Óriásbolhák kínozták a dinoszauruszokat

2012.03.01. 11:37

Az eddig ismert legkorábbi bolhafosszíliák kerültek elő kínai kőzetekből. Az ősi bolhák a maiakhoz képest hatalmasra nőttek, viszont még nem tudtak ugrani. Valószínűleg tollas dinoszauruszokon éltek, és csak később pártoltak át az emlősökhöz.

A bolhák az ektoparaziták (a gazdaszervezet testének felszínén élő paraziták) egyik legfontosabb csoportját alkotják. Mai fajaik erősen specializálódtak, és madarak vagy emlősök vérével táplálkoznak. Az ősmaradványok között azonban nagyon ritkán fordulnak elő. Az eddig ismert fosszíliáik többnyire a fiatal, kréta időszak utáni képződményekből kerültek elő, és már a modern családok képviselői fordulnak elő közöttük. Eddig hiányzott a meggyőző fosszilis bizonyíték a bolhák eredetéről és kialakulásáról, mindössze néhány szórványlelet állt a rendelkezésre, amelyek nagyon sok vitát váltottak ki a paleontológusok között.

A Nature legújabb számában egy kínai-amerikai kutatócsoport kilenc jó megtartású bolhafosszíliáról számolt be, amelyek a csoport eddig ismert legkorábbi képviselői. A Belső-Mongóliából előkerült középső-jura (165 millió éves) maradványok két különböző fajt képviselnek. A Liaoning tartományban található Yixian Formációból pedig egy kora-kréta (125 millió éves) nemzetség került elő. A bolhák egykori "gyakoriságát" jól mutatja, hogy a kilenc példányt a Kínai Tudományos Akadémia Nankingi Geológiai és Paleontológiai Intézetének körülbelül 100.000 rovar fosszíliát tartalmazó gyűjteményében sikerült összevadászni.

A példányok a mai bolhák számos meghatározó tulajdonságával rendelkeztek, de megtartottak néhány primitív bélyeget is, így például a hátsó lábaik még nem voltak ugrólábak. Az erősen lapított testű állatok határozottan nagyobbak voltak a ma élő leszármazottaiknál. A nőstények hossza 14,0 és 20,6 mm között változott, míg a vizsgált hímek mérete 8,0 és 14,7 mm közé esett. A potroh nagy és széles volt, míg a fej és a tor viszonylag kicsi. Szárnyaik nem voltak, viszont hosszú lábakkal és rövid csápokkal rendelkeztek. A legjellemzőbb bélyegük a hosszú és fogazott szúró-szívó szájszerv, ami hosszabb volt a nőstényeknél, mint a hímeknél. Bár ezek a fosszíliáknál hosszabbak, mint a ma élő fajoknál, a testmérethez viszonyított arányuk körülbelül azonos. A kínai példányok általános testfelépítése nagyon hasonlít az ausztráliai felső-krétából ismert Tarwiniahoz, valamint a transzbajkáli területről előkerült kora-kréta Saurophthirushoz.

Forrás: D. Huang et al, Nature
Középső-jurából származó nőstény (balra) és hím (jobbra) bolha fosszíliája

A paleontológusok szerint a bolhák valószínűleg a nektárral táplálkozó csőrösrovarokból (Mecoptera) alakultak ki, miközben egy speciális táplálkozásmódhoz, a vérszíváshoz alkalmazkodtak. Molekuláris vizsgálatok szerint a bolhák és a legyek közeli rokonságban vannak egymással, a kétszárnyúak (Diptera) és a bolhák (Siphonaptera) a perm időszakban különülhettek el egymástól. A kétszárnyúak már a triász időszakban elterjedtek, míg a nektárszívó mecopterák és a vérszívó bolhák a jura időszaktól ismertek a fosszilis anyagban. Ennek a késleltetett megjelenésnek az lehetett a hátterében, hogy a bolháknak szőrös vagy tollas gazdaállatra volt szükségük, amelyek csak a késő-triászban jelentek meg. A modern bolhák legkorábban megjelenő családja főleg lajhárokon és tatukon élősködik, míg más korai családok a metatheriákat (erszényesek és kihalt rokonaik) és a rágcsálókat támadták meg. Ez alátámasztja azt az elképzelést, hogy a bolhák változatossá válása időben egybeesett az elevenszülő emlősök (Theria) evolúciós robbanásával.

Így elvileg lehetséges, hogy a most tanulmányozott kínai bolhák a korai theriákon vagy más korai emlősökön éltek, melyek szintén akkoriban váltak változatosakká, és ugyanarról vagy közeli lelőhelyekről ismertek, mint a bolhák. A kutatócsoport szerint ugyanakkor a korai emlősök még szinte kivétel nélkül kisméretűek voltak, ami nem igazán van összhangban a bolhák, illetve a szívó szájszervük hatalmas méretével. Ezért inkább azt a lehetőséget támogatják, hogy az óriásbolhák a tollas dinoszauruszokon élősködtek, amelyek szintén jól ismertek ugyanazokból a kőzetekből. Az is elképzelhető, hogy a mai rokonaiktól eltérően, a jura időszaki felnőtt bolhák nem éltek kizárólagosan egy adott gazdaszervezeten. Ez megmagyarázhatja azt is, hogyan kerültek át a hüllőkről az elevenszülő emlősökre, és hogyan specializálódtak tovább a kréta végén és a paleogén elején, az emlősök robbanásszerű evolúciójával párhuzamosan.

KAPCSOLÓDÓ CIKK