Gilisztákhoz hasonló lények voltak legkorábbi őseink

A legújabb vizsgálatok megerősítették, hogy a legprimitívebb ismert gerinchúros állat, az összes későbbi gerinces, köztük az ember őse a kambriumi Burgess-palában felfedezett Pikaia.

Pikaia fosszíliája

A Cambridge Egyetem, a Toronto Egyetem és a Royal Ontario Múzeum paleontológusaiból álló nemzetközi kutatócsoport legújabb vizsgálatai megerősítették, hogy az 505 millió éves ősmaradványok, amelyeket eddig csak a kanadai Burgess-pala rétegeiben találtak meg, a gerincesek legprimitívebb távoli őseit képviselik. A kutatások bebizonyították, hogy a kihalt Pikaia gracilens a gerinchúrosok (Chordata) törzsének legkorábbi tagja. A gerinchúrosokhoz, ezen belül a gerincesekhez tartoznak a halak, a kétéltűek, a hüllők, a madarak és az emlősök.

A Biological Reviews folyóirat hasábjain publikált kutatás során 114 példányt vizsgáltak meg különböző képalkotó módszerekkel, például letapogató elektronmikroszkóppal. A Pikaia átlagosan 5 centiméter hosszú, oldalirányban lapított, angolnaszerű állat volt. A lapított test egy sor szelvényezett izomkötegre volt felosztva a gerinchúr két oldalán, amely majdnem a test teljes hosszán keresztülfutott. Az állat valószínűleg a tenger aljzata felett úszott a test oldalirányú hullámmozgásával.

A Pikaia első leírását az amerikai paleontológus, Charles Doolittle Walcott adta 1911-ben. A néhány rendelkezésre álló példány alapján lehetséges gyűrűsféregként írta le, vagyis a piócák és a földigiliszták közeli rokonaként. Azonban nem sokkal később a kutatók felvetették annak a lehetőségét, hogy a Pikaia a Chordatákhoz tartozott, mivel felismerték, hogy nagyon primitív gerinchúrral rendelkezett. A gerinchúr egy hajlékony pálcaszerű képződmény, amely még ma is megfigyelhető valamennyi gerinces állat embrióinál.

Az izomszelvények (myomerek) felfedezése volt a most folyó kutatás legfontosabb eredménye, mivel jelenlétük kulcsfontosságú a Pikaia-maradványok pontos azonosításában, és nyomaikat már régóta próbálták megtalálni. Ezek az izomszövet csomagok ugyanis csak a gerinchúrosokra jellemzőek.

Pikaia rekonstrukció

A jelenlegi ismeretek szerint ezek a kis állatok számos olyan bélyeggel rendelkeztek (izomszelvények, ideghúr, gerinchúr és véredényrendszer), amelyek alapján egyértelműen megállapították, hogy a Pikaia a legprimitívebb ismert gerinchúros. Bármennyire meglepő, az olyan fejlett és változatos gerincesek, mint például a hattyúk, a kígyók, a medvék és végül maga az ember is nagyon szoros rokonságban áll ezzel a pici, hüvelykujjnyi hosszúságú élőlénnyel. "Ha legközelebb egy családi képet teszünk a kandallópárkányra, akkor a háttérben ott lesz a Pikaia is" - mondta Simon Conway Morris, a Cambridge Egyetem Földtudományi Tanszékének professzora.

A primitív gerinchúrosok nagyon ritkák az ősmaradványok között. Mivel még nincs gerincoszlopuk vagy egyéb ásványokkal átitatott szilárd részeik, normális körülmények között nincs esélyük a fosszilizációra. A megőrződésükhöz olyan kivételes körülmények szükségesek, mint amilyenek a Burgess-pala lerakódásakor fennálltak. A kutatók bíznak benne, hogy további gyűjtések során fognak még olyan fajokat találni, amelyek segítenek pontosabban megérteni az emberi faj távoli homályba vesző, korai evolúciós történetét.

A Burgess-pala híres a furcsa és egyben csodálatos tengeri ősmaradványairól. A lelőhely alapvető információkat szolgáltat az úgynevezett kambriumi evolúciós robbanás során élt élővilágról. A mintegy 500 millió évvel ezelőtti időszakban viszonylag rövid idő alatt nagyon változatos állatvilág alakult ki a tengerekben. A Pikaiaval kapcsolatos legújabb eredmények mellett a közelmúltban írtak le egy bizarr, tulipán-szerű élőlényt (Siphusauctum), tavaly novemberben pedig egy hatalmas ragadozó (Tegopelte) fosszilizálódott nyomait. A paleontológusok biztosak lehetnek benne, hogy a Burgess-pala még sokáig ellátja őket izgalmas és rejtélyes ősmaradványokkal.