Afrikai por van Magyarország felett

Szaharai homoktól homályos az ég hazánk felett a napokban. A por sárgára festi a napkeltéket és a napnyugtákat, csapadékos időben pedig "véres esőre" számíthatunk, mely sáros foltokat hagy maga után a tárgyakon.

A napok óta tartó szeles időben sokfelé okozott gondot a nagy mennyiségben felkavart por. A lecsökkent látótávolság miatt utakat kellett lezárni hazánkban, Németországban pedig tragikus, tömeges karambol is bekövetkezett miatta. Van azonban por sokkal magasabban is a légkörünkben, amelyet nem az európai szelek juttattak fel.

Szinte minden tavasszal, átlagosan három-négy alkalommal előfordul, hogy a déliesre váltó légáramlatokkal afrikai eredetű por (homok) érkezik hazánk fölé. Általában egy-két napig lebeg a légterünkben, majd tovasodródik. Abban az esetben, ha a por jelenlétekor eső is kialakul, sáros foltokat hagy maga után, ahogy földet ér, ezt elsősorban az autósok veszik észre. Néha csak az ország egyik részét borítja el a porlepel, máskor az egészet - hol több, hol kevesebb van belőle.

De mit keres felettünk az afrikai homok? Tavasszal az időjárás Afrikában is változik: kissé északabbra tolódik a trópusi konvergenciazóna (itt találkoznak az északkeleti és délkeleti passzátszelek), s ezzel együtt északabbra tolódik az az öv is, ahol erőteljes légáramlatok emelkednek a magasba, s viszik magukkal a felszínhez közeli szelek által felkavart sivatagi homok finomabb szemcséit. Afrika északi vidékén az ilyenkor szokásos száraz, forró szelek nem ritkán igen jelentős mennyiségű port képesek felemelni, s a magasabban futó légáramlatok ezt Európa irányába viszik tovább. Hosszú időre visszamenő adatok vannak az alpesi gleccserek jégmintáiból, ezekben fellelhető a tavasszal rendszeresen érkező afrikai por. A szemcsék színe okkeres árnyalatú, s attól függően, hogy Afrika mely régiójából érkezik, hol sárgásabb, hol vörösebb, így ha esővel együtt jut a talajra, a nyomai is ennek megfelelően sárgás vagy vöröses sárfoltokként jelentkeznek. A korábban élt emberek, akik még nem tudták, honnan származik a vörös nyomokat hagyó eső, nemes egyszerűséggel csak véresőnek titulálták a jelenséget, s babonás hiedelmekkel kapcsolták össze a megjelenését.

A jelenség valódi okát elsőként Ciceró sejtette meg, miszerint a "véreső" nem isteni csapás, hanem földi eredetű tünemény ("ex aliqua contagione terrena" vagyis "valamiképpen a földdel érintkezve" keletkezett), s hozzátette azt a kissé ironikus felismerést is, hogy érdekes módon jóval több babonával átitatott beszámoló keletkezik véres esőkről háborús időkben, mint békében. Számtalan leírás született ilyen vörösre színezett esőről, elsősorban a mediterrán vidékekről, hisz legkönnyebben ezt a régiót érheti el az afrikai por. Nem ritka azonban, hogy jóval északabbra is eljut, pusztán az szükséges hozzá, hogy a légköri áramlatok megfelelő irányba juttassák el. 1901-ben március elején Olaszországon keresztüljutva egész Nyugat-Európát vérvörös eső áztatta. Ekkor számos mérés is készült, s kiszámították, hogy 1,8 millió tonna afrikai por terítette be sárral fél Európát. Ekkor már nyilvánvaló volt, hogy a por honnan származik, s miként jut el Európába, de így is szenzációt keltett a korabeli sajtóban.

A Nap körül ilyenkor fénykorongot láthatunk (Fontos: a Napot megfigyeléskor mindig takarjuk ki!)

Hazánkban is esett már vörös nyomokat hagyó eső, és mostanában is előfordulhat, ugyanis afrikai eredetű por jutott légterünkbe. Néhány nappal ezelőtt Algéria és Marokkó felől, Spanyolországon át francia, majd német területre vitték az áramlatok a porral teli légtömeget, amely eztán keletnek fordult, s így jutott el Magyarországra. Általában ez a por közvetlenül dél felől szokott megközelíteni minket, s Csád és Szudán sivatagos régióiból kerül ide Líbián és Egyiptomon át. A légkör portartalmát speciális, műholdakról végzett aeroszolmérésekkel is vizsgálják, de az időjárási műholdképeken is nyomon követhető. Ehhez az kell, hogy a napfény alacsonyról süsse meg a légkört, vagyis napkelte és napnyugta idején feltűnő a jelenség, mivel ilyenkor nagyobb tömegű port világít meg a napfény.

A por jelenléte egyszerű megfigyeléssel is észlelhető, ugyanis ilyenkor az égbolt kissé homályossá válik akkor is, ha nincs felhő vagy pára. A Nap körül színes fénykorong látszik, amely a közepén erősen fénylő kékesfehér, kijjebb pedig okkeres árnyalatú. (Figyelem: sose nézzünk a Napba, hanem a kezünkkel vagy egy tereptárggyal takarjuk el, úgy figyeljük a közelében az eget!) A fénykorong sugara 20-30 fok körül változik (a telihold átmérője 0,5 fok), attól függően, hogy a porszemcsék mérete mekkora (mikronos nagyságrenden belül mozog). A kisebb szemcse nagyobb fénykorongot eredményez. Szintén ilyen jelenséget hoz létre a nagyobb vulkánkitörések által a légkörbe juttatott kénes aeroszolok rétege, és az elnevezése is egy ilyen esemény kapcsán született. A Krakatau 1883-as hatalmas kitörését követően a Hawaiin szolgáló Sereno Bishop tiszteletes írta le először a speciális fénygyűrűt, amelyet azóta Bishop-gyűrűként ismer a szakirodalom. Korábban csupán a vulkáni eredetű gyűrűket hívták így, ám néhány éve már a porszemcsék által létrehozott jelenség is ezt az elnevezést viseli, hisz a létrehozó anyag ugyan eltér, ám a fizikája ugyanaz. A szemcséken elhajló napfény hozza létre a gyűrűt, s ez teljesen független attól, hogy maguk a szemcsék miből állnak, pusztán a méretük számít.

Sárgás napkelte 2011. április 11-én

Amikor ilyen afrikai homok jár hazánk légterében, a napnyugták, napkelték színei is megváltoznak: a szokásos rózsaszínek és élénkvörösek helyett tompa sárga lesz az égbolt a Nap közelében. A felhőtlen égen ilyenkor gyakran szürkés-barnás sávok jelennek meg a horizont közelében, ezek a sávok a légkörben lebegő homokszemcsék rétegeit jelzik.

Landy-Gyebnár Mónika