A kihaltnak hitt állatról kiderült ugyanis, hogy egy kaliforniai tölgyerdőben még mindig előfordul. Az ízeltlábúakhoz, azon belül pedig az ikerszelvényesekhez (Diplopoda) tartozó élőlényt 2005-ben fedezte fel újra Paul Marek, aki akkor még az Észak-Carolina-i Egyetem hallgatója volt, ma pedig az Arizonai Egyetem kutatója. Csaknem nyolcvan évvel azután látta meg Marek ismét az állatot, hogy 1926-ban először leírták a létezését.
A rendkívül ritka élőlény mindössze egy 4,5 négyzetkilométeres kaliforniai területen fordul elő, San Franciscótól délre - a ZooKeys nevű szaklapban közölt új tanulmány szerint. A kicsiny állatnak nemcsak 750 lába van, hanem a hátán lévő szőrök révén selymet is képes produkálni. Most Marek és munkatársai az állat más tulajdonságait is leírták, így például azt, hogy rendelkezik olyan csápokkal is, amelyek a sötétben való tájékozódását segítik - a 750-lábúaknak ugyanis nincs szemük.
618 lábú nőstény Illacme plenipes
Az ikerszelvényesek csoportjába tartozó fajoknak van az állatvilágban a legtöbb lábuk. Eredetileg ezek is olyan állatoktól származnak, amelyeknek minden egyes szelvényén csak egy pár láb volt, de az evolúció során a testszelvények összeolvadásával megduplázódott a szelvényenkénti lábak száma, tehát egy szelvényen négy lábuk van.
A kétszerannyi láb evolúciós előnyt jelentett számukra, hiszen így nagyobb erővel és sebességgel tudták magukat a földbe fúrni, ha ragadozók elől menekültek, illetve több élelemhez, erőforráshoz is juthattak ezáltal.
Extrém esetben a nőstények 750 lábbal is rendelkezhetnek, de általában inkább a 600-660 lábuk van. A hímeknek maximum 562 lábuk van.
Egy Illacme plenipes mozgás közben
Az Illacme plenipes elsősorban a földbe ássa be magát, és az ásáshoz, a földben való mozgáshoz van szüksége a sok lábra. Lábainak vége kettéágazik, ami a sziklamászó hasonló élőlényeknél fordul elő. (Amúgy az Illacme plenipes elsősorban homokos talajon él meg, és a sziklák is elsősorban homokköveket jelenthetnek számukra.)
A faj legközelebbi feltételezett rokona a Nematozonium filum, amely Dél-Afrikában él. A kapcsolat közöttük 200 millió éve létezhetett, amikor még egyetlen nagy őskontinens volt a Földön, a Pangea - véli Paul Marek.
Az ízeltlábúaknak négy élő altörzse van, ezek közül a rákok és a rovarok a legtöbbször emlegetett állatok, de a csáprágósok és a soklábúak is idetartoznak. Ezek közül a soklábúak közé sorolják be a Diplopodákat, és így az Illacmét is.