Vágólapra másolva!
Nagyobb spermiumokkal próbálnak meg versenybe szállni a méretfölényben lévő vetélytársakkal a kisebb hím tintahalak, melyek váratlanul támadják le a nőstényeket, hogy megtermékenyítsék őket.
Vágólapra másolva!

A Japánt övező tengerekben élő Loligo bleekeri tintahal hímjei kétféle szaporodási stratégiát követnek: a nagyobb méretű hímek látványos színeikkel igyekeznek elcsábítani a nőstényeket. Ha a nőstény választott, akkor a páros egymás mellé helyezkedik, és a hím egy módosult kar segítségével helyezi be a spermáit a nőstény petevezetékébe. A párzást követően a hím egészen addig őrzi a nőstényt, amíg az le nem teszi a petéket, így gondoskodva arról, hogy rajta kívül más hím ne férkőzhessen a nőstény közelébe.

A kisebb méretű hímek udvarlásban esélytelenek a nagyobbakkal szemben, ezért trükkösen próbálják meg kicselezni azokat. Abban a pillanatban, hogy a nőstény a peték lerakására készül, a lesben álló kis hím rögtön odaúszik. Szembefordul a nősténnyel, és a nőstény közelébe helyezi a spermáit, abban reménykedve, hogy így néhány petesejtet meg tud termékenyíteni. Bár nem olyan sikeresek, mint a nagyobb hímek, ez az egyetlen esélyük a megtermékenyítésre.

A hímek spermájának vizsgálata során derült fény arra, hogy a kisebb méretű példányok egy további, egyedülálló módon próbálják növelni az esélyeiket. Egy japán és brit szakemberekből álló nemzetközi kutatócsoport megállapította, hogy a settenkedő hímek spermiumai nagyobbak a normálméretű hímeknél. Yoko Iwata, a Tokiói Egyetem kutatója szerint ez egy alkalmazkodás lehet a megváltozott környezethez (vagyis a külső megtermékenyítéshez), ugyanis a spermiumok gyorsaságában és a termékenyítő képességében nincs különbség a kis és a nagy hímek között.