Vitáznak az egyik legfontosabb ősmaradványról

Ősi szárazföldi zuzmók és más mikrobiális telepek fosszíliáinak tartja egy amerikai kutató a korábban tengeri élőlények elődeinek tekintett, több száz millió éves többsejtű ősmaradványok egy részét.

Az úgynevezett ediakara-fauna (amelybe - neve ellenére - nemcsak állatok tartoztak) ősmaradványainak korát 542-635 millió évesre becsüli a tudomány. A fosszíliákat 1946-ban fedezték fel először az ausztráliai Ediacara-dombságon - innen kapta a nevét -, de később másutt is találtak hasonló korú és kinézetű őslényeket a világon. A vöröses talajban megőrződött lenyomatokról mindezidáig úgy vélték a kutatók, hogy tengeri medúzák, férgek, tollak és más soksejtű élőlények maradványai.

Ezzel az elképzeléssel száll vitába az Oregoni Egyetem szakértője, Gregory Retallack az e heti Nature hasábjain. Az ausztrál születésű Retallack sok éve tanulmányozza már az ediakara időszak talajmintáit és ősmaradványait Dél-Ausztráliában. Most a legmodernebb kémiai és mikroszkópos vizsgálóeszközök - például elektron mikropróba vizsgálat és pásztázó elektronmikroszkóp - bevetésével vizsgálta újra a fosszíliákat rejtő talajmintákat.

Két jellegzetes ediakara-élőlény: Dickinsonia (balra) és Parvancorina

"Ezek a fosszíliák elsőrangú tudományos rejtélyt képviselnek" - mondta Retallack. "Ezek a legősibb nagy, többsejtű ősmaradványok. Az őket alkotó élőlények közvetlenül a kambriumi evolúciós robbanás (530-520 millió éve) előtt éltek, amikor létrejöttek az állatok modern csoportjai.

A kutatók eddig általánosan egyetértettek azzal, hogy az ediakara-fauna tagjai tengeri élőlények voltak, Retallack azonban vizsgálatai alapján kétségbe vonja ezt. Úgy véli, hogy az ediakara-fosszíliák az élet független evolúcióját képviselik a szárazföldeken, ami legalább 20 millió évvel megelőzte az állatok kambriumi robbanását a tengerekben". Szerinte a fosszíliák szárazföldi zuzmók, nyálkagombák és más ősi élőlények maradványai.

"A fő bizonyíték erre az, hogy a közvetlenül a homokkő által fedett rétegek alatt, ahol a fosszíliák elhelyezkednek, fosszilis talaj volt" - állítja a kutató. "Más szóval az ősmaradványokat a homok élő állapotban borította be annak a talajnak a tetején, amelyen nőttek. Ezenkívül a fosszilis talaj tulajdonságai és kémiai összetevői is azt bizonyítják, hogy ezek a lények hideg, száraz talajon növekedtek, mint a mai tundrán élő zuzmók, és nem valamilyen trópusi tengeri lagúnában."

Az elképzelésnek máris több ellenzője van, akik a Nature-ben is kifejtik véleményüket. Szerintük az a legnagyobb gond az, hogy nagyon nehéz meghatározni, valóban fosszilis talajrétegekről van-e szó. Az ediakara-rétegből ugyanis hiányoznak a talajmeghatározáshoz használt gyökérnyomok (hiszen ez az időszak jóval megelőzte a gyökeres növények megjelenését), és a kémiai összetétel sem egyértelműen utal talajra. Kétségeik ellenére azonban elgondolkodtatónak mondják az új elképzelést, amely további kutatásokra ösztönöz.