértelmű megállapítását. A repülő őshüllő ugyanis az éppen lerakott tojása mellett pusztult el körülbelül 160 millió évvel ezelőtt. Az északkelet-kínai Liaoning tartomány jura időszaki kőzeteiből előkerült maradvány így az első közvetlen bizonyítékot mutatja a nemi hovatartozás meghatározására. Az ilyen típusú felfedezések, amelyeknél a maradvány neme teljes bizonyossággal megállapítható, nagyon ritkák az ősmaradványok között, és most első ízben fordul elő a repülő őshüllőknél.

Forrás: Lü Junchang, Institute of Geology, Beijing
A 28 mm hosszú, 20 mm széles tojás közelképe

A nemzetközi kutatócsoport által felfedezett és a Science legutóbbi számában bemutatott maradvány azt igazolja, hogy a nőstények nem viseltek tarajt a koponyájukon. A maradvány a Darwinopterus nemzetséghez tartozik, amelyet ugyanez a kutatócsoport írt le 2009-ben. A teljesen kifejlődött tojás azt mutatja, hogy a nőstény éppen tojásrakás közben volt, amikor elpusztult egy balesetben, melynek során a bal alkarja is eltörött. A kutatók hirtelen kitört viharra gyanakodnak, de nem lehet kizárni egy vulkánkitörést sem, ami nem volt ritka Kínának ezen a területén 160 millió évvel ezelőtt.

A példány két olyan jellegzetes tulajdonságot mutat, amelyben eltér a hím Darwinopterusoktól. Viszonylag nagy volt a csípője, ami így alkalmazkodott a tojások áthaladásához, és nem viselt tarajt a feje tetején. A hímeknek ezzel szemben kicsi a csípőjük, viszont jól kifejlett tarajjal rendelkeznek, amelyet a riválisok megfélemlítésére és a nőstények figyelmének a felkeltésére használhattak. A lelet azért rendkívül jelentős, mert ezek után bármelyik Darwinopterus leletnél, ahol a csípő vagy a koponya fosszilizálódott, megállapítható lesz a nem, sőt ugyanez a technika használható lesz más repülő őshüllők csoportjainál is.

Forrás: Mark Witton
A Darwinopterus nemi bélyegei. A hímnek (jobbra) nagyméretű taraj van a fején, ami hiányzik a nőstényeknél (balra)

A kutatás egyik vezetője, David Unwin szerint a nemi hovatartozás az egyik legalapvetőbb biológiai tulajdonság, de rendkívül nehéz teljes bizonyossággal megállapítani a fosszilis maradványoknál. A nem meghatározása ezeknél a pteroszauruszoknál egy nagyon jelentős előrelépést jelent. Ezek az adatok ugyanis felhasználhatók lesznek például a populációszerkezet vagy a viselkedés kutatásában is. Az sem jelentéktelen eredmény, hogy így egyetlen fajba párosíthatók azok a tarajos hím és taraj nélküli nőstény formák, amelyeket eddig külön fajokba soroltak.

A kínai lelet sokat elárult a pteroszauruszok szaporodásáról is. A tojás viszonylag kisméretű, és lágy volt a héja. Ez jellemző a hüllőkére, de teljesen eltér a madarakétól, amelyek viszonylag nagy és kemény héjú tojásokkal szaporodnak. Az eredmény nem meglepő, mert a kis tojás kevesebb anyag- és energiabefektetést igényelt, ami határozott evolúciós előnyt jelenthetett az aktívan repülő őshüllőknek, és fontos tényező lehetett a gigantikus fajok, például a 10 méteres szárnyfesztávolságú Quetzalcoatlus evolúciójában.