Gyűjtsön szabadon ősmaradványokat!

Szép ősmaradványokat bárki találhat, ha tudja, hol kell őket keresni. Ebben segít ötrészes sorozatunk, amelyben először Észak-Magyarország legizgalmasabb őslénylelőhelyeit mutatjuk be. Ősrákok, levéllenyomatok és cápafogak a kínálatban.

A Természettudományi Múzeumok legnépszerűbb eseményei közé tartoznak az ősmaradványokat és a kihalt állatokat bemutató kiállítások. A szép megtartású és a földtörténeti múlt titkait eláruló múzeumi darabokat csodálva a legtöbb látogatónak eszébe sem jut, hogy ősmaradványokat nemcsak szakemberek találhatnak, hanem bárki, aki nyitott szemmel jár a természetben. Magyarországon is számos lelőhely van, elsősorban a középhegységi területeken. Az alföldeket ugyanis nagyon fiatal szárazföldi üledékek borítják, amelyek többnyire kevés ősmaradványt tartalmaznak. Itt valóban csak a nyersanyagkutató cégek által mélyített fúrásokban lehet ősmaradványokat tartalmazó kőzetekkel találkozni.

Néhány jó tanács és gyűjtési szabály

Vannak azonban olyan szabályok, amelyeket mindenkinek szem előtt kell tartania. A lelőhelyek egy része védett területen van, vagy maga a lelőhely védett. Itt természetesen nem szabad gyűjteni, még akkor sem, ha adott esetben nincs jelen az őr. A nem védett területeken is engedélyt kell kérni a terület tulajdonosától. Ezeken a helyeken sem szabad kereskedelmi mennyiségben gyűjteni. Elsősorban a természetes erózió által a kőzetből kiszabadított darabokat célszerű keresni, vagy legfeljebb kézi eszközöket (kalapács, véső) szabad használni a példányok kiszabadítására. Mindenki örül, ha egy-egy szép darabot hazavihet, de ne akarjunk mindent mi birtokolni. Gondoljunk azokra is, akik utánunk érkeznek, nekik se kelljen üres kézzel távozni!

Észak-magyarországi lelőhelyek

Az Aggteleki-karszt és a Bükk hegység jelentős része triász időszaki mészkövekből épül fel, amelyek mindkét területen számtalan barlangot és egyéb karsztos üreget rejtenek magukban. A barlangok azonban kivétel nélkül védettség alatt állnak, azokból gyűjteni sehol nem szabad. Emellett arról se feledkezzünk meg, hogy a barlangok jó része erősen balesetveszélyes! Ha a barlangkitöltésből kimosódott csontot találunk, azt juttassuk el a Nemzeti Parkok vagy a helyi múzeumok szakembereinek.

Nagyvisnyó (vasúti bevágások és Mihalovits-kőfejtő); karbon és perm ősmaradványok

A földtörténeti ókorban (paleozoikum) lerakódott kőzetek ritkák Magyarországon, és így kevés ősmaradvány-lelőhely áll a gyűjtők rendelkezésére. A legfontosabb fosszília-előfordulások a Bükk északi előterében, Nagyvisnyó közelében ismertek. A feltárások nagy része az Eger és Putnok között húzódó vasútvonalnak köszönhetően jött létre. A II. számú vasúti bevágásban a karbon időszaki tengerben lerakódott agyagos palák bukkannak elő. A leggyakoribb kövületek a pörgekarúak (Brachiopoda), de előfordulnak csigák, kagylók, korallok és tengeri liliomok is. A brachiopodák között a közelmúltban 36 fajt különítettek el (például Linoproductus, Dielasma, Chonetes). A később lerakódott perm időszaki rétegek az V. számú vasúti bevágásban bukkannak elő. A leggyakoribbak itt is a brachiopodák, mint például a Leptodus. Magyarország területéről csak innen ismertek a paleozoikum emblematikus maradványai, a háromkaréjos ősrákok vagy más néven trilobiták (Pseudophillipsia). Látványos feltárásban bukkan a felszínre a perm időszaki fekete mészkő Nagyvisnyó község belterületén (Mihalovits-kőfejtő). Itt azonban nehezebben lehet ősmaradványokat gyűjteni, mivel többnyire csak metszetben láthatók a kemény mészkő felszínén. A perm időszaki rétegekből került elő egy korai cápafaj (Acrodus) foga is.

Paleozóos ősmaradványok a Bükk hegységből: 1. Acrodus gaillardoti (őscápa foga), 2. Stachella sp. (csiga, Nagyvisnyó, V. számú vasúti bevágás), 3. Phricodothyris asiatica (pörgekarú, Mályinka), 4. Pseudophillipsia hungarica (trilobita, Nagyvisnyó, V. számú vasúti bevágás), 5-7. Knightites sp. (csiga, Nagyvisnyó, II. számú vasúti bevágás), 8. Pseudophillipsia ogivalis (trilobita, Nagyvisnyó, II. számú vasúti bevágás), 9. Nautiloidea metszete (fejlábú, Nagyvisnyó, Mihalovits-kőfejtő), 10-11. Bellerophon sp. (csiga, Dédestapolcsány), 12. Productus sp., Spirifer sp. (pörgekarúak, Nagyvisnyó, Nagyberenás-lápa)

Eger (Noszvaj felé vezető út bevágása); oligocén halak és levéllenyomatok

Az oligocén korai szakaszában a mai Magyarország területét borító egykori Paratethys-tenger elzáródott a világóceánoktól, és a különböző sótartalmú vizek rétegzettsége miatt oxigénhiányos (anoxikus) környezet alakult ki az aljzaton. Emiatt a tengerfenéken élő szervezetek, amelyek általában összekeverik az üledékeket, nem tudtak megélni a tenger aljzatán. Ennek következtében nagyon vékonyan rétegzett (laminált) kőzet rakódott le (Tardi agyag), amit "halaspalaként" is szoktak emlegetni a viszonylag gyakori csontoshal-maradványok miatt. A felső, oxigénben dús vízrétegekben élő halak elpusztulásuk után az aljzatra süllyedtek, ahol a dögevő és ragadozó aljzatlakó élőlények hiányában sokszor teljes épségben megőrződött a csontvázuk.

Felső oligocén korú halmaradvány (Scomber voitestii) Eger mellől

Az Egerből Noszvaj felé vezető és a Kis-Eged oldalában meredeken emelkedő út mentén kibukkanó feltárásokban a rétegfelszínek mentén úgy lehet lapozni a kőzetet, mint egy könyvnek a lapjait. Aki kitartóan és szerencsés kézzel gyűjt az útszéli feltárásban, előbb-utóbb levéllenyomatokat és halmaradványokat találhat a réteglapokon. Az igazán szerencsések akár teljesen ép és teljes halakat is találhatnak. Wilhelm Weiler munkája nyomán tudjuk, hogy heringfélék, fűrészesfogú sügérek, makrahal-félék és homoki angolnák fiatal példányai gyakoriak ezen a lelőhelyen. Helyenként növénymaradványok is előkerülhetnek, amelyek között elsősorban levéllenyomatok felbukkanására számíthatunk. Néha azonban négyágú szárnyas terméseket is találhatunk a rétegfelszíneken. A növényi fosszíliák örökzöld és lombhullató fákat egyaránt jeleznek az egykori kora oligocén erdőkben. Az út melletti gyűjtés a nagy forgalom miatt balesetveszélyes lehet!

Alsó oligocén ősnövény-maradványok az Eger melletti Kis-Eged oldalában kibukkanó Tardi agyagból: 1. Eotrigonobalanus furcinervis (bükkfaféle),  2. Platanus neptuni (kihalt platán), 3. Callicoma egedensis (levéllenyomat), 4. Sassafras tenuilobatum (babérféle), 5. Ceratopetalum articulatum (levéllenyomat)

Eger (Wind-féle téglagyár); oligocén puhatestűek és egyéb tengeri ősmaradványok

A város délkeleti peremén álló egykori Wind-téglagyár agyagbányája még ma is működik, ezért csak engedély birtokában szabad gyűjteni, amikor a munkavégzés szünetel. A bányában a Kiscelli agyag felett az úgynevezett Egri Formáció vastag rétegsora figyelhető meg. Ez a lelőhely szolgált a Középső-Paratethys területén használt egri emelet bevezetésének alapjául is. A változatos rétegsor kezdetben mélyebb, majd egyre sekélyedő tengerben, és végül egy lagúnában rakódott le. Ennek megfelelően a benne található ősmaradványok is nagyon változatosak. A leggyakoribbak a puhatestűekhez tartozó különböző csiga- és kagylóvázak, amelyek gyakran viselik valamilyen ragadozó szervezetnek a fúrásnyomait is. A csigák között gyakoriak a Turritella, Pirenella, Turris, Ficus, Athleta és Turricula fajok. A kagylókat a díszítetlen Pitar vagy a bordázott felületű Laevicardium képviseli. Helyenként előfordulnak az agyagban kisméretű magános korallok is (Ceratotrochus, Odontocyathus, Caryophyllia). A gerinceseket a kisméretű otolithok, vagyis a halaknak a hallókövei képviselik. Ezeket szabad szemmel ugyan nehéz észrevenni az agyagban, de ha finom lyukméretű szitán (vagy akár egy tésztaszűrőn) óvatosan átmossuk az agyagot, akkor az így visszamaradó ún. iszapolási maradékban egy mikroszkóp alatt az otolithok mellett számos egyéb apró ősmaradványt is találhatunk (csigák, kagylók, mohaállatok, egysejtű foraminiferák stb.).

Felső oligocén (egri) puhatestű maradványok, nagyrészt az egri Wind-téglagyárból, valamint a hasonló korú Úny lelőhelyről:1. Tympanotonos margaritaceus (csiga, Úny), 2-3. Athleta rarispina (csiga, Eger), 4. Melanopsis impressa (csiga, Úny), 5. Turritella venus (csiga, Eger), 6. Ficus condita (csiga, Eger), 7. Nerita plutonis (csiga, Úny), 8. Turricula regularis (csiga, Eger), 9. Typhis pungens (csiga, Eger), 10. Ostrea cyathula (kagyló, Úny), 11. Lutraria oblonga (kagyló, Eger), 12. Pitar polytropa (kagyló, Eger), 13. Polymesoda convexa (kagyló, Úny), 14. Arctica islandica rotundata (kagyló, Eger), 15. Glycymeris latiradiata (kagyló, Törökbálint), 16-17. Laevicardium tenuisulcatum (kagyló, Eger)

Dulai Alfréd, Főzy István, Szente István

 

Könyvajánló 

Aki többet akar tudni a magyarországi ősmaradványokról és a legfontosabb lelőhelyekről, valamint meg akar ismerkedni a hazai paleontológusok sokszor kalandos életével, nagyon sok információt találhat a most megjelent "Ősmaradványok. A Kárpát-Pannon térség kövületei" című könyvben. A könyv megrendelhető a Geolitera Kiadó honlapján.