Megjelent az első magyar dínókönyv

Dinoszauruszok Magyarországon címmel megjelent az első magyar "dínóvadász", Ősi Attila paleontológus tudományos ismeretterjesztő könyve. A dinoszauruszoknak és az egyéb őshüllőknek már a puszta megtalálása is szenzációszámba ment Magyarországon.

Ősi Attila 1980-ban született Ajkán, és itt végezte középiskolai tanulmányait a Bródy Imre Gimnáziumban. Ajka környéke és tágabb értelemben a Bakony-hegység kiváló terepet biztosított a természet iránt érdeklődő diák számára az első lépések megtételére. A rövidebb-hosszabb kirándulások során hamar rábukkanhatott az első ősmaradványokra. Igaz ezek még nem dinoszauruszok, sőt nem is gerincesek voltak. A területen nagyon sok helyen bukkannak ki a különböző, eocén korú üledékes kőzetek, melyekből ezerszámra kerülnek elő a tengeri gerinctelen élőlények maradványai, az egysejtű nummuliteszektől a kagylókon és csigákon keresztül a tengeri sünökig.

Azonban még a gimnázium során az őshüllők, így többek között a dinoszauruszok felé fordult az érdeklődése, és elhatározta, hogy ezekkel a páratlan ősállatokkal szeretne behatóbban foglalkozni. Nem maradt meg az álmodozás és tervezés szintjén, hanem egyből a tettek mezejére lépett. 17 évesen levelet írt Michael Novaceknek, az Amerikai Természettudományi Múzeum neves paleontológusának, hogy szeretne vele együtt dinoszauruszokat kutatni Mongóliában. Novacek nagyon kedvesen válaszolt ugyan, de jelezte, hogy egyelőre még nem tudja a következő expedíciójára elvenni az ajkai gimnazistát.

Ezzel nem vette el Ősi Attila kedvét a témától, viszont Mongólia helyett megpróbálkozott a közelebbi lelőhelyek felderítésével. Elgondolkozott azon, hogy vajon miért nem találkozott eddig sehol magyarországi dinoszauruszokkal egyetlen cikkben, vagy leírásban sem. Felkeresett néhány hazai szakembert is ezzel a problémával. Tőlük azt a szomorú információt kapta, hogy bár a magyar paleontológusok több mint 200 éve kutatják hazánk területét, a mai Magyarország területéről még soha nem kerültek elő dinoszauruszcsontok. Az egyetlen ismert lelőhely a Mecsekben van, ahol a jura időszaki kőszéntelepek meddőrétegeiben számos dinoszaurusz lábnyomot felfedeztek, de csontokat ott sem találtak.

Időközben elkezdte egyetemi tanulmányait az ELTE geológus szakán, ahol szisztematikusan gyűjtögette az információkat a potenciális lelőhelyekről. Másodéves korában kereste fel a Magyar Állami Földtani Intézet földtani térképezéssel foglalkozó munkatársait, hogy konzultáljanak azokról a képződményekről, amelyek potenciálisan szárazföldi csontmaradványokat tartalmazhatnak. A fő problémát az jelentette, hogy a dinoszauruszok korából (a mezozoikumból) főleg tengerben lerakódott kőzetek fordulnak elő Magyarországon (elsősorban a Dunántúli-középhegységben, valamint a Mecsekben és a Villányi-hegységben). A Bakony területén azonban nagyon ritkán előfordulnak kréta időszaki folyóvízi, szárazföldi rétegsorok is. Így merült fel Iharkút neve, ahol abban az időszakban egy hatalmas külszíni bauxit bánya működött, és 40-50 méter vastagságban hozzáférhetővé tette az egyébként felszín alatt húzódó, kréta időszaki Csehbányai Formációt.

Egy lelkes barátjával 2000 áprilisában kereste fel először az iharkúti bányát, ahol mindjárt az első alkalommal rá mosolygott a szerencse néhány csonttöredék formájában. Később többször is visszatértek a helyszínre, és egyre több ősmaradvánnyal gazdagodtak. A hőn áhított dinoszauruszcsontok mellett krokodil, teknős, repülőhüllő és moszaszaurusz csontok is előkerültek. Számos csoportnak a képviselőit nemcsak Magyarországról, de a Kárpát-medencéből sem ismerték korábban.

Az 1-2 napos alkalmi gyűjtések után 2001 nyarán (harmadéves egyetemistaként) szervezte meg az első komolyabb ásatást 10 fővel. Azóta minden évben legalább húszfős csapattal dolgoznak a lelőhelyen 2-3 hétig. Egy-egy ilyen expedíció során több száz lelet kerül elő, melyet aztán az egyetemi és múzeumi laboratóriumokban preparálnak ki. Az előkerülő leletek a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményét gyarapítják. Az eredeti csontmaradványok egy része, illetve az ezek alapján elkészült csontváz- és testrekonstrukciók 2011. novembere óta megtekinthetők a Természettudományi Múzeum kiállításán.

A dinoszauruszoknak és az egyéb őshüllőknek már a puszta megtalálása is szenzációszámba ment Magyarországon. A helyzet csak "tovább fokozódott" amikor Ősi Attila előbb szakdolgozata, majd doktori disszertációja keretében elkezdte a leletek tudományos feldolgozását. Kiderült, hogy számos itt feltárt faj még ismeretlen a tudomány számára, ezért a fiatal magyar paleontológusra és munkatársaira várt a feladat, hogy az új fajokat leírja és elnevezze. A hazai vonatkozások jól tükröződnek az Iharkútról leírt ősmaradványok neveiben is, melyek számos hazai terület és hazai szakember nevét örökítették meg. Ilyen például a Hungarosaurus tormai, az Iharkutosuchus makadii, a Bakonydraco galaczi, a Bauxitornis mindszentyae, a Pneumatoraptor fodori, vagy éppen a Nature hasábjain publikált Ajkaceratops kozmai.

Az évente előkerült ősmaradvány anyag mennyisége szükségessé tette, hogy a leletek feldolgozásába másokat is bekapcsolódjanak. Ennek egyik lehetősége a külföldi szakemberek bevonása volt. Ezt teljes sikerrel megvalósította, így a publikációiban olyan nemzetközi szaktekintélyeket tudhat a társszerzői között, mint az amerikai David Weishampel a francia Eric Buffetaut, vagy a lengyel származású Michal Kowalewski. Ezzel egyidejűleg azonban arra is törekedett, hogy az ásatásokban résztvevő fiatal kollégái is elmélyedjenek egy-egy csoport titkaiban és feldolgozásában. Ennek köszönhetően egyre népesebb magyar kutatócsoport alakult ki az iharkúti lelőhely anyaga körül. Ennek keretében hazai szakemberek dolgozzák fel például a teknős és a krokodil maradványokat, a repülő őshüllőket, a növénymaradványokat, és a közelmúltban előkerült borostyánkő maradványokat.

A kutatócsoport kialakításának és az eddigi nemzetközileg is elismert jelentős eredményeknek köszönhető, hogy a hazai tudományos kutatást is súlyosan érintő gazdasági helyzetben sikerült egyre több magyarországi forrást bevonni az iharkúti kutatásokba. 2002-től folyamatosan az Országos Tudományos Kutatási Alap nagy összegű projekt támogatása tette lehetővé, hogy az iharkúti ásatásokat és feldolgozásokat a következő években is folytatni tudják. A tavalyi évben pedig Ősi Attila is azon kevesek közé került, akik a Magyar Tudományos Akadémia Lendület Programjának egyik nyerteseként egy új kutatócsoportot alakíthatott a következő öt évre. Erre szükség is van, hiszen a becslések szerint több ezer négyzetméteres lehet az iharkúti csonttartalmú réteg, melyből évente 60-80 négyzetmétert tudnak feltárni. Ráadásul az eddig megjelent publikációk hatására a kutatócsoport mára már jelentős nemzetközi elismerésnek örvend, aminek következtében egyre gyakrabban vonják be őket külföldi lelőhelyek anyagának a feldolgozásába is.

A könyv megrendelhető a Geolitera Kiadó honlapján, továbbá a megvásárolható a honlapon feltüntetett boltokban és a Magyar Természettudományi Múzeum boltjában is.