A megtervezett szupersportolóké lehet a jövő

Rosszmájú szurkolók szerint Lionel Messi is genetikai módosítás "eredménye". Mit tud ma megcsinálni a tudomány a sportolókkal, és hogyan lehet ezt észrevenni? Mennyire jogtalan a teljesítményt javító génterápia alkalmazása, ha vannak olyan sportolók, akik születetetten jobb génekkel rendelkeznek?

Az olimpikonok gyorsabban futnak, magasabbra ugranak, nehezebb súlyokat emelnek fel, mint az átlagos emberek. A sportolók zöme természetesen nagyon sok munkával és minden tiltott segédlet bevetése nélkül éri el ezt a rendkívüli teljesítményt. Akadnak azonban olyanok, akik születésüktől fogva előnyt élveznek a többiekkel szemben: jó géneket örököltek.

Örökletes előnyök

Egyre több bizonyíték szól amellett, hogy a világklasszis atlétákban megtalálhatók bizonyos teljesítménynövelő gének. Például minden eddig megvizsgált olimpiai sprinterben megtalálható volt egy olyan génváltozat (az ACTN3 gén 577R allélje), amely nagyobb erőkifejtést tesz lehetővé a hordozóik számára.

A DNS-vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy egyes olimpiai atléták jól körülírható örökletes előnyöket élveznek, írja a Nature múlt heti számában Steve Gullans, az egészségügyi beruházásokkal foglalkozó bostoni Excel Venture Management igazgatója. A hétszeres finn olimpiai bajnok sífutó, Eero Mäntyranta például mutációt hordozott az úgynevezett EPOR génjén, és ennek köszönhetően mintegy 25 százalékkal több vörösvérsejtet termelt, mint az átlag. Ez a mutáció jelentős előnyt nyújtott Mäntyranta számára, mivel vére sokkal több oxigént szállított, mint a mutáció nélküli embereké.

Ez felveti a kérdést, mennyire jogos a teljesítményt javító géndopping vagy génterápia tiltása. "Ha valaki hordozza az EPOR receptort, ami nekem nincs, miért ne lehetne lehetőségem beadatni magamnak, hogy egyenlő pályán játszhassunk?" - teszi fel a kérdést Gullans. A szakemberek azonban jelenleg szinte egyöntetűen a géndopping tiltása mellett foglalnak állást.

Mi a géndopping?

A géndopping tulajdonképpen a génterápia egyik formája. Amíg azonban a génterápia célja bizonyos genetikai hibák, illetve az általuk okozott betegségek kiküszöbölése, addig a géndopping az egészséges sportolók teljesítményének fokozására szolgál.

A betegséget kijavító vagy a teljesítményt fokozó gént egy úgynevezett vektor segítségével juttatják be a genomba. Egy gén szervezetbe juttatásához leggyakrabban valamilyen fertőzésképtelenné tett vírust használnak. "A vírusok olyanok, mint a trójai falovak" - mondta dr. Theodore Friedmann, a San Diegó-i Kaliforniai Egyetem génterápiás laboratóriumának vezetője, a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) géndoppinggal foglalkozó bizottságának elnöke. "A vírus beviszi a géneket a célsejtekbe, ahol kiüríti azokat. A gének ezután elkezdenek működni és termelni a szükséges enzimeket és más fehérjéket."

Vizsgálat egy doppinglaborban

A teljesítménynövelésre eritropoetint (EPO - a vörösvérsejtek termelődését serkentő hormon) használó sportolóknál is a génterápia, pontosabban a géndopping jelentheti a következő lépést. Ahelyett, hogy közvetlenül EPO-t injektálnának be magukba, az EPO-t termelő gént juttathatják be, így a szervezet "természetes" módon több vörösvérsejtet fog termelni.

Egy másik lehetőség, hogy izomsérülést szenvedett atlétáknál is génterápiával gyorsítják meg a károsodott izmok gyógyulását és regenerációját. Ennek érdekében már folynak kísérletek olyan génekkel, amelyek 1-es inzulinszerű növekedési faktort (IGF-1) termelnek. Az IGF-1 segíti az izomnövekedést és -regenerálódást. Az ártalmatlan vírussal a szervezetbe juttatott gének több IGF-1-et termelnek, mint amennyit a test normális esetben előállítana, így serkentik az izomnövekedést. Mások erősítésre használhatják ezt a fajta géndoppingot, például meggyengült térd- vagy más ízületet, illetve sérült szövetet kezelhetnek így, ami jelentős előnyt adna nekik a sportpályán.

Bármilyen egyszerűnek és vonzónak is tűnik azonban papíron a géndopping, a megvalósítása rendkívül sok veszéllyel jár. A fokozott EPO-termeléssel járó megnövekedett vörösvérsejtszám például fokozott terhelést ró a szívre (több vérsejtet kell átpumpálnia a vékony hajszálereken), növeli a vérnyomást és fokozza a stroke kockázatát.

Hogyan lehet kimutatni a géndoppingot?

A WADA 2003 óta tiltja a géndopping bármilyen formájának használatát. Noha a géndoppingot nagyon nehéz, de nem lehetetlen kimutatni. A legnagyobb probléma, hogy a bejuttatott gének által termelt fehérjék ugyanolyanok, mint amilyeneket a szervezet állít elő természetes módon.

"Egyelőre ígéretes kutatási programok vannak, de megbízható kimutatási módszer tudomásom szerint nincs" - mondta az [origo]-nak dr. Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport ügyvezető igazgatója. "A direkt kimutatási lehetőség két irányú: kifejezetten a rekombináns fehérje detektálása, vagy a génmanipuláció szervezetbe való bejuttatásának útja, a vektornak (vírusnak) a kimutatása. Mindkét irány rendkívül nehezen vizsgálható, hosszú távú vizsgálatok kellenek, sok-sok mintaszám egy-egy sportolótól, kiemelkedően fontos a doppingellenőrzés megfelelő időzítése, és mindez természetesen rendkívül költségigényes."

Tiszeker Ágnes azt is elmondta, hogy tudomása szerint géndopping miatt még nem történt eltiltás. "Gyanú már több esetben is felmerült, de a bizonyítás meglehetősen nehéz. A 2006-os torinói téli olimpiát szokták emlegetni, ahol valószínűsíthetően már használták a repoxygen génterápiát - amely az EPO kibocsátását szabályozó mechanizmus genetikai manipulálását jelenti. Ismerünk egy Thomas Springstein nevű német volt atlétika edzőt, aki után sokáig nyomoztak, figyelték a levelezését, az e-mailjeit, mert összefüggésbe lehetett hozni a nevét azzal a ténnyel, hogy repoxygent rendelt."

Valószínű, hogy a jövő egyik nagy kihívása lesz a géndopping elleni küzdelem, de Tiszeker Ágnes szerint a londoni olimpián még vélhetőleg nem lesz célzott géndopping-ellenőrzés. Viszont a mintákat 8 évig megőrzik, és bármikor újraellenőrizhetik, az akkori analitikai módszerekkel. Nyolc év alatt pedig sokat fejlődhet a tudomány és a doppinganalitika, és lebukhatnak a most még kimutathatatlan doppingolási módszereket alkalmazó sportolók.

A szupersportolóké lehet a jövő

A neten is egyre gyakrabban bukkannak fel géndoppingról szóló pletykák. Rosszmájú szurkolók szerint például Lionel Messi, a Barcelona világklasszis futballistája is genetikai módosítás "eredménye". Igaz ugyan, hogy a sportoló HGH növekedésihormon-hiányát kezelték, de valószínűleg nem ettől lett kiváló focista.

A génterápia fejlődésével elvileg lehetségessé válik minden atléta számára, hogy jobbá tegyék a genomját - írja a Nature. Egy kísérletben, amelynek az időskori izomsorvadás gyógyítása volt a célja, például Lee Sweeney és munkatársai a Pennsylvaniai Egyetemen olyan gént juttatott egerekbe, amelyek az IGF-1 fokozott kifejeződését okozták. A kezelés mintegy 14 százalékkal növelte az állatok izomerejét.

A génterápia mellett más módszerekkel - például sebészeti eljárásokkal - is fokozhatják a sportolók teljesítőképességét. Kérdés, vajon megengedhetők-e ezek a beavatkozások. Jelenleg a szakemberek többsége az új eljárások tiltása mellett foglal állást. Elképzelhető azonban, hogy pár évtized múlva megváltozik ez az álláspont, és szupersportolók fognak küzdeni az olimpiai aranyérmekért.