A majomper óta nem sokat változott a kreacionisták érvrendszere

2011.08.14. 14:22

Lassan száz éve küzdenek az kreacionizmus hívei az Egyesült Államokban, hogy ugyanolyan súllyal tanítsák a teremtéselméletet az iskolában, mint a tudományosan elfogadott evolúciót. Az amerikai biológiatanárok zöme ma már csak érintőlegesen tanítja az evolúciót, miközben a kreacionisták az intelligens tervezettség zászlaja alatt próbálnak visszaszivárogni a közoktatásba. Érvrendszerük gyenge pontjait Varga Máté biológus, a Critical Biomass blog szerkesztője, az evolúciós elmélet egyik hazai népszerűsítője mutatja be.

Az évente megrendezett Super Bowl és a négyévente lezajló elnökválasztás mellett az amerikai közélet egyik menetrendszerűen bekövetkező eseménye a kreacionizmus és a tudományos oktatás szorgalmazói közti összecsapás. Erre általában egy-egy iskolai körzet bizottságában kerül sor, de a vita esetenként valamelyik szövetségi állam tárgyalótermében folytatódik, többnyire a kreacionista tananyag szorgalmazóinak vereségével.

Az 1925-ös tenessee-i Scopes- vagy majomper nyitotta a jogi torzsalkodások sorozatát, amikor John Scopes középiskolai tanárt az evolúció tanítását szigorúan tiltó Butler-törvény megszegésével vádolták. Ugyan a tárgyalás során - amelyet Jerome Lawrence és Robert Edwin Lee is megörökített Aki szelet vet  (Inherit the wind) című drámájában - Scopest bűnösnek találták, a vád győzelme azonban pürrhoszinak bizonyult, a perről született beszámolók inkább elfordították a közvéleményt a fundamentalista kreacionizmustól. Az 1960-as évek végén aztán maga az amerikai Legfelsőbb Bíróság mondta ki (Epperson kontra Arkansas), hogy az evolúció tanításának tiltása alkotmányellenes, mert sérti az alkotmány első kiegészítésének az állam és az egyház szétválasztására vonatkozó kitételét.

Ugyanerre hivatkozva 1987-ben ugyanez a testület megtiltotta, hogy az állami iskolákban kreacionizmust oktassanak (Edwards kontra Aguillard). Lényegében ez az ítélet az, amely ma is referenciapontnak számít a jogi útra terelődő viták esetében, mint az történt 2005-ben, a pennsylvaniai Doverben is, ahol a "kreacionista tudomány" egyik új reinkarnációjának, az értelmes tervezettségnek (Intelligent Design - ID) az iskolai oktatását tiltotta meg egy szövetségi bíró. (Az ID annyiban különbözik a klasszikus kreacionizmustól, hogy nem mondja meg egyértelműen, ki a teremtő, mindössze amellett érvel, hogy az élővilág egyes elemei annyira komplexek, hogy azokat csak egy intelligens tervező hozhatta létre.)

A konzervatív közösségek harca

Európai szemmel ugyan meglepőnek tűnhet, hogy a biológiaórák tananyaga végső soron peres úton alakul ki a világ biológiai tudományokban (is) vezető kutatóhatalmánál, de az amerikai oktatás decentralizált jellegénél fogva ez gyakorlatilag kódolva van a rendszerben. Az egyes körzetek tananyagát - a szövetségi állam törvényeivel összhangban - helyi bizottságok határozzák meg, melyek tagjait az ott lakók választják saját soraikból. Így értelemszerűen nagyon különböző gondolkodású testülete lesz egy metropolisz egyetemi központja köré épülő iskolai körzetnek, illetve egy kisváros vagy "alvóváros" konzervatív, főként hitéleti tevékenység köré szerveződő közösségének. Utóbbiakban gyakran különösen nagy súllyal vannak jelen a szó szerinti Biblia-értelmezést szorgalmazó neoprotestáns gyülekezetek tagjai. Ők érthető okokból nem szívelik a ma ismert földi élet sokszínűségének létrejöttéről kialakult tudományos konszenzust, így mindent megtesznek, hogy saját meggyőződésüknek is helyet találjanak a biológiaórák tananyagában.

Wikimedia Commons 
"Mi legyen az ítélet?" - korabeli karikatúra a Scopes-perről

A precedensalapú amerikai törvényhozás nem teszi ugyan lehetővé, hogy pontosan ugyanazokat a módszereket alkalmazzák, amelyek egyszer már elvéreztek a bíróságokon, de a kreacionisták kitartónak bizonyultak. A már említett Edwards kontra Aguillard per ítélethozatala után azonnal ejtették a "kreacionista" kifejezést a szótárukból, és helyette "tervezettségtámogatót" (design proponent) kezdtek használni. Olyannyira, hogy a doveri per során az egyik legnagyobb hatású bizonyíték az ID tanítására ajánlott tankönyv korábbi kéziratainak összevetése volt, amelyekből egyértelművé vált, hogy a lapokon 1987 után egyszerűen lecserélték az addig domináns "kreacionizmust", de egyébként a szöveg változatlan maradt. A beszédes bizonyítékok ellenére az ID támogatói a nagyközönségnek szánt nyilatkozataikban máig tagadják a kreacionizmussal való közösséget, ami nem csoda, hiszen a beismerés egyet jelentene a tudományosság illúziójának nyílt feladásával.

A doveri vereség azonban egyértelművé tette, hogy az "értelmes tervezettség" köntöse sem elég ahhoz, hogy a kreacionista tanokat visszacsempésszék a tananyagba. Így új stratégia született: a kritikus, tudományos gondolkozás fontosságára hivatkozva kérni, hogy az egyes elméletek "vitatott pontjait" is ismertesse a tananyag.

Törvénnyel a "kiegyensúlyozottságért"

Ennek megfelelően az elmúlt évek során több déli államban is törvénnyel próbálták a "kiegyensúlyozottságot" a biológiaórákra becsempészni. A konfliktust nem ismerő, jóhiszemű és naiv szemlélő számára akár ártatlannak is tűnhet ezeknek a beterjesztett tervezeteknek a szövege. Hiszen a "kritikus gondolkodás" vagy az "elméletek gyenge pontjainak megismerése" tipikusan olyasmi, amit a kutatók maguk is fontosnak tartanak. Ám a beterjesztők motivációit jobban megismerve hamar kiderül, hogy a megfogalmazás mindössze verbális álca, a cél egyáltalán nem a valóban kritikus, analitikus gondolkodásmód népszerűsítése.

Wikimedia Commons
Michelangelo: Ádám teremtése (Sixtus-kápolna)

A szóban forgó törvénytervezeteket jegyzők bővebb magyarázata - nézőponttól függően paradox vagy cinikus módon - Scopesra utal vissza. David Fowler, aki éppen Tennessee-ben az evolúcióellenes törvény legfőbb lobbistája, a Chattanoogan című helyi újságban megjelent publicisztikájában úgy állította be, mintha a jelenkor tudósai lennének azoknak a megfelelői, akik egykor Scopesnak akarták megtiltani, hogy mit taníthasson a Fowler által fontosnak tartott evolúciókritika állítólagos elhallgatásával. Bill Dunn, a törvényt beterjesztő republikánus képviselő is hasonló húrokat pengetve nyilatkozta pár hete a Scientific Americannek: "Megfordítottuk a Scopes-per szereposztását. Csak annyit szeretnénk, hogy az összes tudományos tény az asztalra kerüljön."

A gond ezzel az érveléssel mindössze az, hogy azok a tények, amelyeket ők szeretnének látni, nem léteznek, az evolúció valóban kritikus kérdéseire pedig ők nem kíváncsiak. Amiről ők szeretnének hallani, azok a kreacionisták által évek óta ismételgetett "érvek", melyek szerint a radioizotópos kormeghatározás csal, átmeneti fosszíliák nem léteznek, és az egyes élőlények és szervek annyira összetettek, hogy lépésenként nem jöhettek volna létre. Bár ezek az "érvek" tudományosnak nem mondhatók, ráadásul tételes és folyamatosan bővülő cáfolatuk létezik (a doveri perben több napon keresztül történt ezek ismertetése), szerintük ez nem ok arra, hogy ne beszéljenek róla a tanárok a biológiaórákon. Ez persze nem meglepő, hiszen a mozgalom fundamentalista-vallásos gyökerei miatt aligha lehet olyan bizonyítékot felmutatni, amelyet meggyőzőnek találnának ügyük feladására. Hét évvel William Dembskinek, az ID-mozgalom egyik oszlopos tagjának jóslata után, miszerint "öt éven belül a molekuláris darwinizmus - az az elmélet, mely szerint darwini folyamatok komplex struktúrákat hoznak létre sejt alatti szinten - halott lesz", a molekuláris evolúció tanulmányozása a biológia egyik leggyorsabban fejlődő területe, Dembski pedig továbbra is az ID egyik legharcosabb hirdetője.

A modern kreacionistáknak a kutatókhoz való sajátos viszonyát legjobban Don McLeroy fogalmazta meg. A fogorvos végzettségű McLeroy 2009-ig a Texasi Oktatási Bizottság tagjaként tevékenykedett, s ezalatt számos alkalommal igyekezett olyan határozatokat elfogadtatni, amelyek legalábbis lehetővé teszik a kreacionizmus oktatását a biológiaórák keretében. Amikor szembesítették vele, hogy a szakértők nem értenek egyet javaslatával, McLeroy válasza frappánsan annyi volt, hogy "valakinek szembe kell szállni a szakértőkkel". A szakértői konszenzussal való szembenállás egyébként Fowler korábban említett Chattanoogan-publicisztikájában is megjelenik, ahol maga a szerző írja, hogy a törvény védelmet nyújtana olyan tanároknak, akik órájukon ID-t szeretnének tanítani.

Az Ék-stratégia

Az ID-t propagálók helyzetét az sem könnyíti, hogy a koncepció bizonyított tudománytalanságán túl néhány éve nyilvánosságra került a mozgalom hátsó szándékaira rávilágító úgynevezett "Ék-stratégia". Ezt Philip E. Johnson, az értelmes tervezettség mozgalom (egyik) atyja jegyzi. Lényege: ahhoz, hogy a neokreacionista mozgalom elérje célját, azaz a teremtéstörténet széleskörű elfogadtatását az életről és a világmindenségről szóló materialisztikus magyarázatok helyett, kis lépésekből álló PR-kampányt kell folytatni. Ennek fontos eleme az evolúcióval szembeni bizalmatlanság kialakítása, amelynek egyik eszköze az ID iskolai tananyagba való beemelése "alternatív magyarázatként".

Ugyan a bíróságon a vita az utóbbi időben rendszeresen az ID-tábor vereségét hozta, a mesterségesen gerjesztett nézeteltérés más szinten elérte a hatását. Egy januári felmérés szerint az amerikai biológiatanárok többsége (hatvan százalékuk) - az esetleges konfrontációt elkerülendő - mára inkább kerüli az evolúció részletes tárgyalását. Mindössze 28 százalékuk foglalkozik óráin nagyobb mélységben a témával, a maradék pedig kreacionizmust is oktat mellette. Ez pedig aligha fogható fel másképp, mint a tudományos oktatás kudarcaként, hiszen, ahogy Johnson maga is bevallotta: "Ez a vita sosem a tudományról szólt, hanem vallásról és filozófiáról".

Varga Máté

KAPCSOLÓDÓ CIKK