Nagy járványról mesélnek a váci múmiák génjei

2012.08.13. 13:06

Egy nemzetközi kutatócsoport különleges vizsgálatokkal igazolta, hogy a majdnem két évtizede Vácott talált, több mint kétszáz éves mumifikálódott halottak jelentős része tuberkulózisban szenvedett életében. Az összehasonlító elemzések hozzájárulhatnak a tuberkulózis elleni új gyógymódok kifejlesztéséhez.

A Magyar Természettudományi Múzeum, valamint a londoni Universal College és a jeruzsálemi Héber Egyetem kutatói átfogó genomikai és proteomikai (a proteomika a szervezet összes fehérjéjének vizsgálatával foglalkozó tudományág) vizsgálatnak vetették alá a váci múmiákat. A kutatók abban bíznak, hogy választ kapnak arra az égető kérdésre, hogyan alakult ki a tuberkulózisbaktériumok rendkívül nagyfokú ellenálló képessége a gyógyszerekkel szemben (antibiotikum-rezisztenciája).

A múmiákra a váci Domonkos-rendi Fehérek templomának felújításakor, 1994-ben bukkantak rá. A templomtorony alatt egy befalazott boltozatos kriptát találtak, ahol díszes koporsókban 265 természetesen mumifikálódott, halotti ruhával, ékszerekkel, díszekkel és kegytárgyakkal övezett holttestet fedeztek fel. A kriptát 1729 és 1731 között építették, és csaknem másfél évszázadon keresztül használták temetkezési helyül Vác polgárai, majd 1838-ban befalazták, és léte lassan feledésbe merült.

Forrás: MTI/Manek Attila
Váci múmiák a tárolódobozokban

A mumifikálódási folyamatokat a kripta különleges mikroklímája és az állandó légmozgás váltotta ki. A légmozgás elősegítette a testek kiszáradását, a faforgáccsal bélelt fenyőfa koporsók felszívták a testnedveket, a fenyőben található terpenoid pedig megakadályozta a gombák és mikroorganizmusok szaporodását, így a bomlási folyamatok megálltak.

A koporsók feliratai és a plébánián megőrzött anyakönyvi adatok segítségével az eltemetettek többségét sikerült azonosítani. A múmiák jelentős részén már szabad szemmel megfigyelhető elváltozások arra utaltak, hogy az elhunytak tuberkulózisban szenvedtek. A mostani vizsgálatok a múmiák legtöbbjénél kimutatták, illetve megerősítették, hogy fertőzöttek voltak, mondta Pap Ildikó, a Természettudományi Múzeum antropológusa, az Embertani Tár igazgatója.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint 2010-ben majdnem 1,5 millió ember halt meg tuberkulózisban, és 8,8 millió új esetet regisztráltak. Becslések szerint a világ népessége mintegy harmadának, azaz több mint kétmilliárd embernek van látens tuberkulózisa, ami azt jelenti, hogy fertőzöttek a baktériummal, de nem mutatják a betegség tüneteit, és nem is fertőznek, azaz nem adják tovább a betegséget.

A tuberkulózissal kapcsolatos vizsgálatokat a múmiákon a londoni Universal College és a jeruzsálemi Héber Egyetem szakemberei végezték. A kutatók megállapították, hogy az újszülöttől 65 éves korig meghalt, mumifikálódott emberek 89 százalékában fellelhető valamilyen mértékű tuberkulózisfertőzés, és nagyjából a 35 százalékuknál kifejlődött a betegség a haláluk időpontjára.

A Vácott eltemetett emberekben található tuberkulózisbaktérium-törzsek egyedülálló lehetőséget kínálnak az antibiotikumok kifejlesztése és elterjedése előtti kórokozók vizsgálatára. A penicillin felfedezése és az egyéb antibiotikumok ezt követő kifejlesztése a 20. században szinte teljesen eltörölte az olyan betegségeket, mint a tuberkulózis, amely valaha sok halálozásért volt felelős a fejlett országokban. A gyógyszerek túlzott és helytelen használata azonban lehetővé tette, hogy a régi kórokozók "visszavágjanak", és végül sok antibiotikum teljesen használhatatlanná vált ellenük.

Forrás: MTI/Kollányi Péter

"Elmondhatjuk, hogy ezeknek az embereknek a 89 százaléka tuberkulózissal fertőzött volt az életében" - mondta Pap az AP hírügynökségnek. "Az immunrendszerük valószínűleg jobb volt, mint a miénk. Ha képesek lennénk megtalálni bizonyos génszakaszokat és felderíteni, miért voltak ellenállóbbak a tuberkulózissal szemben, akkor az nagy segítséget nyújtana a modern orvostudománynak." Pap azt reméli, hogy a múmiák vizsgálata új tuberkulózis elleni szerek kifejlesztéséhez, illetve olyan genetikai változások felfedezéséhez vezet, amelyek befolyásolják a betegségre adott válaszreakcióinkat.

Dr. Ruth McNerney, a londoni School of Hygiene and Tropical Medicine munkatársa elmondta, hogy a magyar múmiákon végzett vizsgálatok történelmi támpontot nyújtanak a betegség fejlődésének megismeréséhez. "Ezek a minták még abból az időből származnak, amikor nem vettek körül bennünket gyógyszerek, így a korai tuberkulózist képviselik. Ha ki tudunk mutatni a múmiák DNS-e és a mai emberek DNS-e közötti különbségeket, akkor az segíthet megérteni, miért fejlődött ki a tuberkulózissal kapcsolatos mai gyógyszer-rezisztencia."

KAPCSOLÓDÓ CIKK