A madarak és a halak rámozdultak a barokk muzsikára

A zoomuzikológia nevű fiatal tudományág azzal foglalkozik, mit hallanak az állatok a zenéből. A barokk muzsikára rápörgött néhány faj, Mozartot már rágcsálóváltozatban is feldolgozták.

Fekete Sándor György

Sokan hallották már, hogy zene hatására a tehenek több tejet adnak. Tudományos módszerekkel azonban csak nemrég kezdték vizsgálni az emberi muzsika hatását a különféle állatokra.

Jobb, ha az asszony feji

Számos történet kering arról, hogy az emberi zene jó hatással van az állatok viselkedésére. Ezer éve az arabok különböző zenékre masíroztatták a tevéiket. Fekete István Kele című regényében a tehén több tejet ad, ha az asszony feji, mint ha a férje, mert a nő énekel közben. Ez utóbbiról már tudjuk, hogy csak félig igaz. A tej mennyisége nem növekszik, de az ének vagy zene hatására nő az oxitocin hormon szintje a szarvasmarhákban, s ez megkönnyíti a tejleadást. Nemrég az [origo] is beszámolt a táncoló kakaduról, amely ha mást nem is, a zene ritmusát biztosan érzékelte.

Tudományos alapokon először az 1950-es években merült fel, hogy hasznosítani lehetne a zenét ahhoz, hogy jobban érezzék magukat a laboratóriumi állatok. A zene vagy általában a kellemes zajingerek csökkentik a ketrecbe zárt állatokban a stresszt, elfedtetik a kellemetlen háttérzajokat, és általában jobb közérzetet biztosítanak számukra.

Nem mindegy azonban, hogy milyen hangokat használunk, az állatok hallástartománya ugyanis eltér egymástól is, és az emberétől is. Az ember (kerekítve) a 20 és 20 000 hertz (20 Hz - 20 kHz) közötti frekvenciájú hangokat érzékeli. Az emlősök hallásküszöbe általában magasabban, nagyjából 1 kilohertznél (kHz) kezdődik, és a kutyánál például 30 kilohertzig, a denevérnél 120, a patkányoknál 100 kilohertzig tart. Érdemes megemlíteni, hogy az emberi beszéd 87 és 1175 hertz közé esik, tehát házi kedvenceink például a hangtartományunknak csak egy kis részét hallják. A normál zenei A hang frekvenciája 440 hertz.

Zenének érzékelik-e a zenét az állatok?

Az emberi zene állatokra gyakorolt hatásával egy fiatal tudományág, a zoomuzikológia foglalkozik. A kutatókat nagyon megosztja az a kérdés, hogy zeneként érzékelik-e az állatok például Mozart muzsikáját, vagy csak zajként. Egyes szélsőséges nézeteket képviselő kutatók (például Oliver Sachs) szerint a majmok sem képesek értékelni az emberi zenét, mások megengedőbbek. Ez utóbbiak közé tartozik Fekete Sándor György, a Szent István Egyetem Állatorvostudományi Karának professzora, a hazai zoomuzikológiai kutatások úttörője.

Fekete professzor hangsúlyozza, óriásiak lehetnek a fajok közötti különbségek, de meggyőződése, hogy több faj is létezik, amelynek tagjai - legalább bizonyos mértékig - képesek érzékelni a zenét. Több korábbi kutatást is megemlít, amelyek erre utalnak.

Két japán kutató, Sigeru Vatanabe és Maszajaszu Nemoto például jávaverebeket vizsgált. A madarak nagy röpdéjének egyik sarkában barokk, a másikban modern zenét (Schönberget) játszottak hangszóróból. A madarak határozottan jobban kedvelték a barokk zenét, és a röpde azon részén csoportosultak, ahol az szólt.

2001-ben Awa Chase (Harvard) ugyanezt tapasztalta pontyoknál: a halak szintén a barokk zenét kedvelték a modern zenével (John Lee Hooker) szemben. Papoutsoglou és munkatársai Mozart Egy kis éji zenéjét játszották le pontyoknak 15 héten át mindennap. Ennek hatására a halak nagyobbra nőttek, és agyuk neurotranszmitter-összetétele is megváltozott.

Az egereket nem érdekli

Fekete professzor és a Szegedi Tudományegyetemen dolgozó munkatársa, Vezér Tünde kutatóorvos először patkányokon végzett memóriavizsgálatokat. A kísérletekhez a gyógyszerek idegrendszeri hatásához is használt, úgynevezett nyolckarú labirintust vették igénybe. A tízhetes vizsgálat folyamán a patkányoknak minden reggel lejátszották Mozart K.448-as kétzongorás D-dúr szonátájának 8,5 perces első tételét. A kísérlet végére a patkányok teljesítménye a vizsgált öt paramétert illetően háromnál javult, egynél nem változott, egynél romlott.

Ezután úgynevezett porondteszteket (más néven open field test, ahol az állatokat egy nyitott tetejű dobozba helyezve vizsgálják) végeztek az állatokkal, ahol nem tapasztaltak viselkedésbeli változást.

Ekkor jött az ötlet, mi lenne, ha a zenét "rágcsálósítanák", azaz magasabb, az állatok által jobban hallott frekvencián játszanák le. Először patkányoknak játszották le az emberi fül részére már igen magas zenét (a munkával Korsós Gabriella állatorvostan-hallgató TDK-díjat nyert), és azok egyértelmű viselkedésváltozást mutattak. Majd a kutatók a bécsi Állatorvos-tudományi Egyetemmel közösen egereken is elvégezték a porondteszteket, és közben 10-szeres gyorsításban (azaz 10-szer magasabb frekvencián) is lejátszották nekik a korábbi kísérletekben használt Mozart-szonátát, illetve Bach Goldberg-variációk című művéből (amelyet a szerző eredetileg az álmatlanságban szenvedő Keyserlingk bárónak írt "nyugtató" gyanánt) egy részletet.

Hallgassa meg Mozart művének "rágcsálósított" változatát!

Ilyen az udvarló hím egér "éneke" (az ultrahangot lassítással tették az emberi fül számára hallhatóvá)

A doboz alján kamera figyelte az állatok mozgását, és az adatokból egy számítógépes program számolta ki a viselkedési statisztikát. Az adatok első elemzése azt mutatta, hogy az egerek élénkebben viselkedtek Mozart zenéjét hallgatva, mint amikor az "altató" Bachot játszották nekik. A kutatók gondoltak arra is, hogy mi van, ha csak azért viselkednek nyugodtabban, mert megszokták a környezetüket. A megismételt kísérlet (amikor felcserélték a zenéket) ezt a második hipotézist igazolta. Úgy tűnik tehát, hogy az egerek nem érzékelik zeneként az emberi muzsikát, sőt talán - ha már nem ismeretlen - mint zajforrás is érdektelen számukra.

Porondteszt (illusztráció)

Új kísérlet patkányokkal

Fekete professzor azonban nem nyugodott bele a látszólagos kudarcba, és elhatározta, hogy Budapesten patkányokkal megismétli a kísérleteket. A feltételezések szerint zeneileg fogékonyabb patkányoknak a Mozart-szonátát és a Goldberg-variációk részletét, továbbá Takehisa Kosugi "zajzenéjét" (noise music) fogják lejátszani normál tempóban és háromszoros sebességgel.

Az áprilisban kezdődő kísérletek körülbelül két hónapig tartanak, és feltehetőleg végleges választ adnak arra a kérdésre, hogy az állatok - de legalábbis a rágcsálók - immunisak-e az emberi zenére (illetve annak "rágcsálósított" változatára), vagy mégis kimutatható valamilyen összefüggés.