A nőstények miatt gyilkolnak a csimpánzok

Noha a csimpánzok általában békés állatok, néha megölik fajtársaikat. A szakemberek régóta próbálják megfejteni e különös jelenség okát. Számos elképzelés látott már napvilágot, de egy amerikai kutatók által most közzétett tanulmány új fényt vet legközelebbi rokonaink viselkedésének sötét oldalára.

Bár sokan próbáltak már magyarázatot találni arra, miért válnak időnként fajtársaik gyilkosává az amúgy rendszerint békés csimpánzok, eddig nem sikerült megfejteni az időnként halálos agressziókitörések okát. Egyik elképzelés szerint a gyilkosság a versenytársak számának csökkentésére irányuló evolúciós stratégia, egy másik szerint az állatok környezetének emberi zavarása - köztük a vadászat és az erdőirtás - váltja ki a viselkedést. Úgy tűnik, hogy egy - több gyilkos csimpánzközösségben végzett - nagy tanulmány most végre magyarázatot ad a jelenségre.

Michael Wilson, a Minnesotai Egyetem kutatója munkatársaival Közép- és Kelet-Afrikában élő csimpánzokról gyűjtött adatokat, tíz helyen. 17 olyan csimpánzközösséget elemeztek, amelyeket már hosszú idő óta figyeltek a kutatók. A kutatócsoport adatokat szerzett a csoportok szaporodásáról, populációméretéről, a rangsort kialakító viselkedésről és így tovább.

A csoport a bonobók (törpecsimpánzok) négy közösségéről is gyűjtött adatokat, hogy megállapíthassák, ezek a majmok valóban kevésbé agresszívek-e, mint a csimpánzok. Az eredményekről egy tudományos konferencián számolt be Wilson április közepén.

Arra a 86 esetre koncentrálva, ahol a kutatók gyilkosságot figyeltek meg, illetve közvetett bizonyítékokat találtak erre, Wilson és munkatársai azt tapasztalták, hogy gyilkosságok a legtöbb csimpánzközösségben előfordultak, és az áldozatok általában a gyilkos csoporton kívüli kölykök és felnőtt hímek voltak. A gyilkosságok zömét hímek csoportjai követték el.

Az okokat vizsgálva - érdekes módon - úgy tűnik, hogy az emberi zavarás nem befolyásolja a gyilkosságok elkövetését. Sőt a legtöbb gyilkosságot elkövető csoportot - Ngogo, az ugandai Kibale Nemzeti Parkban - érte a legkevesebb emberi háborgatás. A gyilkosságoknál nem számított a csoport hím/nőstény aránya sem. Ami viszont jelentős tényezőnek tűnt, az a hímek csoporton belüli száma. Minél több hím élt a csoportban, annál több gyilkosság fordult elő. A legtöbb gyilkosságot elkövető Ngogo közösségben élt a legtöbb felnőtt hím.

"A hímek száma azért fontos, mert minél több hím van, annál nagyobb a nőstényekért való versengés a közösségben" - magyarázza Wilson. A hímek száma ezenkívül meghatározza a közösség harci erejét a territórium és az élelemforrások megvédésére. A több hímmel rendelkező közösségekben élő hímek megengedhetik maguknak, hogy agresszívabbak legyenek, mivel van mögöttük erősítés.

"Ez az emberi evolúcióról is elmond számunkra valamit" - fűzi hozzá Wilson. Noha a kutatók nem tudják, vajon az ember és a csimpánz közös őstől örökölte-e a képességét a halálos agresszióra, vagy konvergens (összetartó) evolúció folyamán alakult ki mindkét fajnál külön-külön, "a halálos agresszió az erőviszonyok aszimmetriájával függ össze, ahol az egyik csoport tagjai alacsony költséggel meg tudnak ölni másokat".

A bonobók esetében Wilsonék tanulmánya is megerősítette: kevésbé agresszívak, mint a csimpánzok. Egyetlen bonobóközösségben sem fordult elő nyilvánvaló gyilkosság.