Vasból akartak kocsiutat készíteni 150 évvel ezelőtt

A világ egyik legnevesebb ismeretterjesztő folyóirata átmenetileg szabadon hozzáférhetővé tette a kezdetektől 1909-ig megjelent számait digitalizált formában. Százötven éve még az éjszakai fényképezés problémái és az akkor nagyon újdonságnak számító spektroszkópia tartotta lázban a kutatókat.

A Scientific American első száma 1845. augusztus 28-án jelent meg. A kezdetben inkább ipari találmányokkal, műszaki és mérnöki tudományokkal foglalkozó folyóirat az idők folyamán felölelte a természettudományok egészét, és a mai napig tartja vezető pozícióját az ismeretterjesztő magazinok között. A folyóirat most november 30-ig szabadon böngészhetővé tette 1845 és 1909 között megjelent lapszámait digitalizált formában. Ízelítőül bemutatunk néhányat az 1861-ben megjelent cikkek közül.

Éjszakai fényképezés

A Scientific American 1861. januári számában ismerteti angol fotográfusok kísérleteit, amelyek először a műtermi reflektor, később a villanófény feltalálásához vezettek. Leírja, hogy Mr. Crookes (William Crookes kémikus) és társai 1856 óta végeztek kísérleteket az angol kormány anyagi támogatásával, hogy olyan módszert dolgozzanak ki, amellyel rossz fényviszonyok között is lehet fényképezni. Az újság emlékeztet arra, hogy a mesterséges fény bármilyen erősnek is tűnhet a szemnek, mégis jóval csekélyebb mértékben hat a fényérzékeny lemezre vagy papírra, mint a napfény.

A Scientific American 1861. november 9-i címlapja egy szövőgép rajzával

A feltalálók kétféle lehetséges fény-előállítási módot vizsgáltak meg, az elektromos úton és a kémiai reakciók révén létrejövő fényhatást. Ma már megmosolyogtató az a megállapítás, hogy az előbbi (azaz az elektromos) módszert kevésbé ígéretesnek tartották, mint az utóbbit. Ennek az a magyarázata, hogy akkoriban az áramforrások mérete távol állt a könnyen hordozható kategóriától. Az elektromos izzó, az úgynevezett elektromos tojás is meglehetősen drága szerkezetnek bizonyult. (Edison csak 1879-ben szabadalmaztatta az izzólámpáját.) Ezért a feltalálók figyelme inkább a kémiai reakciók felhasználása felé fordult.

A következő kísérletekben a kén, a szén és a foszfor oxigéngázban való elégetésekor keletkező fényt vizsgálták. A vizsgálatokból kiderült, hogy csak az utóbbi szolgáltat elegendő fényt a fényképzéshez. Ez után a pirotechnikai célokra használt kémiai reakciókat tanulmányozták. Egy tűzijáték-készítő művészt, Mr. Southbyt kérték fel, hogy különböző színű erős fényeket hozzon létre. Ezek erőssége megfelelő lett volna, de a kémiai reakcióknál akkora füst keletkezett, ami "veszélyeztette a felhasználók egészségét".

Mészfény előállítása

A kutatások legígéretesebb vonalának az alkáliföldfémek - kalcium, magnézium - és a cirkónium vegyületeivel való kísérletek bizonyultak. A közönséges mészfény - amelyet egy mészhenger hidrogénégővel való izzításával állítottak elő - az egyik példája ennek. Mivel azonban az égő hidrogénhez oxigént is kellett vezetni a megfelelő hőmérsékletű láng előállításához, a hagyományos készülék - veszélyessége miatt - nem jöhetett számításba műtermi világításra.

Mr. Crookesnak azonban sikerült olyan "izzó földfényt" kifejlesztenie, amely kevésbé veszélyes és sokkal hatékonyabb, mint a hagyományos mészfény - írja a Scientific American korabeli száma. Noha az újságnak nem sikerült megszereznie az új "fényelőállító masina" részleteit, mégis leírják, hogy "mértékadó szaktekintélyek szerint az ezen úriember által előállított fényt sosem sikerült még túlszárnyalni".

Vas kocsiút

"E találmány célja, hogy egyszerre sima és egyenletes felületet képezzen a járművek kerekei számára, és ugyanakkor meggátolja a lovak patájának elcsúszását, ezenkívül lehetővé teszi a hó és a jég egyszerű eltakarítását" - írja a Scientific American 1861. novemberi száma. A lapos vaslemezek nyílásaiból fogak nyúlnak ki, amelyeket súlyokkal vagy rugókkal úgy szabályoznak be, hogy engednek a rájuk nehezedő nyomásnak, azaz besüllyednek, amikor a kerekek átgördülnek felettük vagy a lovak rájuk lépnek. Egyébként pedig megakadályozzák a lovak elcsúszását. A lemezeket kissé döntve elhelyezve könnyen lefolyik az útról a víz vagy letakarítható a kosz. Télen a hó könnyen leolvasztható róla gőzzel, meleg vízzel vagy meleg levegővel. A praktikus találmány Lucius Stebbins New York-i lakos nevéhez fűződik.

A Scientific American szerkesztőinek ajánlata a régi számokból

Singer varrógép
A telefon
Az izzólámpa
Lumiere kinematográfja: a kamera, amely útjára indította a filmipart
A Wright testvérek repülése a Kitty Hawkkal

A spektroszkóp New Yorkban

"A tudomány legújabb csodája, a spektroszkóp, az az eszköz, amelynek segítségével felfedezték bizonyos anyagok jelenlétét a Napban, végre eljutott Németországból ebbe az országba [Amerika] is, és megkezdték a gyártását New Yorkban" - lelkendezik a Scientific American 1861 novemberében.

A spektroszkópot Joy professzor mutatta be a Fotográfiai Társaság rendes havi gyűlésén. A professzor színes metszeteket is prezentált különféle fémek - kálium, nátrium, lítium - elégetésekor megfigyelhető színképvonalakról. Bemutatta a műszer segítségével felfedezett két új fém, a rubídium és a cézium spektrumát is.

A spektroszkóp rajza a Scientific Americanből

A professzor ezután az említett fémek közül többet a helyszínen lévő Bunsen-égő lángjába tartott, és megengedte, hogy a tagok összehasonlítsák a saját szemükkel látott színképet a metszetekkel. A nagy érdeklődéssel kísért bemutató résztvevői általánosan a kor nagy felfedezésének tartották az eszközt. Maga Joy professzor is csak azt mondogatta "csodálatos, csodálatos".