Génjeik alapján a busmanok és a pigmeusok a legősibb emberek

A jelen afrikai vadászó-gyűjtögető populációinak alaposabb genetikai vizsgálata arra utal, hogy a modern ember a kontinens déli részén jelent meg az evolúció folyamán, és nem Kelet-Afrikában.

Busman férfi

Az új vizsgálatot - amelynek eredményeit az Amerikai Tudományos Akadémia folyóirata (PNAS) jelentette meg - Brenna Henn, a Stanford Egyetem genetikusa vezette. A kutatónő és munkatársai ritkán vizsgált afrikai törzsek tagjaitól vettek nyálmintákat DNS-elemzés céljából. A csoport különös figyelmet szentelt a tanzániai hadza és sandawe törzsek, valamint a csettegő hangokkal beszélő, dél-afrikai khomani busmanok tanulmányozásának.

A kutatók az így összegyűjtött DNS-t eddig alaposabban vizsgált törzsi népek - például a kenyai és tanzániai maszájok és a nyugat-afrikai jorubák - DNS-mintáival vetették össze. A kontraszt kedvéért a DNS-t összehasonlították egy Toscanában (Olaszország) élő népcsoport DNS-ével is.

A kutatók a pontmutációkat, azaz az egypontos nukleotid-polimorfizmusokat (az A, C, G vagy T betűvel jelzett nukleotidok variációi) elemezték a különféle emberi populációk közös DNS-szekvenciáiban. Ilyen például, amikor az egyik törzs tagjainak DNS-ében jellemzően A nukleotid szerepel egy adott helyen, míg egy másikéban C.

Ezek a különbségek lehetővé teszik a genetikusok számára, hogy kiszámítsák a rokonság mértékét és az evolúciós szétválás időpontjait. Segítségükkel azt is meghatározhatják, mennyire eltérők genetikailag egy adott csoport tagjai (mekkora a genetikai diverzitás).

Henn és csoportja arra az eredményre jutott, hogy genetikailag a khomani és a namíbiai busmanok, továbbá a sandawe és a Közép-afrikai Köztársaságban élő biaka pigmeusok mutatják a legnagyobb változatosságot, és ebből következően ők a "legidősebbek" bármely ma élő ember embercsoport közül.

A kutatócsoport ezeknek a genetikailag változatos embercsoportoknak a földrajzi elhelyezkedését használta föl arra, hogy meghatározza, honnan eredhetnek az első emberek. A földrajzi és a genetikai adatok alapos elemzése után arra a következtetésre jutottak, hogy az emberiség bölcsője inkább Dél-Afrika és nem Kelet-Afrika, mint ahogyan a ma elterjedt elmélet állítja.

Ezt a megállapítást azonban máris sokan vitatják. Sarah Tishkoff, a philadelphiai Pennsylvaniai Egyetem genetikusa például azzal érvel, hogy egyáltalán nem biztos, hogy egy adott populáció ott fejlődött ki, ahol ma él, egyesek más területekről is odavándorolhattak. Mások kiemelik, hogy az eddigi genetikai tanulmányok szerint az összes modern ember kelet-afrikai és nem dél-afrikai DNS-t hordoz.

Henn elismeri, hogy a vándorlás lehetséges, de azzal védekezik, hogy a populációk vándorlásakor általában csak azok egy része vándorol új területekre. Ami a genetikai ellenvetéseket illeti, az ellentmondásnak szerinte az lehet az oka, hogy a dél-afrikai populációkat eddig még nem tanulmányozták elég alaposan.