Nemi erőszakhoz alakult egy poloska csápja

2012.05.04. 14:29

A hím molnárpoloskák a lehető legtöbb nősténnyel szeretnének párzani, a nőstényeknek viszont a többszöri párzás energiapazarlás. A minél nagyobb szaporodási siker eléréséhez a hímek csápja a nőstény lefogásához alakult az evolúció folyamán.

Sok faj hímje pompás tollazattal, remek aganccsal, utódnevelésre alkalmas hely építésével próbálja rávenni a nőstényt a párzásra. A molnárpoloskák közé tartozó Rheumatobates rileyi azonban nem bajlódik bonyolult udvarlási szertartásokkal. Ezeknél a kis tavak és pocsolyák felszínén élő rovaroknál a párzás inkább birkózóbajnoksághoz hasonlít. A hím megragadja a nőstény fejét és leszorítja, miközben az utóbbi próbál kiszabadulni a hím öleléséből.

Science/AAAS
Molnárpoloska (Rheumatobates rileyi - kis képen) hímjének (balra) és nőstényének (jobbra) feji része. Jól látható a hím fogáshoz alkalmas, horgas csápja

Azok az állatok, amelyek együtt gondoskodnak az utódaikról, olyan párt igyekeznek választani, amely a legjobb védelmet nyújtja vagy a legjobb fészeképítő. "Egyes fajoknál azonban érdekellentét van a hímek és a nőstények között" - magyarázza Locke Rowe, a Torontói Egyetem evolúcióbiológusa a Science folyóiratban megjelent cikkében. "A molnárpoloskáknál például egyik faj sem gondozza az utódokat. A nőstény egyetlen feladata a petetermelés, a hímek pedig pusztán spermadonorok."

Miután a nőstény párzott egy hímmel, a további párzások fölöslegesek, sőt egyenesen energiapazarlásnak számítanak. A párzáskor ugyanis a hím hátulról megragadja a nőstényt, ezután mindketten hanyatt fordulnak, miközben a hím az összes lábával igyekszik mozdulatlanná tenni párját. A párzás több percig tart, ez alatt a nőstény nem tud élelmet szerezni, és jobban ki van szolgáltatva a ragadozóknak. Így tehát azok a nőstények, amelyek petéit megtermékenyítette már egy hím, hevesen próbálják visszautasítani a további udvarlókat.

 

A nemek csatája folyamán néhány molnárpoloska hímjének csápján kampók és horgok alakultak ki, amelyek kiválóan alkalmasak a nőstény fejének megragadására. Ily módon elég ideig tudják tartani a nőstényeket, hogy párosodjanak velük. Rowe és munkatársai új tanulmányukban az ezért felelős gén felfedezéséről számoltak be.