Amikor a test uralja az agyat

Köztudott, hogy a különféle pszichés betegségek ijesztő testi tüneteket válthatnak ki a gyomorpanaszoktól kezdve az erős szívfájdalmakig. Kevésbé ismert - és az orvosok is csak mostanában kezdenek jobban odafigyelni ezekre a jelenségekre -, hogy egyes testi betegségek súlyos pszichés problémákat, például depressziót okozhatnak. Ezeket a pszichés betegségeket csak akkor lehet hatékonyan kezelni, ha megtalálják a hátterükben álló testi bajokat, ami az esetek nagy részében nem egyszerű feladat.

A nyugati kultúrákban az emberek sokáig külön kezelték a testet és a szellemet. Ez a kettősség, amelyet René Descartes tett népszerűvé a 17. században, még ma is tükröződik az orvosi gyakorlatban. A testünkkel foglalkozó szakemberek elkülönülnek azoktól, akik a pszichénket gondozzák. Az utóbbi évtizedekben azonban szerencsére kezdenek elmosódni az éles határok.

Ma már tudjuk, hogy a "lélek" egy fizikai entitáshoz, az agyhoz köthető, amely a test része. A legtöbb ember azzal is tisztában van, hogy a pszichológiai problémák fizikai tüneteket is okozhatnak az úgynevezett pszichoszomatikus betegségek formájában. Így például a pszichés stressz fejfájást, hányingert vagy akár szívpanaszokat is kiválthat.

Mivel foglalkozik a szomatopszichológia?

Jóval kevesebben tudják azonban azt, hogy ez a hatás fordított irányban is működik. A testünkben zajló változások alaposan felbolygathatják mentális állapotunkat. Ezek a változások az egészen ritka betegségektől a hétköznapi nátháig terjednek. Noha a német pszichiáter, Karl Jaspers már 1923-ban megalkotta a "szomatopszichológia" szót, maga a szakterület valahogy még mindig kicsit bizonytalanul körülhatárolható.

Ennek ellenére természetesen egyre szaporodnak az adatok, amelyek bizonyos testi betegségeket pszichiátriai zavarokkal kapcsolnak össze - főként a depresszió esetében. A depresszió tartós fáradtságérzettel, rossz hangulattal, közömbösséggel, passzivitással, súlyosabb esetekben részleges vagy teljes munkaképtelenséggel járó pszichiátriai kórkép. A hagyományos kezelés a depresszióellenes szerek szedéséből és a pszichológiai tanácsadásból áll. Ez azonban nem mindig válik be. Egyes esetekben az a kudarc oka, hogy a probléma hátterében a test - főként az immunrendszer - bajai állnak.

Az immunrendszer és a depresszió

Testünk védelmi rendszere jelentős befolyást gyakorol agyunkra a citokineknek nevezett immunjelző molekulák révén. Ezek az anyagok átjutnak a vér-agy gáton, és hozzákapcsolódnak az érzelmeket irányító agyi struktúrák neuronjain lévő receptorokhoz. Az agysejtek úgynevezett neuropeptidek kibocsátásával válaszolnak, amelyek fáradtságot, csökkent koncentrációt és a társas élettől való visszahúzódást idéznek elő.

Ennek következményeként érezzük magunkat kimerültnek és levertnek például akkor, amikor náthásak vagyunk, folyik az orrunk és fáj a torkunk. Ez hasznos reakció, mert visszatart bennünket a betegség alatt a káros fizikai aktivitástól. A reakció azonban kórossá is válhat. Amikor egy gyulladás krónikussá válik, mondjuk miután a baktériumok meghúzódtak a test valamilyen elszigetelt részén, például a mandulákban vagy az arcüregekben, akkor a rossz hangulat is tartóssá válik.

A kórokozók ezeken az izolált helyeken biztonságban vannak az immunrendszer támadásaitól, így lassan, de folyamatosan elszaporodnak. Noha már nem érezzük magunkat betegnek, az immunrendszer állandó készenléti állapota hetekig, hónapokig levertté tesz bennünket.

2010-ben Julie Pasco, a Melbourne-i Egyetem járványkutatója és munkatársai bizonyítékot találtak arra, hogy a krónikus gyulladás megnöveli az egyének depresszióra való hajlamát. A kutatók 644 mentálisan egészséges, 20-84 éves korú nőt követtek nyomon tíz éven át. Időnként megmérték vérükben az úgynevezett C-reaktív protein (CRP) szintjét, mely fehérje a csekély mértékű gyulladások jelzője. Egyúttal megvizsgálták, mennyire mutatják az alanyok a depresszió tüneteit. Azt tapasztalták, hogy a depresszió (amely 48 nőnél alakult ki) kockázata növekszik a CRP-koncentrációval, még életmódváltás és a betegségek kezelése után is.

Hormonális változások

A rossz hangulatot okozhatják a hormonális változások is. A hormonok állandóan keringenek a vérben, és számos életfunkciót szabályoznak. A neuronok elektromos és kémiai jeleihez viszonyítva a hormonok sokkal lassabban hatnak, de a testre és az agyra gyakorolt hatásuk hosszabb ideig tart. Pszichológiai hatásukat az érzelmeket befolyásoló agysejtek specializált receptorain keresztül fejtik ki.

Az életkorral járó hormonális változások férfiakban és nőkben is okozhatnak hangulatváltozásokat. A 40 éven felüli férfiakban fellépő érzelmi válság a tesztoszteron hormon hiányának köszönhető. E hormon szintje a korral lassan, de folyamatosan csökken. Ez a csökkenés nemcsak fizikai tünetekkel - például merevedési zavarok, izomgyengeség -, hanem tartós önbizalomhiánnyal és depresszióval is jár.

Az ingadozó hormonszint okolható a menopauzához közelítő nők hangulatváltozásaiért is. Különösen az ösztrogén hormon szintjének csökkenése vezethet szomorúsági és reménytelenségi rohamokhoz, illetve súlyosabb esetekben klinikai depresszióhoz. A menstruáció idején bekövetkező levertségért is a menstruációs ciklus végén megnövekedett progeszteronszint és lecsökkent ösztrogénszint felelős.

A gondolkodást serkentő víz

A testben zajló változások ronthatják a tiszta gondolkodás képességét is. Az egyik gyakori bűnös a vízhiány. Elegendő víz nélkül az agysejtek és az agyszövetek összezsugorodnak, és megnövekszik az agyban lévő kamrák térfogata. A vízhiányos szövet kevésbé hatékonyan dolgozza fel az információt. A kutatások szerint fiatal felnőttekben már enyhe dehidráció, azaz a testtömeg 2-3 százalékát kitevő vízvesztés is jelentősen rontja a kognitív kapacitást, vagyis a rövid távú memóriát, a figyelmet és a matematikai problémák megoldását.

A veszély még nagyobb lehet idősebbeknél, mivel az idősebb emberek gyakran nem éreznek szomjúságot, amikor kellene. Az ebből következő elégtelen folyadékbevitel miatt feledékenység, beszédzavarok és zavartság léphet fel, amelyet a rokonok gyakran összetévesztenek a szellemi hanyatlással.

De nemcsak vízhiány, hanem egyes mikrotápanyagok hiánya miatt is felléphetnek kognitív és hangulatbeli zavarok. Ebből a szempontból a legfontosabb anyagok a folsav (folátok), a kalcium, a vas és az omega-3 zsírsavak.

Ha a mentális betegségeket az egész testtel összefüggésben szemléljük, akkor nagyobb valószínűséggel tudjuk földeríteni a baj okát. Sok esetben könnyebb gyógyítani a testi problémákat, mint az agyból eredőket. Gyakran elegendő csak a hiányzó vitaminokat vagy ásványi anyagokat pótolni, illetve kellő mennyiségű folyadékot fogyasztani. Máskor alaposabb kivizsgálásokra van szükség, hogy felderítsük az immunrendszer vagy a hormonális rendszer problémáit. Ezek kezelésével viszont megoldódhatnak a pszichés gondok is.

A Scientific American Mind cikke nyomán