A felszín alatti vízáramlásokról a Mindentudás Egyetemén

A Föld felszínének több mint hetven százalékát víz borítja, de ebből a fogyasztható édesvíz alig három százalékot tesz ki. Ez az édesvíz az élet feltétele, de gyakran az élet- és vagyonbiztonságot fenyegető kockázati tényező is. Ennek a korlátozottan rendelkezésre álló, sérülékeny erőforrásnak a fenntartható használatáról beszél Mádlné Szőnyi Judit a Mindentudás Egyeteme hétfői televíziós adásában.

A víz felszín alatti dinamikájával nem kiragadva kell foglalkoznunk, hanem a vízkörforgalom keretrendszerébe illesztve kell elemeznünk. A vízhez köthető problémák ugyanis a földi vízkörforgalom természetes folyamatainak megváltozásából adódnak.

Honnan és hogyan kerül a víz a felszín alá? Elsődlegesen a csapadékból. A csapadék egy része a felszínen lefolyik, másik része viszont beszivárog. E folyamat a felszín és a talajvíztükör közötti vízzel még nem kitöltött telítetlen zónán át zajlik, egészen addig, ameddig a víz eléri a talajvíztükröt. De karsztterületeken a felszínen összegyűlő víz koncentráltan, víznyelőkön is bejuthat a felszín alá.

A felszín alatti vízáramlásokról a Mindentudás Egyeteme új sorozatában

Kibővült adásokkal folytatódik a Mindentudás Egyeteme a Magyar Televízióban. A tudományos-ismeretterjesztő sorozat újabb szemeszterében már nemcsak tudományos előadásokat, hanem ismeretterjesztő filmeket és kerekasztal-beszélgetéseket is láthatnak egy-egy témáról az érdeklődők. Hétfőnként az előadást, kedden az ismeretterjesztő filmet, szerdán a kerekasztal-beszélgetést közvetíti az m1 14.30-tól. Az ismétlések ugyanezen napokon láthatók az m2-n 20.30-tól.

Az aktuális téma:

Talpunk alatt is folyik? - Felszín alatti áramlások a víz körforgalmában
Mádlné Szőnyi Judit előadása május 16-án 14.30-kor az m1-en (ismétlés: 20.30, m2)

A Mindentudás Egyeteme 2.0 Magyar Televízióban vetített sorozatának tervezett adásrendje itt látható. A műsorok később a program honlapján is elérhetők lesznek. További információk Mádlné Szőnyi Judit előadásáról az új [+] Tudni jó honlapon.

A felszín alatti áramlások végállomásán a víz kilépése a hidroszférába és az atmoszférába többféle módon történhet.

E jelenség összefoglaló neve megcsapolódás. Ez bekövetkezhet koncentráltan, forrásként, de hozzájárulhat egy tó vízkészletének gyarapításához is, mint a Hévízi-tóforrás esetében. De a felszín alatti vizek táplálhatnak folyóvizeket is, ahogy például Budapesten a karsztvizek befogadója a Duna. Tengerpartokon pedig akár a tengerbe is szállíthatnak édesvizet. A síkvidéki területeken a megcsapolódás a talajvízfelszín párolgása és a növények párologtatása (transzspirációja) révén zajlik.

A felszín alatti vizek utánpótlódásuk és megcsapolódásuk révén a felszínre is hatnak, alakítják a környezetet, és kapcsolatba kerülnek a felszíni vizekkel. Példaként nézzük meg a folyók és a felszín alatti vizek viszonyának alaptípusait.

Csapadékszegény területeken, ahol a talajvíztükör mélyen található a felszín alatt, a folyók táplálják a felszín alatti vizeket. Ez a helyzet a sivatagi, félsivatagi területeken. Ezzel szemben a csapadékos vidékeken a felszín alatti vizek többnyire hozzájárulnak a folyók vízhozamához. Fontos azonban tudni, hogy e kapcsolat iránya megváltozhat, és egy alapvetően megcsapoló folyó is táplálóvá válhat az áradások alkalmával, de akár folyószakaszonként is változhat a kapcsolat iránya.

Most nézzük a biológiai sokféleség megőrzése szempontjából oly fontos tavak és vizes élőhelyek viszonyát a felszín alatti vizekhez.

Ezek közül a területek közül azok a legérzékenyebbek a kiszáradásra, melyeket lokális áramlási rendszerek táplálnak alulról. Ezek a talajvízszint tartós süllyedésével gyakorlatilag megszűnhetnek. Egy ilyen területen található tó érzékenységét példázza a déli határainkon található Kelebiai-halastavak esete, melyek több éves aszályt követően kiszáradtak, a tómederben réti vegetáció alakult ki és tehenek legeltek úszkáló halak helyett. Majd egy csapadékosabb időszak beköszöntével fél év leforgása alatt ismét vízzel borítottá vált a terület. Regionális kiáramlási területeken viszont a talajvízszint szinte mindig a felszín közelében található és helyzete alig-alig változik.

Ezt tapasztaljuk a Tisza és a Duna közelében található tavaknál, így a Szeged környéki Madarász-tónál is. Az 1930-as évekből fennmaradt egy történet egy lakodalmas menetről, akik átvágtak a száraznak tűnő tómedren, de elsüllyedtek a feláramló vizektől süppedős talajban, és odavesztek. A vizes élőhelyek védelmén túl tehát a tavakkal való gazdálkodás szempontjából sem mellékes az áramlási viszonyok megértése.

A hidrogeológia tudománya a felszín alatti vízrendszerek megismerése révén tartalmilag is kibővült, és földtani, illetve környezeti alaptudománnyá vált. Az áramlások megértése gazdag távlatokat nyit meg előttünk. Hatására egészen új összefüggésben látjuk a régről ismert folyamatokat és jelenségeket.

Megérthetjük a vízkörforgalom felszín alatt zajló folyamatainak jelentőségét, ami beilleszthető a fenntartható vízgazdálkodás tervezésébe. A felszín alatti áramlások tudománya előtt komoly jövő áll, a világ egyre több országában nyer teret és alakítja át a vizekről való gondolkodást.