Ragadozók falatoztak a magyar dinókból

2012.08.08. 16:48

Viszonylag kicsik voltak a magyar dinók, de azért a dögevők jóllakhattak abból a tetemből, amelynek maradványai kivételes épségben maradtak meg a Bakonyban, Iharkúton.

"A Hungarosaurus 1,3 méter magas és 4-4,5 méter hosszú volt. Nem volt nagy dinoszaurusz, de azért 6-700 kilójával nem lehetett könnyű leteríteni" - mondja Ősi Attila geológus, miközben egy csákányt vág a földbe, a félig betemetett őshüllő medencéje és bordái mellé. A kifordított kőzetdarabok már nem rejtenek újabb dinócsontokat, de néhány megkövesedett növényi maradvány, elsősorban kisebb fadarabkák előkerülnek a földrétegből.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Ősi Attila paleontológus a Hungarosaurus tormai csontjait tisztítja

Az állat egyes csontjai szinte érintetlenül maradtak egyben, méghozzá 85 millió éven át. Testének egy kisebb része, medencecsontja és számos bordája került a régészek szeme elé az elmúlt napokban. A négylábú, növényevő "prédaállat" többi testrésze viszont egyszerűen eltűnt. Feltételezések szerint ragadozók és dögevők rághatták le róla a húst, aztán továbbsodorta a víz a tetemet, amelynek egy része "egyben" megmaradt. De az is lehet, hogy a korábban talált csontok, az előző évi ásatások során felbukkant leletek egyike-másika ettől a példánytól származott Ősi szerint.

Forrás: Czirják Gábor
Hungarosaurus - részleges csontváz

A 85 millió éve elpusztult Hungarosaurus tormai tetemét ugyanis egy elvileg lassan kanyargó (meanderező) folyó rakta le egy vízmosás szélén. Ám a környéken hirtelen átszakadhatott egy természetes kőgát - valamilyen kisebb-nagyobb természeti csapás, heves esőzés következtében -, és az áradat egy helyre sodorta sok, egykor a környéken élt állat tetemét. Ezért is rendkívül gazdag dinoszaurusz-lelőhely a Bakony belsejében lévő iharkúti bányatelep, pontosabban annak terepszint alatt húsz méterrel lévő földtani rétege. Itt található Magyarország első dinoszaurusz-lelőhelye.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Itt került elő a Hungarosaurus és az új dinófaj állkapcsa is

Iharkút egykor azon a földrajzi szélességen helyezkedett el, ahol most körülbelül Toscana, Firenze fekszik, a precíz vizsgálatok szerint a mai Közép- vagy Észak-Olaszország tájékán lehetett ez a térség. Együtt mozgott ez a terület az Alpok keleti részeivel. Az alsó-ausztriai város, Bécsújhely, valamint a Pápa közelében lévő Iharkút területe 85 millió éve, a kréta időszakban még csak 50-60 kilométerre lehettek egymástól. (Bécsújhely mellett szintén ismert egy dinoszaurusz-lelőhely.) Egyfajta szigettenger volt ekkoriban Iharkúton, a mai Indonéziához hasonlítható vidék, szubtrópusi éghajlattal. Hó nem esett, az itt élő állatoknak egy nedvesebb és egy szárazabb évszakhoz kellett alkalmazkodniuk.

A paleobotanikusok szerint Iharkúton egykor többnyire zárvatermőkből álló ártéri ligeterdőségek húzódtak, amelyekben kihalt bükkfélék (Normapolles) voltak a legelterjedtebb fafajták. De más növények - például páfrányok és magnóliafélék, ősi diófa - is élt itt, méghozzá szép számmal. Egy új nemzetség és egy új faj tudományos leírása most zajlik - magyarázta a felfedezők egyike, Bodor Emese, aki paleobotanikus doktoranduszként foglalkozik az ősi növényekkel. Új fajként egy feltehetően a Normapolles csoporthoz tartozó növény termését sikerült azonosítani. Ezek néhány milliméteres gömb alakú, felületükön bordákat viselő, osztott belső szerkezetű termések. Egy hatalmas bükkféle tehát 85 millió éve csak parányi termést hozott.

Előkerül az új dinoszaurusz állkapcsa

A Hungarosaurus körüli csákányozás előtt egy órával szerencséjük volt a paleontológusoknak: augusztus 2-án délelőtt egy állkapocs tekintélyes hányadát találták meg. Az állkapocs az egyelőre el sem nevezett új dinoszauruszfajé volt, amelyet hamarosan tudományosan is leírnak, s hivatalosan is közzéteszik a felfedezését.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
A bányatóvá szélesült vízből is mosnak ki leleteket a paleontológusok

Ősi Attila nem először publikálhat ilyen eredményeket: 2000-ben ő volt az, aki társával együtt először talált Magyarországon dinoszauruszcsontokat. 2001-2002-ben pedig megindultak a rendszeres feltárások Iharkúton. Azóta a lelőhely - ahol időközben abbamaradt a bauxitbányászat - szinte legendássá vált.

A most felfedezett új faj, a két hátsó lábán járó dinoszaurusz a Rhabdodontid Ornithopodák családjához tartozik. Ezek tényleg kisebb dinoszauruszok voltak, a Hungarosaurusnál is csekélyebb méretű, 1,8 méter hosszú állatok lehettek. Növényevő volt ez az őshüllő is, akárcsak a Hungarosaurus, amely már jól ismertnek számít az iharkúti lelőhelyen. Korábban is találtak ugyan néhány csontot az új fajtól, de most sikerült kellőképpen meghatározni és elkülöníteni a csontjait. Július utolsó napjaiban előkerült ennek az ornithopodának a teljes vállövcsontja is, ami jelentősen segítheti a paleontológusokat a további kutatásokban.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

Ma már Ősit nemcsak a megtalált dinoszauruszok érdeklik, hanem az is, hogy miért csak kisebb dinók bukkannak elő Iharkúton. Miért hiányoznak az óriási Sauropodák vagy az erdélyi Magyarosaurushoz hasonló növényevők? Az is feltűnő, hogy hiányoznak erről a lelőhelyről a kisebb emlősök is, amelyek pedig ekkortájt már elő-előfordulnak más európai helyszíneken.

Szigethatás

Mindennek magyarázata lehet a szigethatás. Ennek lényege az, hogy a nagytermetű állatok kisebbek lesznek, a kistermetűek viszont a szokásosnál nagyobbakká válnak elszigetelt környezetben. Jó példa erre az elefántok esete: egykor még a görög szigeteken is éltek törpeelefántok, persze az ottani élővilág nem tudott eltartani a maiakhoz hasonló hatalmas ormányosokat. Így nemcsak az ott élt, hanem a Szardínián és Szicíliában talált elefántok is kisebbek voltak a ma élő társaiknál. Ellenpélda is akad a szigethatásra: a galápagosi óriásteknősök természetes ellenség híján hatalmasra növekedtek a déltengeri szigeteken.

Az iharkúti leletek is valami ilyesmit példáznak: állatok jelentősebb csoportjai teljesen hiányoznak, a hatalmasra növő dinoszauruszok és a kis emlősök nem kerültek elő a környéken, viszont a dinók egy csoportja rendkívül gyakori volt errefelé. A szubtrópusi szigetvilágban rajtuk kívül kajmánhalak, teknősök, kétéltűek, repülő hüllők (Bakonydraco) és madarak is éltek errefelé. Ősi Attiláékra tehát még sok feladat vár, és nemcsak elméleti: a lelőhelyen még hatalmas, több ezer négyzetméteres területet kell átfésülniük, mert a bánya több pontján is jó eséllyel kereshetnek még ősállatokat. Ősi például nem zárja ki, hogy a jövőben akár még a most hiányzó kisemlősöket megtalálják.

A kutató

Ősi Attila a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Lendület Dinoszaurusz Kutatócsoportjának a vezetője. A geológus, paleontológus (őslénykutató) több szervezet, így a Magyar Természettudományi Múzeum, az OTKA, a Hantken Miksa Alapítvány és az ELTE támogatásával kutat Veszprém megyében. Tavaly nyerte el az 1980-as születésű kutató a csoportvezetői lehetőséget, amikor az Akadémián a legtehetségesebb és legígéretesebb fiatal magyar tudósokat díjazták, illetve bízták meg komolyabb feladatokkal.

Fotó: Rostás Bianka [origo]
A bányaterületen Ősi számára is a walkie-talkie a leghasznosabb kommunikációs eszköz

Ősi eredményei önmagukért beszélnek, hiszen a Rudapithecus ismertetése, 1975 óta először ő volt az, aki magyar őslénykutatóként a világ legtekintélyesebb tudományos folyóiratában, a Nature magazinban publikálhatott az iharkúti lelőhelyen talált dinoszauruszokról. Ősi elmondta most az [origo]-nak, hogy a róla szóló cikkek többségének állításaival ellentétben őt gyerekkorában nem érdekelték annyira a dinoszauruszok. Pláne nem úgy, mint ahogy a mai gyerekeket, akik között rendkívül népszerűek az őshüllők. Őt inkább az érdekelte, hogy mi rejlik a földfelszín alatt, és Magyarországon miért nem fordulnak elő bizonyos őslények. Ezek után egyre jobban belemerült a geológia, illetve az őslénykutatás részleteibe. A dinók hiánya pedig különösen elgondolkodtatta, és geológusként igyekezett azonosítani azokat a földtani rétegeket, ahol előfordulhatnak dinoszaurusz-leletek. (Előtte a mai Magyarország területén a Mecsekben találtak mások 200 millió éves dinólábnyomokat, de ezek az 1966-os és 1988-as leletek egészen más, korábbi és primitívebb állatok után maradhattak fenn, amelyek csontjai nem kerültek elő eddig.)