A génekből következtetni lehet a kutya aktivitására

A kutya túlzott aktivitása néha egyszerűen abból fakad, hogy nem elégítik ki az állat mozgásigényét, ám az is lehet, hogy genetikailag hajlamosabb a túl sok mozgásra, állapították meg magyar kutatók.

Kubinyi Enikő, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Etológia Tanszékének kutatója kollégáival német juhászkutyák genetikai vizsgálatával próbált magyarázatot találni a túlzott aktivitásra és az úgynevezett impulzivitásra, meggondolatlan, hirtelen cselekvésre. "Korábban már találtunk olyan gént, aminek egyes változatai - az emberhez hasonlóan - a kutyánál is kapcsolatban vannak az aktivitással és az impulzivitással" - mondta Kubinyi az [origo]-nak. A viselkedésjegyekre azonban nem csak egy, hanem többnyire nagyon sok gén működése hat, ezért tovább kutattak a rokon gének körében.

A kutatók azért választották a német juhászkutyát, mert Magyarországon közkedvelt fajtának számít, és viszonylag sok van belőle. Továbbá ez a fajta az egyik leggyakoribb munkakutya, rendőrkutyaként, vakvezető- és mentőkutyaként egyaránt használják, így az eredményeknek fontos gyakorlati haszna is lehet.

A vizsgálat három részből állt: egy kérdőívből, egy viselkedéstesztből és egy genetikai vizsgálatból. A teszt során többféle szituációban megfigyelték a kutya viselkedését, például megnézték, mennyire türelmesen vár a gazdájára, vagy hajlandó-e mozdulatlanul heverni az oldalán.

"A tesztünk által mért viselkedés és a gazdák előzetes véleménye megegyezett, vagyis a teszt jól használható az aktivitás és impulzivitás mérésére" - mondta Kubinyi. A genetikai vizsgálat során aztán a kutatók kapcsolatot találtak egy enzim génváltozatai és a viselkedés között. Az enzim olyan agyi ingerületátvivő anyagok és hormonok szintézisében vesz részt, amelyek kapcsolatban vannak a mozgás szabályozásával és az ingerkereséssel. Azok a kutyák, amelyek a gén egyik szakaszának csak a hosszabb változatát hordozták, nyugodtabbak voltak, mint azok, akik a rövidebbet is. A kutatók eredményeiket a PLoS ONE folyóiratban publikálták.

Az eredmény azért jelentős, mert hosszú távon akár az is elképzelhető, hogy egy kölyöknél már a születése napján meg tudják majd becsülni, hogy mennyire alkalmas egy adott feladatra. "Ehhez csupán a szája belsejét kell megdörzsölni egy fültisztító pálcikával, és az így nyert DNS-ből, megfelelő eszközökkel, néhány perc alatt kiderül, milyen viselkedésre hajlamosító géneket hordoz" - mondta az etológus. Fontos azonban, hogy ezek a gének valóban csak hajlamokra utalnak, vagyis egy kevésbé jó adottságú kutya is jó teljesítményre képes, ha megfelelő kezekbe kerül, és fordítva. "A kutyás kutatások beindíthatják a humán kutatók fantáziáját is, és tippeket adhatnak arra, hogy milyen irányba érdemes elindulniuk egy-egy komplex viselkedésjegy, például a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar, vagyis az ADHD genetikai hátterének vizsgálatához" - mondta Kubinyi.