Miért itták Hitler szavait a müncheni sörözőkben?

2012.09.30. 21:53

A sörpuccson felvonuló nácik előzőleg 143 korsót zúztak szét a Bürgerbräukellerben. Alkoholizáló aktivisták menete volt ez a felvonulás, Hitler müncheni segítői pedig részeges, gátlástalan szesztestvérek. Mi volt a sörözők szerepe a nemzetiszocialisták felemelkedésében?

Új dokumentációs központ jön létre Münchenben, amely a náci párt történetével foglalkozik. Az éppen zajló Oktoberfest sörfesztivál kapcsán a német hetilap, a Die Zeit szerint a központ egyik feladata lesz, hogy tisztázza, miként vált Bajorország székhelye, München a nemzetiszocialista mozgalom egyik központjává.

Münchenben alapították ugyanis a német náci pártot, Hitler politikai tömörülését 1920 februárjában. Ekkor nevezték át a müncheni Hofbräuhausban, egy ismert sörözőben a DAP-t (Német Munkáspártot) NSDAP-ra, Nemzetiszocialista Német Munkáspártra.

Münchenben alakult meg a náci párt

Innen, Münchenből nőtte ki magát az NSDAP, és vált tömegmozgalommá az 1920-as években és a 30-as évek elején - írja a Die Zeit cikkében Martin Hecht német politológus és publicista. A Mainzban élő tudós felhívja a figyelmet arra, hogy hetven évvel a nácik uralma után München új dokumentációs központja az egykori nemzetiszocialista pártközpont, a "Barna Ház" helyén jön létre. Mindeközben egy történészekből álló testület kidolgozta egy kiállítás koncepcióját is.

Forrás: AFP/DPA
Hitler egy gyűlésen az első világháború kitörése idején Münchenben

Ezek után merül fel a kérdés Hechtben: a szélsőséges ideológia miért éppen itt, Münchenben terjedt szét először? Sokféle, nemcsak Münchent érintő választ adnak általában erre a szakértők, az 1918-19-es antidemokratikus áramlatok megerősödésére, az egész német birodalom katasztrofális helyzetére és hangulatára utalva. Felmerül a versailles-i szerződés hibáztatása is (ez a "német Trianon" volt). A magas infláció is gyakran szerepel az okok között.

Politikai agorák: a müncheni sörözők

Ám ami München specialitása volt a Die Zeit szerzője szerint, hogy a sörházak ekkoriban politikai gyűléstermekként, agorákként (piacterekként) is funkcionáltak. A húszas években éppen ez, vagyis a sörnek, a vigadozásnak és a gátlások megszűnésének a "hármas egysége" kellett a nácik aktivizálódásához.

A mentalitástörténettel is foglalkozó ismert történész, Heinz Gollwitzer írta 1955-ben Bajorországról és a nácik alapító tagjairól, hogy mindegyiküket áthatotta az érzelmi és a temperamentumpolitika, illetve a hajlam a vigadozásra. Mindez az NSDAP számára tökéletes táptalajnak bizonyult Hecht szerint, aki idézi Adolf Dresler észrevételét is. Dresler a nemzetiszocialisták sajtófunkcionáriusa volt, és úgy jellemezte München "népéletét" 1937-ben, hogy azt nem a józan ész, hanem a "kedélyek" uralják. Így lehetett München Dresler szerint is egy olyan mozgalom táptalaja, amely a közhangulatra és a hitre épített.

Sokat ittak a bajor városban

Az amerikai történész, David Clay Large egy 1998-as könyvében Hitler Münchenjét vizsgálta, és a városra jellemző szokatlanul magas alkoholfogyasztást a politikai radikalizálódás egyik tényezőjeként azonosította.

A söröskorsók perspektívájából ítélte meg David Clay Large az 1923. november 9-ei puccskísérletet is. A sörpuccs során felvonuló nácik előzőleg a Bürgerbräukellerben 143 korsót zúztak szét. Alkoholizáló aktivisták menete volt ez a felvonulás szerinte - Hitler müncheni segítői pedig részeges, gátlástalan szesztestvérek, "Saufnasék" (iszákosok) voltak Hecht értelmezése szerint.

Nélkülöző és elégedetlenkedő kispolgárok

Mindez azonban nem nagy újdonság: szovjet történészek már 1979-ben is leírták ezt. D. Melnyikov és L. Csornaja a "Hitler. Mítosz és valóság" című, Magyarországon 1981-ben megjelent könyvében így fogalmaz: "A söröző szó sűrűn felbukkan a náci mozgalom krónikájában. A fasiszta párt első olyan gyűlése, amelyen Hitler is részt vett, (...) a Sternecke sörözőben zajlott le. A párt első nagygyűléseit, amelyeken Hitler beszélt, a Hofbräuhausban, vagyis az egyik legnagyobb müncheni sörözőben tartották. Az NSDAP életének tovább eseményei a Bürgerbräukellerhez, München másik híres sörözőjéhez kötődtek."

Forrás: Wikimedia Commons
Az NSDAP ülése a Bürgerbräukellerben 1923-ban

A szovjet történészek szerint mindez nem véletlen: a sörözők törzsközönsége azokból a kispolgárokból került ki, akiknek a helyzete a háborús vereség után kétségbeejtő volt, miközben a háborút magát sem felejtették még el. Az országban éheztek az emberek, a pénz pedig elértéktelenedett. A sörözők látogatói elégedetlenkedtek és "erős kézre" vártak.

Hitler népszerűsége

Ezt az igényt szolgálta ki Hitler: első beszédét a Hofbräuhausban 1919. október 3-án tartotta, százfőnyi hallgatóság előtt. Ugyanebben a hónapban ismét beszédet mondott itt, ekkor már 130-an voltak. Egy hét múlva kétszázan. 1920 februárjában (ekkor alakult meg az NSDAP) pedig már 2000 ember ment el a Hofbräuhausba, annak is a legnagyobb termébe.

Németországban az első világháború utáni válsághelyzetben máshol is sokat ittak. Ám Münchenben sajátos helyzet jött létre: a sörpincék, a "Bierkellerek" agorává (piactérré) váltak Hecht szerint - mint azt már említettük. Méghozzá politikai agorává. Ezek a Bierkellerek hozták a közönséget Hitlernek. Fellépéseivel pedig a későbbi Führer már ekkor is erősen hatott hallgatóságára. Ez alapozta meg a népszerűségét később a felsőbb körökben is.

Putzi, a közvetítő

Így élte meg mindezt Ernst "Putzi" Hanfstaengl is, aki 1922 novemberében a Kindlbräuban hallotta Hitlert. Azonnal ámulatba esett, és ő nyitotta meg a "Kellerkind" (pincekölyök) számára a jobb müncheni társaság ajtóit. Ő tette Hitlert szalonképessé és ismertté a befolyásos családok körében. Hecht szerint e családok közé tartoztak a Bechsteinek és Bruckmannok, illetve Wagnerék. (Richard Wagner, a zeneszerző családjáról van szó.)

Wagnerékről Németh István magyar történész írja a Németország története című 2003-as könyvében: "A faji és antiszemita elképzelések terjesztésében nagy szerepet kapott a bayreuthi Wagner-kör, amely színpadi játékaival a művelt közönség számára szalonképessé tette az 'árja' és germán mítoszt." A magyar történész felidézi, hogy ez a kör fordította németre a legnagyobb "fajteoretikus", a francia Arthur de Gobineau gróf munkáit. A "rasszizmus másik klasszikusa", a brit Houston Stewart Chamberlain újságíró pedig 1880-tól maga is a bayreuthi körhöz tartozott.

Itt tehát veszélyes egymásra találásról volt szó: az osztrák származású, a nagypolitikával először Bécsben találkozó Hitler ugyanis a "népi" antiszemitizmust és fajelméletet képviselte. Ezt még Bécsben ismerte meg, ahol több századfordulós demagóg, antiszemita és antidemokratikus politikus hatott az 1900-as évek elején Hitlerre. Köztük volt Karl Lueger bécsi polgármester vagy az ottani pángermán párt vezére, Georg Ritter von Schönerer, illetve egy volt szerzetes, Georg Lanz (más néven: Jörg Lanz von Liebenfels) - Melnyikov és Csornaja szerint.

A sörpuccs és Ludendorff

A Hitlert a bajor elit számára szalonképessé tévő Ernst Hanfstaengllel még találkozunk ezután: a Bürgerbräukellerből elindított 1923-as sörpuccs idején ugyanis újra felbukkan ez a zongorista. A náci párt vezére, a későbbi Führer - Ormos Mária történész-akadémikus Hitler-életrajza szerint - elmulasztotta ugyanis a sörpuccs idején a hatalomátvétel legfontosabb intézkedéseit. A nácik nem szállták meg a fontos középületeket, egyszerűen egy felvonulást szerveztek, amely a sörözőbeli beszédek után másnap reggel indult meg. Ekkorra viszont a rendőrség és a katonaság vezetői már összevonták az erőiket, és sortűzzel futamították meg a felvonulókat.

Forrás: AFP/Roger-Viollet
Katonák verik szét a sörpuccs résztvevőit Münchenben 1923-ban

Maga Hitler is a menekülők közé tartozott, egy társa - Max Erwin von Scheubner Richter - a földre rántotta a sortűznél, és ekkor kificamodott a válla. A társ meghalt, Hitlert viszont a zongorista Hanfstaengl villájába szállították. A náci menetből egyetlen ember nem futott meg ekkor: Erich Ludendorff, aki az első világháború végén Paul von Hindenburg tábornokkal együtt gyakorlatilag teljhatalmú ura és katonai főparancsnoka volt Németországnak.

Az a Ludendorff, aki még Lenin Németországon való átjutását segítette - Svájcból Oroszország felé -, és német pénzzel finanszírozta a bolsevikokat 1917 előtt, hogy bomlasszák fel az orosz frontot, nos, ez a Ludendorff 1923-ban már a XX. század másik leendő diktátora, Hitler mellé állt. (Később Hitlert kancellárrá a másik első világháborús hadvezér, Hindenburg nevezi ki 1933-ban.) Amikor viszont látta megfutni a nácikat a sörpuccs idején, Ludendorff "menekülő patkányokként" őrizte meg emlékezetében Ormos Mária szerint a NSDAP aktivistáit.

Hitler háttértámogatói

1923-ban ugyan elbukott Hitler - pedig már ekkor is magas szintű támogatói voltak - később azonban még erősebbé vált a bázisa a bajorországi elit köreiben. Hecht szerint kialakult egy befolyásos háttér, támogató réteg Hitler mögött. Bajorországban a modernitásellenes áramlatok keveredtek némi provinciális daccal. Így Németországon belül München társadalma sajátos vegyüléket alkotott Hecht szerint, ami szintén magyarázza, hogy miért itt emelkedett fel a náci párt.

Forrás: AFP
Hitler magas rangú náci tisztekkel beszélget egy asztalnál 1939-ben

A most létrejövő müncheni dokumentációs központ is vizsgálni fogja a Die Zeit szerint, hogy mekkora szerepe volt a bajor állami szerveknek a nemzetiszocialisták megerősödésében. Ennek egyik jellemzője az volt, hogy a bajor kormány és hivatalnokai, illetve a bajor igazságszolgáltatás rendkívül mérsékelten, "enyhén" léptek fel a nácikkal szemben. Különösen az 1923-as sikertelen Hitler-puccs után derült ki, hogy mennyire sok szövetségese és pártolója van a mozgalomnak a hivatalos szervek befolyásos köreiben.

Valójában azonban Hecht túloz München kivételes helyzetének emlegetésével. Nürnbergben ugyanis "Német Szocialista Párt" néven a keményen antiszemita Julius Streicher gyűjtött a sörözőkben híveket, Augsburg sörözőiben pedig egy Dickel nevű aktivista vezette a "Munkásszövetséget". Julius Streicher később, 1922-ben csatlakozott Hitler pártjához, 1923-ban pedig már együtt meneteltek a sörpuccs idején. Streicher a náci párt egyik fő uszítója lett, a Der Stürmer című antiszemita lap szerkesztőjeként. Később ott végzik ki, ahol "sörözői" politikájával színre lépett: 1946-ban, a második világháború utáni náci főbűnösök nürnbergi perében ítélik el.