Segítő ormányt nyújtanak egymásnak az elefántok

Nagyon kevés állat képes felismerni, hogy segítségre lenne szüksége. Egy új tanulmányból kiderült, hogy az ázsiai elefántok is beletartoznak ebbe a szűk körbe.

Mostanáig az emberen kívül a főemlősökről (csimpánzokról), a hiénákról és a varjúfélékről derítették ki, hogy szükség esetén képesek együttműködni egy feladat megoldásában. Annak felismerése, hogy egyedül nem boldogulunk egy feladat elvégzésével, magas szintű szociális gondolkodást igényel, mondják a pszichológusok.

Egy brit kutatócsoport Thaiföldön egy elefántrezervátumban tanulmányozta, hogy vajon az ázsiai elefántok (Elephas maximus) is képesek-e az együttműködésre. A vizsgálathoz egy csimpánzoknál az 1930-as években alkalmazott klasszikus kísérlet módosított változatát használták, melynek lényege, hogy a két állat csak együttműködve képes végrehajtani a feladatot, és kaphatja meg a jutalmat.

Az elefántok esetében a kutatók egy elcsúsztatható lapot használtak, amelynek elején egy kötelet fűztek át úgy, hogy a kötél két végét elérhették az állatok. A lap két szélére egy-egy kukoricával teli vödröt erősítettek. Ehhez viszont csak akkor juthattak az elefántok, ha ketten egyszerre húzták a kötelet. Ha csak az egyik végét húzta meg valamelyikük, akkor a kötél kicsúszott, és az állat hoppon maradt.

Nézze meg a kötelet húzó elefántokat!

A kutatók egy mahut, azaz elefántidomár segítségével először megtanították az állatoknak, hogyan húzzák a kötelet az ormányuk segítségével. Ezután 12 elefántot hat párba osztottak, és a párokat odaengedték a kísérleti táblához, amelyről kétoldalt kivezették a kötelet. Az elefántok hamar megtanulták, hogy csak akkor járnak sikerrel, ha ketten együtt húzzák a kötelet, mondja Joshua Plotknik, a cambridge-i egyetem kísérleti pszichológusa, az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában (PNAS) megjelent cikk vezető szerzője.

A kutatók szerettek volna megbizonyosodni arról, hogy az elefántok valóban megértették, szükségük van egymás közreműködésére, úgy nehezítették meg a feladatot, hogy nem egyszerre engedték el a két állatot. Így az egyik elefánt hamarabb odaért a laphoz, mint a társa, és várnia kellett a párja érkezésére, mielőtt meghúzta volna a kötelet. "Hamarabb megtanulták ezt, mint a csimpánzok" - mondja Plotnik. "Ott álldogáltak tartva a kötél egyik végét, és csak vártak, amíg meg nem jött a társ."

A két elefánt csak együttesen juthatott a piros vödrökben lévő csemegéhez

Egy másik kísérletben úgy helyezték el a kötél egyik végét, hogy a társ nem érhette el. Amikor kiderült, hogy a partner nem tud segíteni, akkor a másik állat is feladta a próbálkozást. Ez is arra utal, hogy az elefántok megértették, miért van szükségük a társra, mondja Plotnik.

"Az különösen meglepő, hogy az elefántok hosszabb ideig képesek megállni, hogy egyedül meghúzzák a kötelet, mint a csimpánzok" - mondja Nicola Clayton, a cambridge-i egyetem összehasonlító pszichológusa. Clayton és csoportja varjakkal végzett hasonló, kétköteles vizsgálatot. A varjak is megoldották a feladatot, de ők képtelenek voltak hosszasan várakozni. Ez is bizonyítja, hogy az elefántok kognitív (gondolkodással kapcsolatos) képességei milyen kiemelkedőek.