Még megmenekülhet a legnagyobb szárazföldi ragadozó

A legújabb eredmények szerint még nincs túl késő a jegesmedvék számára, amelyek az utóbbi évtizedekben a klímaváltozással fenyegetett élővilág egyik szimbólumává váltak. Egy Kanadában élő, magyar származású jegesmedve-kutatót kérdeztünk a medvék jövőbeli kilátásairól.

Molnár Péter egy vizsgálathoz benyugtatózott jegesmedvével

Nincsen természetes ellensége, mégis a legsérülékenyebb fajok közé tartozik. A legnagyobb szárazföldi ragadozóként számon tartott jegesmedve élettere az utóbbi évtizedekben a klímaváltozás miatt jelentősen lecsökkent, és a jelenlegi üvegházgáz-kibocsátások mellett nem sok esélye van a fennmaradásra.

A magyar származású, Németországban felnőtt Molnár Péter még doktoranduszként kezdett a jegesmedvék ökológiájával foglalkozni a kanadai Albertai Egyetemen, s a doktori fokozat megszerzése óta is ott dolgozik mint tudományos munkatárs. Kollégáival legújabb eredményeiket 2011 elején publikálták arról, hogy az elérhető táplálék mennyisége hogyan befolyásolja a nőstény medvék szaporodását, és mire lehet számítani a jövőben a különböző klímaváltozás-előrejelzések mellett.

Hat hónap a hó alatt

Becsléseik szerint az utódok száma nagy valószínűséggel jelentősen csökkenni fog: a nőstények 43-70%-a nem tud majd sikeresen szaporodni, ha a tengeri jégtakaró egy hónappal hamarabb feldarabolódik, mint az 1990-es évek elején. Abban az esetben pedig, ha a jég két hónappal korábban széttöredezik, akár az is előfordulhat, hogy egy nőstény sem tud szaporodni. Molnár az [origo]-nak elmondta, ennek az az oka, hogy ezekben az esetekben a nőstények nem jutnak elegendő táplálékhoz, így nem tudnak megfelelő zsírraktárakat felépíteni a szaporodáshoz.

A vemhes nőstény ugyanis október-november tájékán, a tél közeledtével hóba vájt odújába húzódik vissza, s két hónappal később itt hozza világra utódait (általában két bocs születik). A kölykök életük első négy hónapját ebben a zárt barlangban élik le, s csak március-április környékén hagyják el először az odút - a nősténynek tehát annyi tartalékot kell felhalmoznia, amely nagyjából fél évig elegendő neki úgy, hogy közben az utódait is szoptatnia kell.

A jegesmedve (Ursus maritimus) a legnagyobb szárazföldi ragadozó. Az Északi-sarkvidéken, a Jeges-tenger jéggel borított területein honos, elterjedésének déli határát a jégtakaró szabja meg. Szinte kizárólag gyűrűs és szakállas fókákkal táplálkozik, akkor ejti el őket, amikor felúsznak levegőt venni vagy kimásznak a jégre pihenni. Az állandóan fagyott tengereken egész évben tud vadászni, míg ahol nyaranta elolvad a jég, ott kénytelen a szárazföldre húzódni, és hónapokon át koplal, amíg újra be nem fagy a tenger.

Az emlősök közül talán a jegesmedvék vannak a leginkább kiszolgáltatva a klímaváltozásnak. A Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján a sebezhető (vulnerable) kategóriába tartoznak, a becsült számuk 20-25 ezer egyed.

Még van esély a jegesmedvék számára

Molnár kollégáival a Hudson-öbölben élő jegesmedvék egyik alpopulációját tanulmányozza. Az öbölben három csoportban körülbelül 4300 jegesmedve él, az általuk vizsgált populáció körülbelül 935 állatból áll, de 1987-ben az akkori becslések szerint közel 1200 medve élt itt.

Molnár elmondta, nehéz megjósolni, hogy mennyi idejük van még a jegesmedvéknek, mert ez függ a klímaváltozás sebességétől, és további vizsgálatok szükségesek arra vonatkozóan is, hogy a leromló élőhely hogyan fogja befolyásolni a medvéket. Az biztos, hogy a legtöbb populációban csökkeni fog a sikeres szaporodások száma, kisebb lesz a túlélés, és csökken az egységnyi területre jutó medvék száma. Ugyanakkor az ő számításaik a délebbi populációkra vonatkoznak, és nem tudni, vajon hogyan változik majd az alomszám az északabbra élő jegesmedvéknél. Azt sem tudni, hogy a bocsok első évében hogyan változnak majd a túlélési esélyek.

A legpontosabb becslések szerint 2050-re a jelenlegi jegesmedve-populáció egyharmadára csökken, mondta Molnár. A Kanadai-szigettenger lehet az a terület, ahol a hatalmas ragadozók tovább fennmaradhatnak, itt ugyanis várhatóan tovább megmarad a tengeri jégtakaró.

Molnár szerint azonban még van esély a medvék megmentésére, és ezt támasztja alá a Nature egy tavaly decemberi számában megjelent tanulmány is. Az Amerikai Geológiai Szolgálat (US Geological Survey) munkatársa, Steven Amstrup kollégáival arra az eredményre jutott, hogy a jegesmedvék fogyatkozása megállítható, ha az emberek mérséklik az üvegházgázok kibocsátását. Ám ha ez nem sikerül, akkor a legtöbb helyről előbb-utóbb eltűnnek majd a medvék. Molnár egyetért Amstrupék megállapításaival, és szerinte is csak az üvegházgázok kibocsátásának csökkentése az egyetlen lehetséges módja a jegesmedvék megmentésének. Ráadásul ez nemcsak a medvéknek kedvezne, de az összes többi sarkvidéki fajnak is.