Még a téli álom alatt is figyelik környezetüket a medvék

A téli álom alatt percenként csak kétszer vesz levegőt az amerikai fekete medve, szíve pedig gyakran csak tíz másodpercenként dobban egyet - derült ki a medvék hosszú távú vizsgálatából. Ennek ellenére azonban folyamatosan figyelnek a veszélyekre, és gyorsan fel tudnak ébredni, ha gond van.

Téli álmot alvó fekete medve bocsaival

Szélsőségesen váltakozik a medvék szívritmusa a hibernáció, azaz a téli nyugalmi állapot idején. Az állatok szívritmusa gyorsul, amikor levegőt vesznek, de a lélegzetvételek között a szív hosszú ideig nem dobban egyet sem. Ez az úgynevezett légzési szinusz aritmia. A szabad hozzáférésű BMC Physiology folyóiratban megjelent új tanulmány szerzői egész éven át, napi 24 órában ellenőrizték fekete medvék (Ursus americanus) szívverését, és azt tapasztalták, hogy nemcsak a téli álom idején figyelhető meg ez a jelenség az állatoknál, hanem már az azt megelőző hónapokban is.

A nyári hónapokban a medvék akár napi 18 órán át is tevékenykedhetnek, ilyenkor a szívritmusuk elérheti a percenkénti 200-at is. Az őszi napokon már kevésbé aktívak, kezdenek áttérni az éjszakai életmódra. A téli álom ideje alatt pedig a légzés percenként kettőre csökkenhet, és az egyes szívverések közt eltelt idő több mint 14 másodperc lehet.

A vemhes nőstények még bocsaik megszületése előtt mély téli álomba merülnek a tél kezdetén, de a szívritmusuk a vemhesség előrehaladtával gyorsul, és az ellés folyamán éri el csúcsértékét. Miután a bocsok megszülettek, az anya szívverésének üteme visszatér a hibernációs szintre. Az ellés után az anya több hétig szinte alig mozdul, nehogy véletlenül kárt tegyen a szopó kölykökben. A bocsok ugyanis sokszor vannak ébren, miközben anyjuk téli álmot alszik.

A kutatásban részt vevő Timothy Laske elmondta, hogy a medvék látszólagos tehetetlenségük ellenére figyelnek a környezetükre, és veszély esetén nagyon gyorsan fel tudnak ébredni nyugalmi állapotukból. A kutatók az adatok gyűjtésekor a lehető legóvatosabban közelítették meg a medvék pihenőhelyét, ennek ellenére az állatok szívritmusa felgyorsult, még mielőtt a kutatók elérték volna az alvóhely bejáratát, és a szívműködés napokig ilyen emelkedett szinten maradt. Ez bizonyítja, hogy a medvék még a hibernáció idején is figyelnek a veszélyre, és rögtön készek cselekedni akár a maguk, akár a bocsaik védelmében.