Magasabbról is ugorhatott volna Baumgartner

Felix Baumgartner vasárnap 39 kilométer magasból vetette le magát egy héliumballonra erősített kapszulából. A felszíntől távolodva a gravitáció csökken, de még egy 350 kilométer magasan lévő űrliftről is bőven le lehet zuhanni a földre. Hol van az a magasság, ahonnan az ember esés helyett elsodródna?

Mekkora magasságból lehet leugrani az elsodródás veszélye nélkül?

Ballon 40 kilométernél magasabbra aligha tud szállni, de az űrlift elvileg megvalósítható. Ha pedig magaslat van, akkor onnan leugró is akad előbb-utóbb. Az űrállomás itt nem játszik, mert onnan ki lehet ugyan ugrani, de attól még orbitális pályán marad az ember - ez pedig az "elsodródás" extrém esete. Egy, a földfelszínhez rögzített, de ugyancsak 350 kilométer magasságban levő "nem orbitális űrállomás" már elhagyható kiugrással, és a földet érés is garantált, ezért bizonyára tilos lesz tárgyakat leejteni onnan. A felszíntől körülbelül 24 ezer kilométerre volna az a hely az űrliften, amely felett a kitett, elengedett tárgyak űrszemétté válnának, és nem meteorrá. Az utóbbi esetben az érkezési sebesség az első (7,9 km/sec) és a második (11,1 km/sec) kozmikus sebesség közötti.

Miért volt szükség szkafanderre?

Egyes híradásokkal ellentétben nem elsősorban az erős sugárzás és a felső légkör kémiája miatt. A vákuum és a hideg ellen kellett védekezni. A légkör nyomása 39 kilométeres magasságban kétszázada a felszíninek, ami azt kibírja, az már magát a világűrt is elviseli. Nincs is ott aktív élet, az ember is csak átutazóként fordul elő, méghozzá a mostani esetnél alaposabban "felöltözve".

Túllépte-e a bátor skydiver a hangsebességet, és ha igen, akkor hogy élte túl?

Bár másodperces felbontású sebességdiagramot nem közöltek, a hivatalos sebességrekordnál azért többet tudunk. Az ugrásról közzétett videón vannak ugyan becsült sebességértékek, de azok kisebbek a ténylegesnél. 36 kilométeres szabadesés 260 másodperc alatt 500 kilométer/óra átlagsebességnek felel meg, de a csúcssebesség ennek több mint két és félszerese volt, amelyet már az ugrás első percében elért és 15 másodpercig tartott Baumgartner. Innen a sebesség az egyre sűrűbb légrétegekbe lépve csökkent. Légkör, azaz fékeződés nélkül 90 másodpercig tartott volna az esés.

A hangsebesség átlépése inkább lélektani, mint fizikai szempontból fontos. Baumgartner nem érzékelte ezt a határt, és a Mach-kúp kialakulása a megfigyelők számára sem volt látványos, bár azzá tehették volna. Hangrobbanás bizonyára volt, de nem Baumgartner számára, más meg nem volt a közelben. Többen aggódtak még, hogy a szuperszonikus utazás kalapácsként verné szét az ejtőernyőst, de ők a lamináris-turbulens átmenetet keverték a hangsebesség átlépésével. A levegő áramlása a rekorder számára már jóval a hangsebesség elérése előtt turbulens volt, Kármán-féle örvénysorokkal, de ezúttal nem ez volt az érdekes. Baumgartner úgy nyilatkozott, hogy a nagy sebesség a viszonyítási pontok hiánya miatt nem érezhető. A lökéshullám sem "lök", hanem beburkol ebben az esetben.

Hány g hatott az ugróra?

Ezt a kérdést pontosítani kell, mert számunkra inkább az érdekes, hogy mindebből mennyit érzett a zuhanó. Az ugrás első másodpercei kvázi súlytalanságban teltek el, a második perc végén azonban már 25 százalékkal érezte nehezebbnek magát a szokásosnál a merész vállalkozó, azaz a súlytalanságot "túlsúlyosság" váltotta fel.

Elájult-e Baumgartner a kísérlet során?

Az erre vonatkozó hírek ellentmondásosak. A megterhelés - 1,25 g, mint láttuk - nem volt túl nagy, a pörgés viszont okozhatott meglepetéseket. Maga a sportoló úgy nyilatkozott, hogy néhány másodpercre talán elveszítette az eszméletét a pörgés miatt.

Korábbi cikkeink a Red Bull Stratos programról elérhetők itt.