Miért nem lehet vízautót építeni?

Elszánt feltalálók próbálnak ellentmondani a természeti törvényeknek, és olyan hidrogénmeghajtású autókat terveznek, melyekben a hidrogén a víz bontásából származik. Elképzeléseik szerint így csak vízzel kellene táplálni a motort, ami a jelenlegi benzinárak mellett nagyon jól hangzik. A valóságban azonban ez nem kivitelezhető.

Az utóbbi hetekben ismét elszaporodtak a neten a vízautókkal kapcsolatos ötletek, "agyonhallgatott" találmányok leírásai, elképzelhető, hogy az emelkedő üzemanyagárak miatt. Fizikus szerzőnk, Posztobányi Kálmán most elmondja, miért nem működhet egy autó csak vízzel.

Nem vehetünk ki több energiát, mint amennyit betettünk

Mi lenne a vízautó? Egy olyan hidrogénmeghajtású autó, melyben a hidrogén vízbontással való előállítása a motorban történik. Mivel a hidrogéngáz tárolása veszélyes és drága, ésszerűnek tűnik mindig csak annyit gyártani belőle, amennyire éppen szükség van a motor hajtásához. Vizet táplálunk be, mely elemeire, hidrogénre és oxigénre bomlik, majd ezek a motorban elégve különböző áttételeken keresztül tengelyt forgatnak. A motor hatékonyságát növeli, ha a benne termelt energia egy részét magára a hidrogéntermelésre fordítjuk. Ebbe a gondolatmenetbe nem lehet belekötni.

A tévedés ott kezdődik, amikor valaki azt gondolja, hogy a motorba elég vizet táplálni, hogy a víz üzemanyag, és semmi másra nincs szükség. A lehetséges és a lehetetlen között azonban néha hajszálnyi a különbség. Örökmozgó konstruktőrök ezrei esküdöznek, hogy már majdnem elérték a 100%-os hatásfokot, hogy már csak egy pici hiányzik. Pontosan erről van szó a vízmotornál is: ha csak vízzel tápláljuk, akkor több energiát akarunk kivenni belőle, mint amit betettünk.

A vízmotor lenne a fontos

Az valószínűleg korunk technikai szemléletére utal, hogy a vízautó kifejezés gyakoribb, mint annak fő alkatrésze, a vízmotor. Nem életszerű, hogy egy feltaláló egyből a kész járművet mutatja be. Mint ahogy az első gőzgép megelőzte a gőzhajót, az első villanymotor a villamost, a vízmotorral is hasonló volna a helyzet. Nem a vízautó volna szenzáció, hanem az az elemi folyamat, amelyen hajtóművének működése alapul. A vízautó valami ok miatt jobban megmozgatta a fantáziát, mint a "vízmozdony" vagy a "vízhajó".

A víz elemeire bontásához pontosan annyi energiát kell befektetni, mint amennyi felszabadul, ha ugyanezek a kémiai elemek vízzé egyesülnek. Ez a természeti törvény egy igazi összeesküvés mindenféle energianyerő vízautó megvalósítása ellen - az olajlobbik nem is álmodhatnak ennél tökéletesebb "konspirációt". Nincs is szükségük az üzletüket veszélyeztető találmányok és feltalálók eltüntetésére, mert maga a természet a szövetségesük.

Néha furcsa magyarázatok születnek a vízmotor működésének mechanizmusára. Az egyik érvelés szerint a víz fajhője egy adott hőmérséklet felett nullára csökken, így hő közlése nélkül melegíthető tovább a víz. Ez nem igaz, a víz nem ilyen, sőt ilyen természetű anyag nem is létezhet, ha az energia megmarad. Egy ezzel rokon okfejtés szerint a víz fajhője attól függ, milyen gyorsan melegszik fel. Ez bizony kifordított gondolkodás. Az igaz, hogy a kisebb fajhő, illetve a nagyobb hőközlés nagyobb hőmérséklet-emelkedést jelent, de ennek a mértéke független a melegítés sebességétől. A feltalálók talán abban reménykednek, hogy ha ők nem figyelnek a természetre, akkor cserébe a természet sem figyel oda egy pillanatra. Az alábbiakban következzen három eset a számos próbálkozás közül:

Gróf Spanyol Zoltán vízautója

Ez most aktuális, bár Gróf Spanyol alapítványa már több mint tíz éve működik. A Vízenergia Alapítvány honlapján a szabadalom leírása éppen úgy megtalálható, mint a számlaszám, melyre az adakozóbb kedvűek fizethetnek, valamint a videó, melyen a fő attrakció egy fémlemez átlyukasztása a víz "nukleáris erejével" (lásd lent). A szerkezetből kilógó vezeték azonban gyanús, bár a bemutatón résztvevőket nem zavarja. Mi szükség van rá? A vizet nem azon keresztül töltik be a videofelvételen a hegesztőpisztolyba. Ez bizony egyszerű bűvésztrükknek látszik. A találmány leírásában a víz nukleáris energiájáról van szó, ez atommag-átalakítást sejtet. A hazai egyetemek a találmányon dolgozók szerint támogatják az ügyet, az egyetemek azonban nem adtak ki ilyen közleményeket. Az inventor tehát "nem bontotta ki az igazság minden részletét" a gazdasági, jogi és fizikai érvelésében. Ebben a cikkben csak a fizikai problémákról van szó, így arra sem tér ki, hogy nem minden működőképes, amit valahol szabadalmaztattak.

 

 

"Az izotóp állapotú víz is plazmásítható, nem szükséges a hidrogénnyeréshez az összes vizet szétbontanom, mert a vízplazma elégethető üzemanyaggá válik ebben az állapotában" - mondja Spanyol. Ebben a kijelentésben az "izotóp állapotú víz" kifejezés értelmezhetetlen. A vízbontás tényét tagadja a bemutató, pontosabban azt állítja, hogy a folyamat nem játszódik le teljesen - ebben igaza is van, de pont emiatt nem jogos a víz hevítésével kapott plazmát vízplazmának nevezni. A plazma ugyanis ionizált gáz, a vízplazma tehát olyan anyag, amely már nem csak vízmolekulákból áll, hanem elektronok és egyéb ionok is vannak benne. A vízplazmát - Spanyol elképzelésével szemben - hirtelen lehűtve nemcsak vizet kapnánk, hanem más anyagokat is: hidrogént, oxigént és némi hidrogén-peroxidot is. Bár az atomi kötések a plazmában felszakadnak, az atommag átalakításhoz a - Spanyol szerint 8000°C hőmérsékletű - plazma még igencsak hideg. A víz ilyen magas hőmérsékletűre hevítésével kapott anyag plazma, de ugyanezt a plazmát kapjuk meg akkor is, ha megfelelő összetételű hidrogén-oxigén keveréket hevítünk erre a hőfokra. Igaz ugyan, hogy a plazma az anyag negyedik halmazállapota, de a vegyületek - így a víz is - elbomlanak, amikor ionizálódnak. Olyan plazmaállapota, melyből hűtéssel a kiindulási anyagot kapjuk vissza, inkább csak a kémiai elemeknek van.

Gróf Spanyol Zoltán találmányával

Az előadó szóhasználatával szemben szó sincs nukleáris energiáról, mert a hidrogénből és az oxigénből nem keletkezik más elem a bemutatáskor. Nagyon zavaros az "elégetjük a plazmát" kifejezés is. Szilárd, folyékony és gáznemű anyagokat lehet elégetni. Az égés folyamán a láng a plazma, de nem maga a láng ég el.

A probléma alapvetően energetikai. Vízből vizet és energiát nyerni még senkinek nem sikerült. Víz-plazma-víz átalakuláskor - a veszteségeket nem számítva - ugyanannyi energia kapható vissza a plazmából, mint amennyi a plazmává alakításhoz kellett. Ha a visszahűlt anyagban a vízen kívül hidrogén és oxigén is van, akkor kevesebb energiához jutunk, igaz ez az előállított hidrogén elégetésével éppen pótolható.

A Horváth-féle vízautó

Horváth István nevét egy állítólag működő prototípus fémjelzi. Az illető hallgatását az amerikai energiaszektor fondorlatainak tulajdonítják. Semmilyen más találmány nem kötődik a nevéhez.  Az 1978-ban megépített modellben a hírek szerint radiolízis bontotta a vizet hidrogénre és oxigénre. Mivel a radiolízis nem más, mint radioaktív sugárzás hatására bekövetkező molekulabomlás, a Horváth-féle autó nem tűnik zöld találmánynak. A víz radiolízise ionos vagy gyökös mechanizmusú lehet, az előbbi esetben protonra és hidroxidionra bomlik a vízmolekula, az utóbbiban hidrogénatomra és hidroxilgyökre. Mind a két esetben igen agresszív reakciótermékek keletkeznek, nem is szólva a sugárzás közvetlen hatásáról. A Horváth-féle reakciósor nem mond ellent az energiamegmaradás törvényének, viszont kétséges, hogy radioaktív bomlással autómotort lehet működtetni. Horváth szabadalmaztatta autóját, de nem árt tudni, hogy a szabadalmaztatás ténye nem jelenti egy találmány működőképességét vagy hasznosságát, vagy éppen titkosságát. A Horváth-féle szabadalom és a terv, az ábrák a neten megtalálhatók, a szerkezet ez alapján megépíthető. Erre azonban még nem volt példa.

A Meyer-féle vízautó

Stanley Meyer szintén kész autóval állt elő, egy vízmeghajtású terepjáróval. A motorba porlasztással juttatott vizet elektromos rezonancia bontaná fel hidrogénre és oxigénre, amely el is égne ott, méghozzá energianyereséggel. Ez bizony elég furcsán hangzik, főleg ha arra gondolunk, hogy elektromos rezonancia a mikrohullámú sütőkben éri a vizet, de ott tisztességes mennyiségű energia kell a felmelegítéséhez is, az elbomlását pedig nem tanácsos megvárni. Meyert 1996-ban csalással vádolták meg, és egy bíróság Ohióban bűnösnek találta. 1998-ban halt meg egy érbetegségben (aneurizma), bár az összeesküvés-hívők mérgezésre gyanakodnak. Meyer szabadalma és szerkezeti rajzai is megtalálhatók a neten.